Az NGO-k szerepe az újfasizmus elleni küzdelemben

Hanti Vilmos felszólalása Brüsszelben, az Europa Parlamentben, a Szocialista Parlamenti Frakció konferenciáján, 2007. június 14-én.

Kedves Antifasiszta Barátaim! Örülök, hogy ez a konferencia létrejött, mert fontosnak tartom, hogy az antifasiszta gondolkodás ne egy dohos, avítt, kifejezetten csak a II. világháborúhoz kötődő megnyilvánulás legyen, amely sokszor a volt úgynevezett sztálinista államokban a bukott diktatúrákhoz kötődik.

Mi azt mondjuk, hogy az antifasizmus nem jobb, vagy baloldaliság kérdése, hanem egy humanista életút. Az antifasiszta mentalitásnak, illetve az újfasizmus elleni föllépésben szerepet kell vállalnia minden demokratikus erőnek. Lehetőséget kell biztosítani a kommunista, a szocialista, a liberális és a mérsékelt konzervatív erőknek, hogy antifasizmusukat tetteikben is megéljék.

Örülök, hogy az Európai Parlament meghatározó politikai ereje, a Szocialista Frakció fölvállalta ezt a konferenciát, amely biztatást, ösztönzést adhat az egyes országok szocialista pártjainak az újfasizmus elleni határozottabb kiállásra, néhol a fasisztoid törekvésekkel szembeni markánsabb elhatárolódásra, ugyanakkor ez a konferencia bővítheti, növelheti az együttműködéseket mindazon társadalmi erőkkel, amelyek antifasiszta alapon képesek együttműködni a demokrácia erősítéséért. Az antifasiszta mozgalom akkor lesz leginkább meghatározó erő, ha legközelebb közös konferencia szerveződik e témában minden demokratikus párttal.

Konferenciánkon a újfasizmus európai helyzetét több oldalról körüljártuk. Előadásomban arról kívánok szólni, hogy mi is lehet a szerepe az NGO-knak az újfasizmus elleni küzdelemben.

Ha az NGO-król beszélünk, fontos annak definiálása. Mi is az NGO?

Egy olyan jogszerűen megalkotott alapszabállyal, világos céllal és látható tevékenységekkel, valamint irányító testülettel rendelkező helyi, regionális, országos vagy nemzetközi csoport, amelynek képviselői jogosultak tagságuk nevében föllépni. Rendszerint non-profit szervezet. Célja általában a társadalmi jólét, a közjó elősegítése. Mint a neve is utal rá, a kormányzatoktól függetlenül végzi munkáját, s ez nincs ellentmondásban azzal, hogy céljai elérése érdekében gyakran áll kapcsolatban a kormányzati szervekkel, a politikai pártokkal, valamint az üzleti szféra résztvevőivel.

Amíg az egyes társadalmakban általában megfigyelhető a pártpolitikáktól történő elfordulás, addig az NGO-kban végzett önkéntes munkával lehetőség nyílik az embereknek a saját maguk által fontosnak tartott témákban kezdeményező szerepet vállalni, azokban eljárni.. S nagyon fontos, hogy úgy érezheti magát a polgár, hogy az NGO-kban megadatik a lehetősége arra, hogy ezekben a témákban változásokat érjen el.

Öt területet emelek ki, amelyekben az NGO-k kiemelt szerepet játszhatnak az újfasizmus elleni küzdelemben.

