Ne felejtsük el az áldozatokat, ne hagyjuk magukra a túlélőket!

A mai nap, január 27-e, amelyet az ENSZ Nemzetközi Holokauszt Nappá nyilvánított nem csak a meggyilkoltak emlékének és az emberiség lelkiismeret-furdalásának a szimbóluma, hanem annak a tragédiája is, amelyet ez a késői dátum igazol. Az auschwitzi tábor 1945. január 27-én túl későn szabadult fel. 6 millió zsidó már nem volt az élők sorában.

Január 27-ét az Egyesült Nemzetek Szervezete azzal a céllal nyilvánította Nemzetközi Holokauszt Nappá, hogy a fiatal generáció számára örökségül hagyja annak megértését és felfogását, hogy az emberben lakozó gonosz, a vak gyűlölet a másik és a másság iránt, a fanatizmus, az élet szentségének figyelmen kívül hagyása, az apátia, és a szemhunyás – a kultúrembert is olyan cselekedetekre késztetheti, amelyekkel másoknak oly nagy szenvedést okozhatnak. Másoknak, akik csakúgy, mint ők maguk, az Örökkévaló képmására születtek.

Itt, és világszerte úgy kell nevelnünk a fiatalokat, hogy emlékezzenek, és ne felejtsék el a történteket, hogy soha, de soha ne merüljön fel bennük, hogy a békén, a megbékélésen, az egyetértésen és a szereteten kívül van más út. Értsék, hogy minden ember, nő, férfi és gyermek Isten képére teremtetett.

Azért gyűltünk itt ma össze, hogy tisztelegjünk a meggyilkoltak emléke előtt, és kifejezzük tiszteletünket a túlélők iránt, valamint, hogy köszönetet mondjunk a felszabadítóknak.

Azért is gyűltünk itt ma össze, hogy emlékezzünk, hiszen rövid időn belül nem lesz, aki elmondja és tanúsítja a történteket. Az emlékezőkért is, de különösen azokért, akik elfelejtették, vagy akik nem is tudják mi történt – gyűltünk itt ma össze.

Ismét kifejezzük mindannyiunk elkötelezettségét a ragyogó egyetemes elvek, a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség és az élet szentsége mellett. Talán fontos néha elolvasni, áttekinteni és kiszélesíteni ismereteinket, újra és újra elolvasni a Tízparancsolatot.

Láthatjuk, hogy a holokauszt tagadás egyre elterjedtebb a világban

Van-e szörnyűbb cselekedet a szisztematikus, szervezett és előre kitervelt népirtásnál, Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Pápán, Vilniusban, Frankfurtban, Berlinben, Párizsban élő zsidók emberi jogainak semmibe vételénél? Ide sorolhatnám Tunéziát, Líbiát, és sok más, magyarországi és európai helyet is.

Bármennyire dühítően, felháborítóan hangzik is, a válasz: igen

Van ennél szörnyűbb dolog is: véghezvinni azokat a szörnyű cselekedeteket abban a sötét korban, aztán pedig tagadni azokat, valamint megfosztani az áldozatokat, gyermekeiket és unokáikat mély fájdalomhoz való joguktól.

A holokauszt tagadása nem csak az áldozatok emlékének megszentségtelenítése és sértés a túlélőkkel szemben, hanem megfosztja a világot attól, hogy a tanulságot levonva tanuljon belőle. Ezt a tanulságot, amelyet csakúgy, mint több mint 65 évvel ezelőtt, ma is le kell vonni.

Hölgyeim és Uraim!

2012 számos jeles és fontos esemény emlékéve:

Hetven éve volt a wannseei konferencia, a „Végső megoldás” kidolgozása,

Ötven éve volt az Eichmann per,

Száz éve született Raoul Wallenberg,

és negyven évvel ezelőtt, 1972-ben gyilkolták meg az izraeli sportolókat a müncheni olimpián.

Ezen emléknapok, amelyek tükrözik a szörnyű múltat és az összetett valóságot, a holokauszt tanulságait, nem tűntek el a világból nyomtalanul. Sőt, újabb értelmet kapnak, hisz az antiszemitizmus réme továbbra is fel-felüti förtelmes fejét.

