Kiállítás Budapesten az 1944-es szlovák nemzeti felkelésről

nyomtatás

A szlovák nemzeti felkelés 1944 címmel nyílt kiállítás a budapesti Szlovák Intézetben a fasiszták elleni fegyveres harc megkezdésének 65. évfordulója alkalmából. A kiállítást a besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának igazgatója nyitotta meg, az ünnepi alkalmon beszédet tartott Hanti Vilmos a MEASZ - Összefogás a Demokráciáért országos elnöke is. Fontos, hogy szem előtt tartsuk: a szlovák-magyar, hagyományosan jó kapcsolatainkat nem szabad, hogy a politikai szélsőjobb beárnyékolja.

A szervezők a kiállítás anyagában megemlékeznek több magyar résztvevőről is, amely a magyarok nemzetközi antifasiszta ellenállásának egyik bizonyítéka. Erre minden tisztességes magyar joggal lehet büszke. Pontosabban: erre kellene „magyarjainknak” büszkének lenniük, nem például a nácik kitörésére a budai várból.

A szlovák nemzeti felkelés (szlovákul Slovenské národné povstanie) német- és Tiso-ellenes felkelés volt Szlovákiában a második világháború idején a szövetséges hatalmak támogatásával. A müncheni szerződések értelmében 1938-ban a nemzetiszocialista Németország megkezdte Csehszlovákia feldarabolását. A németlakta területeket (Szudéta-vidék) hozzácsatolták a birodalomhoz, Cseh- és Morvaországból protektorátust hoztak létre, majd Jozef Tiso német támogatással kikiáltotta a független Szlovákiát, mely szintén német védnökség alá tartozott. A háborús részvételt és a náci befolyást ellenző szlovákok súlyos dilemma elé kerültek: Szlovákia hőn vágyott állami létére csak a hitleri vezetés jóindulata volt a garancia, semmi más. Ráadásul Tiso Szlovákiája viszonylag békés terület volt, és a német hadimegrendelések felvirágoztatták a gazdaságát. Ezért aztán csak meglehetősen későn, 1944 elején kezdődött ellenállás szétszórva az egész országban.

A partizánok a legkülönfélébb nézetekkel rendelkeztek: voltak köztük nacionalisták, kommunisták és az idő előrehaladtával egyre több átállt szlovák katona gyarapította az ellenállók sorait. A mozgalmat a londoni csehszlovák emigráns kormány, a kommunista partizánokat pedig moszkvai vezetők (például Klement Gottwald) koordinálták.

1944. augusztus 29-én országos nagyságrendű felkelés tört ki Besztercebánya központtal: a szlovák nemzeti felkelés, amelyben a partizánokon kívül immár a hadsereg jelentős része (egyes feltételezések szerint akár 60000 katona) is részt vett. Tiso kénytelen volt német segítséget kérni, amivel Nyugat-Szlovákiát viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, ám a Besztercebánya körüli hegyvidék kiváló terepet biztosított az ellenállóknak, akiket az amerikai és szovjet légierő jelentős mennyiségű támogatással látott el. A közelgő Vörös Hadsereg megállítására a nyilasok kezére játszott Magyarországról rendeltek át német alakulatokat a szlovák területre, amelyek október 27-én elfoglalták Besztercebánya városát is. A felkelés elfogott vezetőit kivégezték vagy koncentrációs táborokba szállították. A német hadsereg (Wehrmacht) és az SS egységei 93 települést teljesen leromboltak, Garamnémetfalva (Nemecká) faluban kb. 900 lakost, Keremcse (Kremnička) faluban kb. 750 főt mészároltak le. Ennek ellenére a környező hegyekben a világháború végéig kitartottak az ellenállók.

Az 1993-ban függetlenedett Szlovákiában augusztus 29-e állami ünnep, sok városban utcákat, tereket neveztek el róla.

Forrás: mult-kor.hu, wikipedia
Fotó: Patayné Fábián Éva

2009. augusztus 19.

Újság
Tovább 69.
XXVI. évfolyam,
69. szám.
2009. május 7.
pdf, 0,7 MB


MAGYAR ELLENÁLLÓK ÉS ANTIFASISZTÁK SZÖVETSÉGE – ÖSSZEFOGÁS A DEMOKRÁCIÁÉRT