1. Az NGO-knak az egyik legfontosabb szerepe, hogy az egyes társadalmak élő lelkiismeretei legyenek az újfasiszta, illetve az újfasizmushoz kötődő jelenségek felismerésében, feltárásában.
   Ha az emberek maguk is látják az utcákon masírozni az újfasiszta csoportokat a maguk jelképrendszereivel, akkor az újfasiszta elemek jelenléte a szélesebb közvélemény előtt egyértelmű.
   De kevésbé nyilvánvaló, kézzel fogható az újfasiszta megnyilvánulások jelenléte az olyan indirekt eseteknél, ahol az újfasiszta szemléletmód sokszor nem derül ki egyértelműen, az terepszínűvé válik, s sokszor populáris alakban népszerű megoldásokként jelentkeznek. Ilyenkor rendkívül nagy az NGO-k szerepe, hogy leleplezzék ezeket a megnyilvánulásokat, s rámutassanak annak fasisztoid tartalmára.
   Gyakran nem csak puszta rongálásról van szó akkor, ha a meglévő köztéri antifasiszta emlékműveket teszik tönkre, a zsidó temetőket gyalázzák meg, az antifasiszta koalíció emlékműveit akarják elbontani. Ezek az akciók gyakran tudatos támadást jelentenek a demokrácia ellen. Nem csupán csak ismeretterjesztést szolgálnak a fasiszta propagandájú kiadványok: könyvek, újságok, filmek, internetes tartalmak, különféle jelképrendszerek, képzőművészeti, zenei alkotások, hanem a kívánt eszme terjesztésének a szándékát is. Nem csak ártatlan „humánus” megnyilvánulást jelentenek a különféle náci évfordulókról történő nyilvános megemlékezések, hanem az egyén érzelmi befolyását erősítendő megnyilvánulásokat.
   Közvetlen fasisztoid megnyilvánulás a hozzáértő NGO-k számára, ha megvernek egy embert azért, mert valamelyik kisebbséghez tartozik. Nem szabad elfelejteni, hogy a fasizmus előszobáját jelenti, ha embertársainkat különféle megkülönböztetés éri, legyen az a nem, faj, szín, etnikai, vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, tulajdon, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján.
   Ha társadalmainkban bármilyen megkülönböztetést tapasztalunk, még nem feltétlen kell gondolunk az újfasizmus markáns jelenlétére, de mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy a megkülönböztetések erősödése könnyen vetheti oda a társadalmakat az újfasiszta erők ölébe.
   Erősödhet a fasiszta mentalitás, ha egy társadalomban azt tapasztaljuk, hogy jelen van az antiparlamentarizmus igénye, a demokráciaellenesség, a demokratikus intézményrendszerek gyengítésének szándéka, az állam szerepének növelése, az alulról jövő szerveződések drasztikus letörése, a jogi és politikai egyenlőség elutasítása, a merev hiearchizáltság követése, a racionalizmus elutasítása, a vezérkultusz, , az engedelmesség megkövetelése, a hivatalostól eltérő gondolkodók a nemzetből történő kirekesztése, a szegénység jelentős növekedése. Ezek a jegyek mind-mind hozzájárulhatnak az egyes társadalmakban a fasisztoid mentalitás kialakulásához.
   Különösen veszélyes, ha a fasizmushoz vezető stílusjegyeket azok a pártok képviselik, amelyek bejutottak a nemzeti parlamentekbe, vagy akár az Európai Parlamentbe. S még veszélyesebb, ha a fasizmushoz vezető stílusjegyeket a kormányzati, az önkormányzati döntésekben, intézkedésekben föl lehet ismerni.
   Ha ezeket tapasztalják az egyes NGO-k, azokat minden esetben, lehetőleg még csírájában fel kell tárniuk az egyes társadalmak számára.
2. Ebből következik a 2. funkciója az NGO-knak, amikor arra törekszenek, hogy a feltárt jelenségeket a nyilvánosság minél szélesebb körben felismerje és elítéltje.
   Rendkívül fontos az NGO-k szerepe, hogy az előzőekben említett stílusjegyeket, a konkrét helyzeteket felismertessék a társadalommal. Felhívják a következményekre az emberek figyelmét, s törekedjenek arra, minél jobban szélesedjék az a kör, amely elítéli ezeket a megnyilvánulási formákat. Mindazon NGO-k, amelyek a tevékenységükben felvállalják a közéletiséget, a kisebbségek védelmét, a szűkebb-tágabb környezetükért, annak jobbításáért való föllépést, azok az NGO-k, amelyek mindezeket a helyzeteket kellő módon fel tudják ismerni, illetve fel tudják tárni, s valóban a társadalmak élő lelkiismeretei lehetnek, s pótolhatatlan direkt, vagy indirekt szerepet játszhatnak az antifasiszta mozgalmakban.
   Az NGO-k eszköztára igen gazdag lehet e téren: például a médiumokban a probléma közlése, elítélése. Ide tartozik a különféle közlemények közreadása, önálló satótermékek kiadása, a különféle kampányok szervezése.
   Eredményes lehet, ha a társadalom humanista véleményformálóinak föllépését, elhatárolódását megszervezi az NGO. Megfigyelhető, hogy egy pártsemleges NGO rendezvényére sokszor szívesebben elmegy egy független értelmiségi, illetve egy pártsemleges színtéren jobban vállalkozik arra, hogy aktivitását kifejtse.