Az antiszemitizmus világszerte a zsidókkal, a zsidósággal, Izraellel és az izraeliekkel szembeni előítéletekre, közhelyekre és mély tudatlanságra épül.

A zsidó nép és Izrael Állama továbbra is célpontjai a visszataszító antiszemita és anti-izraeli támadásoknak, azon országokban is, amelyek tanúi voltak a náci uralom borzalmainak. A zsidó nép és Izrael Állama továbbra is delegitimációs és dehumanizációs erőfeszítések célkeresztjében van.

Az itt említett két folyamat kombinációja az maga az új antiszemitizmus, amelynek központjában az Izrael ellenes pusztító kritika áll, és amely tulajdonképpen a világszerte élő zsidóság ellen irányul.

Az új antiszemitizmus céljai egyértelműek és csakis a következők tagadását szolgálják:

-    Tagadni Izrael alapvető jogát, ahhoz, hogy mint önálló állam létezzen, és létezését illegitimnek nyilvánítsa

-    Tagadni azt a történelmi kapcsolatot, amely a zsidó népet országához és Cion földjéhez köti

-    Tagadni a zsidó nép önmeghatározáshoz való jogát, egy saját szabad, független zsidó és demokratikus államban, amely antiszemitizmustól és üldözéstől mentes

-    Tagadni azt a megszakíthatatlan kapcsolatot, amely Izrael Állama és a világszerte élő zsidó nép között fennáll

-    Továbbra is tagadni a holokausztot.

Drága Barátaim!

Ezen negatív jelenségre, az új antiszemitizmusra a válasz többek között Izrael Állam, a zsidó nép állama és a világszerte megtalálható zsidó hitközségek közötti kapcsolat megerősítésében rejlik.

Az erős Izrael Állama az egyetlen letéteményese annak, hogy zsidó testvéreink a világ bármely szegletében éljenek is védve legyenek ezen ordas eszmék ellen. Ezért együtt kell működnünk, és válaszokat találnunk az előttünk álló kihívásokra.

Egy bő héttel ezelőtt részt vettem a budapesti gettó felszabadításának évfordulóján, ahol figyelmesen hallgattam jó barátom, Fröhlich főrabbi úr szavait.

A főrabbi úr a magyarországi utcákon érezhető, antiszemitizmussal való nap mint napos küzdelemről és a hitközség azon szándékáról beszélt, hogy el kell követni mindent annak érdekében, hogy a magyarországi zsidóság fája megmaradjon, virágozzon, növekedjen és bimbózzon - ellentétben a múlttal.

A főrabbi beszélt továbbá a hitközségnek és tagjainak azon szándékáról is, hogy hős makkabeusokként kell élni, és nem szabad aggódni vagy félni, hanem ki kell állni magukért és különösen a közösségi élet fejlesztését kell folytatni minden téren.

Örültem ezek hallatán és feltétlenül számíthatnak együttműködésemre, mint Izrael Állam magyarországi nagykövete, főként az antiszemitizmus és az Izrael gyűlölet elleni szüntelen küzdelemben.

Ezen megtisztelő helyen szeretném kiemelni, hogy az egyenes derék, a remény és az erő, amelyekről a főrabbi beszélt, elsősorban a cionista, szabad, demokratikus és erős Izrael létezéséből fakad.

Nem messze innen, a Dohány utca 2. szám alatt született Herzl Tivadar a zsidók államának megálmodója. Herzl állította –európai tapasztalataira építve -, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem egyetlen lehetséges útja a zsidók tömeges kivándorlása saját földjükre, ősapáik hazájába.

Izrael Állam létrejötte maga a cionista eszme megvalósulása, amely a zsidó nép számára a biztonságos, elismert és szuverén hazát jelenti.

Hetven évvel ezelőtt a zsidó nép kiszolgáltatott volt

A különbség az akkor és a ma között nem csupán az, hogy ma nincsenek olyan ordas erők, amelyek a zsidók elpusztítására törnek, hanem – elsősorban – az, hogy elszántan képesek vagyunk az önvédelemre.

Ezen a héten Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu a kormány ülésén a következőket mondta:

„…Izrael kormányának ma meg van a képessége és a joga, hogy megakadályozza a zsidó nép újbóli kiirtását…”

Hölgyeim és Uraim!

