Rémlátó írás /A gyűlöletkultúra hozadéka |  |
Az a köztiszteletben álló családfő orvos jár örökké az eszemben, aki sráckoromban fájdalommentes méreggel végezte ki családját, majd öngyilkos lett. Hátrahagyott levelében megírta, hogy a kínhalál, a tömegkivégzés elől menekítette őket az észrevétlen, szenvtelen halálba.
Ezer és ezer lakásban taglalták elszörnyedve, rettentő részvéttel az esetet, és nézték sokan bolondnak a mindig higgadtnak, józannak ismert orvost – de kivételesen abban a városban a véreskezű történelem végül nem adott igazat neki, a véletlen megkímélte, a hitleri csapatok nem rohanták le Temesvárt, a helybéli nácik elmenekültek, a román vasgárda fölszívódott, tömeges deportálás nem volt, csak a Dnyeszteren túlra száműzötteket ölték meg kéjjel, kínhalállal – talán csak ez jelent meg a doktor úr szörnyű látomásában - -
Ma még kevesen veszik észre, hogy itt most lassan egyre több kép, rajz, szó, rikoltás, hímzés, ábra hírleli azt, ami egyszer majd bekövetkezhet, és arra késztetne, hogy csöndesen megöljem igaz szeretteimet. Nem tanácskoznám meg senkivel, hogy ne kelljen a lebeszélő, rimánkodó, kegyetlen szavakat végighallgatnom: nyolcvan éves vagyok, a nálam sokkal fiatalabbak nem is „dekódolhatják” mindazt, amit én „prima vista” kihallok; semmi hisztéria, a nácizmust hallom, és az egyre erősebb, borzalmasabb.
Még soha senkit nem lehetett meggyőzni arról, hogy buta és tudatlan. A pillanat minden nácija mélyen hisz igazában, s ez nem nagy kunszt, hisz minden igaza elfér egy még el nem taposott rémület-bogárban. Van a gyűlöletkultúrának egy legalsó ismeret-rétege, amely könnyebben és gyorsabban megtanulható még a lábmosásnál is. A nyilas apokalipszis bekövetkezését se hitte szinte senki – Vigyázat, magyarok, legyetek éberek, még egy náci-éra, s nincs többé Hungária.
2012. február 5.