   Sikeresek lehetnek a különféle akciók egy-egy negatív társadalmi jelenség elítélésére, a passzívabb közeg aktivizálása.
   Magyarországon például jelenleg gyűjtést szervezünk a 63 éve hősi halált halt antifasiszta mártír, Ságvári Endre emléktáblájára, amelyet már másodszor törtek össze. Ságvári Endrét antifasiszta ténykedéséért körözte a kegyetlenkedéseiről hírhedt csendőrség, s 1944. július 27-én, tehát a náci Németország magyarországi megszállását követő időszakban egy csendőrnyomozóval tűzpárbajba keveredett, s halálos sebet kapott. Jellemző a magyar Legfelsőbb Bíróságra, hogy napjainkban tömegével menti föl a háborús bűnösöket, s Ságvári Endre gyilkosát is fölmentette arra hivatkozva, hogy az akkori fennálló magyarországi törvények szerint a gyilkos szabályszerűen járt el, s az antifasiszta hős volt az, aki a hatályos törvényeknek ellenszegült. Az emberi ész itt egyszerűen megáll: a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága utólag jogállammá minősíti a fasiszta rezsimet! Azt a rezsimet, amelynek csendőrsége segédkezésével küldték el még 1944. nyarán is Auschwitzba és más táborokba magyarok százezreit. Mondanom se kell, hogy az ilyen legfelsőbb bírósági döntés is hozzájárulha a szélsőjobb politikai előretöréséhez.
   Ságvári Endre új emléktáblájára közadakozásból gyűlik a pénz. Önmagában már maga a módszer is alkalmas arra, hogy lerhetőséget nyújtson a téma nyilvános körbejárására, a társadalmi vitára, a polgároknak arra, hogy antifasizmusukat kifejezhessék, annak érdekében cselekedni tudjanak. A mai állás szerint olyan szépen gyűlik a pénz, hogy a tábla visszaállítása mellett alapot adhat egy, a mai fiataloknak szóló Ságvári Endre emlékműre is, amelyet a fővárosunk centrális helyén szeretnénk elhelyezni.
3. Az NGO-k szerepe az önkormányzati-kormányzati döntéshozás befolyásolásában.
   Az NGO-k szükség esetén együttműködhetnek az önkormányzati, illetve a kormányzati szervekkel céljaik elérése érdekében, ugyanakkor fel is léphetnek az önkormányzati, a kormányzati szervekkel szemben, ha az az antifasiszta mentalitással ellentétes tevékenységet folytat.
   Az NGO-k nyomon követhetik az önkormányzati-kormányzati politikát, lobbitevékenységet folytathatnak, javaslatot tehetnek az állami szervek részére az áldozatok védelmére, közreműkhetnek a különféle jogorvoslatok keresésben.
   Az NGO-k részt vehetnek a különféle stratégiák kialakításban, (ilyenek például a különféle jogszabályok területe, a kisebbségekkel szembeni jogszabálysértések kezelésének problematikája) Szeretnénk elérni, hogy a gyűlöletbeszéd, amely sérti az emberi méltóságot, az jogszabályilag is elítélhető legyen. Amíg például az utcán nem szabad meztelenül sétálni, mert az sérti a közszemérmet, addig a lelkeinket sértő megnyilvánulásokat minden büntetőjogi következmény nélkül lehet tenni. Ez nagyon furcsa ellentmondás.
   (További együttműködési konkrétumok: Antifasiszta hősök sírhelye, azok megváltása. Kiváló antifasiszta önkéntes munkát végzők elismerésére javaslat. Magyarországon például a Magyar Parlament elnökével együttműködünk. Díjalapítás: Radnóti Miklós antirasszista-díj-a Parlament elnöke a fővédnök)
4. Az NGO-k szerepe a demokratikus eljárások, a demokratikus intézményrendszer erősítésében.
   Oktatás, képzés, a társadalmi sokszínűség értékének és gyakorlatának előmozdítása, kultúra, sport, szabadidős tevékenységek, együttműködés más társadalmi erőkkel, kiadványok, média, reklámanyagok, PR.A MEASZ-nál 1999-ben aláírásgyűjtés a Fogjunk össze a demokrácia védelmében! címmel, ez év őszén MEASZ :Demokrácia Akadémia indítása.
5. Hálózatok, szövetségek kialakítása helyi, régiós, országos, nemzetközi: minél több szereplő bevonása, tevékenységük koordinálása.

Összefoglalva: mit is tehetnek az NGO-k?

A társadalmakban tapasztalt fasiszta jelenségeket nem hagyni szótlanul. Aktivizálni a környezetet, bővíteni az antifasiszta hálózatot, elszigetelni a nem kívánatos jelenségeket.

Legyen útravalónk Martin Niemöller német evangélikus lelkész - akit annak idején a nácik üldöztek, majd Dachauba hurcoltak- szavai, amelyeket Magyarországon öt évvel ezelőtt megismertettenünk széles körben a közvéleménnyel:

„Németországban a nácik először a kommunistákért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Majd a zsidókért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Azután a szakszervezetisekért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag. Később a katolikusokért jöttek, de én nem szóltam, mert protestáns vagyok. Végül értem jöttek, de akkor már nem maradt, aki szólt volna értem.”

2007. június 20.