„Kunyhóból jő mind, aki a világnak szenteli magát…” |  |
Január 6-án volt 115 éve annak, hogy megszületett Veres Péter író, politikus, Magyarország II. világháború utáni „koalíciós” időszakának honvédelmi minisztere. Emlékére a MEASZ (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) január 17-én, kedden a budapesti Gárdonyi Géza utcában álló Veres Péter-emlékházban szervezett ünnepi megemlékezést.
Az egykori neves − népben, nemzetben gondolkodó − irodalmár és politikus szellemét a korhűen, használati tárgyaival berendezett múzeum dolgozószobájában idézték fel a szép számmal megjelentek − köztük Magyarország Honvédelmi Minisztériuma képviseletében Papp Ferenc ezredes, a HM Parlamenti Államtitkárság Társadalmi Kapcsolatok Iroda (HM PÁT TKI) irodavezetője −, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit a ház márványtáblája alatt.
Életében az egész ország Péter bácsijaként emlegették; jellegzetes falusias öltözékével, nyakkendőtlen ingével és csizmájával jelképszerű embernek tűnt. A legszegényebb falusi, pásztor-, cselédemberek gyermekéből vált a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb XX. századi képviselőjévé és közéleti személyiséggé. Illik rá Petőfi sora: „Kunyhóból jő mind, aki a világnak szenteli magát…”
A Századunk című folyóirat közölte első írásait, amelyek valójában olvasói levelek voltak. 1930-tól jelentek meg a parasztsággal és a földkérdéssel foglalkozó cikkei, de mindezek mellett verseket is írt, melyeket a Korunk adott közre.
Első jelentős műve, Az Alföld parasztsága 1936-ban látott napvilágot. Szenvedélyes hangú publicisztikáiban nyilvánított véleményt a kor legégetőbb társadalmi kérdéseiről, s ezáltal több író-barátot maga köré vonzott, többek közt a Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozó Féja Gézát; a Puszták népe íróját, Illyés Gyulát, valamint a kálvinista szabad parasztok leszármazottját, a neves öregcserkész-csapatalapítót és falukutatót, Kovács Imrét. 1943-ban velük és a Soli Deo Gloria Diákszövetséggel működött közre a nagy nyilvánosságot kapott balatonszárszói „Magyar Élet” konferencia rendezésében. Háborúellenessége miatt bujkálnia kellett a németek és a nyilasok elől. A világégést követő idők egyik legnépszerűbb közéleti személyisége volt.
1947–1948 között töltötte be a honvédelmi miniszteri tisztet. Az 1956. októberi események első napján az Írószövetség elnökeként Veres Péter volt azoknak a fiataloknak az egyik vezetője, akik a Bem térről a Parlament elé vonultak. Munkásságát kétszer is Kossuth-díjjal ismerték el, műveit 17 különböző nyelvre fordították le, a közelmúltban is újra kiadták köteteit a Püski Kiadó gondozásában.
A Veres Péter emlékére tartott főhajtáson Szekeres István nyugállományú dandártábornok, a MEASZ egyik alelnöke mondott bevezetőt, majd Hanti Vilmos, a MEASZ és a nemzetközi antifasiszta szövetség, a FIR elnökének köszöntője következett. Vitányi Iván szociológus, a MEASZ Nemzeti Tanácsának elnöke személyes emlékeit osztotta meg Veresről, valamint elszavalta a Ha nem lehettél szálfa című költeményét. Dorka József nyugállományú törzszászlós az „Én nem mehetek el innen…” kezdetű Veres Péter-verset adta elő, Kerecsényi Zoltán, a MEASZ másik alelnöke pedig Tüskés Tibortól idézett egy gondolatot, majd felolvasta Veres PéterItthon vagyok című írásának részletét.
A méltóságteljes alkalmat jelenlétével megtisztelte Veres István, az író fia, (ifj.) Veres Péter, az író unokája is, a Népi Írók Baráti Társasága képviseletében Dobszay Károly és Szili Károly, Feith Bence a Nagy Imre Emlékház igazgatója és többen, akik fontosnak érezték nem elfeledni Veres Pétert és gazdag életművét, melyet ránk hagyott.
Forrás: http://www.honvedelem.hu, MEASZ
2012. január 20.
| 2012. február 22. |
RSS