Magyarország külügyminisztere, Martonyi János csaknem egy héttel ezelőtt azt mondta, hogy „…a holokauszt egy nyílt seb Magyarország történelmében…”

A miniszter úr hozzátette, idézem: „…Magyarország külügyminisztereként különösen fájdalmas kimondanom: a vészkorszak idején a magyar állam megméretett és könnyűnek találtatott. Nem tudta megvédeni állampolgárait, sőt – jóllehet idegen megszállás alatt – de elpusztításukhoz is segítséget nyújtott. Így váltak szülőhazájukban hazátlanokká, magyarságuktól és emberi mivoltuktól megfosztva sorstalanokká zsidó magyarok százezrei…”

Ezek különösen fontos megnyilvánulások

Remélem, hogy egyre több jobb- és baloldali politikus, értelmiségi, oktató és a magyar társadalom közvélemény formálói nyilvánosan is azonos hangot hallatnak, élnek azon jogukkal és kötelességükkel, hogy kutassák és tisztázzák a magyar társadalom szerepét és felelősségét a vészkorszak idején.

Kedves Barátaim!

Mindig, amikor a világban antiszemita megnyilvánulásra kerül sor, a sajtó Magyarországon és világszerte egyaránt a zsidókhoz fordul, véleményüket kérdezi. Minket, izraelieket is megkérdeznek arról, hogy mit gondolunk ezekről a jelenségekről.

Ha azonban jobban végiggondolják, nem a zsidók vagy az izraeliek kellenek, hogy címzettjei legyenek e kérdéseknek. A valódi címzett - a kérdések, de még inkább a válaszok tekintetében – mindenekelőtt a magyar vagy bármely más társadalom, amelyben antiszemita jelenséget észlelnek. Az egyes társadalmak saját maguknak tartoznak elszámolással, az okok keresésével és a következmények felvállalásával.

Az antiszemitizmus bármilyen formáját üldözni és elítélni nem csak a politikusok feladata, hanem az egész társadalomé, a benne élő egyes csoportoké, valamint az egyéné egyaránt.

Szélsőjobb, antiszemita gondolatok nem úgy törnek ránk, mint derült égből a villámcsapás. A társadalmon belül alakulnak ki, és terjednek el. Fontos megóvni Magyarországot attól, hogy ilyen gondolatok hassák át a politikai párbeszédeket a magyar társadalomban.

Kovács András szociológus rámutat, hogy Magyarországon a lakosság 24%-nak antiszemita érzelmei vannak. Ami azonban a két hete, a Szombat című folyóiratban megjelent kutatás legaggasztóbb eredménye, hogy az emberek nem szégyellik és nem félnek nyilvánosság előtt sem bevallani, hogy egyetértenek az antiszemita eszmékkel. Ez – Kovács megállapítása szerint - a „Jobbik effektus”.

A fenti megállapítások valódi aggodalomra adnak okot

Elmondom Önöknek, mit kell tenni. Biztos vagyok abban, hogy pontosan tudják, mi a teendő, én csak emlékeztetni szeretném Önöket:

Bátorságra, és civil kurázsira van szükség, mégpedig azért, mert a demokratikus társadalmak alapértékeinek védelméről van szó, legyen az Magyarországon, vagy bárhol máshol.

Hölgyeim és Uraim!

Ez a nap, a Nemzetközi Holokauszt Nap nem egyszerű szavakról, hanem kötelező kinyilatkoztatásról szól. Ez a nap az emberiség történelmének fontos napja, a világ zsidóságával való kapcsolata terén, annak múltjával és jövőjével, ami egyben a „soha többé!” elv melletti elkötelezett kiállás is.

Minden eszközzel azon kell munkálkodnunk, hogy a nemzetközi közösség elszántan küzdjön az anti-tolerancia ellen, bármely népcsoport, vallás vagy etnikai csoportot támadnak, kitartóan harcolni, és nevén nevezni a gonoszt.

Fogadjuk meg, hogy nem felejtjük el az áldozatokat, nem hagyjuk magukra a túlélőket, és ígérjük meg: „Soha többé!” – Soha többé holokauszt!

 

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum