Demokraták! Uniós tagságunk a tét!

nyomtatás

Világossá kell tenni, hogy minél többen értsék, miért uniós tagállami létünk a legnagyobb biztosítéka annak, hogy a köztársasági eszme újraéledhessen, hogy a demokratikus rend visszaálljon. Európaiak vagyunk és magyarok. Európaiként vagyunk magyarok.

Az év második napján, amikor a rendezők szerint legalább százezer ember, de még az MTI szerint is több tízezernyien tüntettek civil szervezetek és demokratikus párok az alaptörvény és a sarkalatos törvények visszavonásáért, megtört a jég. A tiltakozó állampolgárok képesek voltak túllépni politikai beállítódásaikon, különböző averzióikon egymás iránt, képesek voltak legfontosabb, mindent megelőző célként kezelni a demokrácia védelmét, így képesek voltak egységesen impozáns erőt mutatni a parlamenti kétharmad arroganciájával szemben.

Ennek az volt az ára, hogy a rendezvényt civil keretek közt tartották, civilek adták a szónokokat, mert megegyeztek abban, hogy politikusok ne beszélhessenek. Sokkal többen voltak a tüntetésen, mint eddig bármikor. Most másutt húzódnak a frontvonalak. Nem elsősorban pártok közt, nem elsősorban politikai oldalak közt, hanem a demokrácia szabályait elfogadók és a szabályokat felrúgók közt. De éles választóvonalak rajzolódnak ki a még depolitizált, kiábrándult tömegek és a ma már aktívak között. Az aktívak körében a pártpolitizálást nem eleve elutasítók és azok között, akik még azt hiszik, lehet az önkény politikájával szemben „politikamentes” eszközökkel eredményesen küzdeni. Sokan vannak, akik az „új arcokban” hisznek egyedül. Úgy tűnik tehát, hogy ez az ár megérte – de csak egyelőre.

A depolitizáltak, kiábrándultak nagy tömegének létrejötte a Fidesz stratégiájának része volt, és az ma is. Ez felel meg az erőpolitikának, a többség zsarnokságának a konszenzuális demokrácia helyett. Ez az egyenes következménye a politikai ellenfél ellenségként kezelésének, a lejáratást iparággá fejlesztő karaktergyilkos kommunikációnak, amely az egyedüli, de mindent elsöprő válasz az ellenvéleményre, a személyes kihívásokra, a más politika képviseletére. Ez ma már olyan tapasztalat, amit szintén fel kéne ismernie minél többeknek, akik eljutottak odáig, hogy véget szeretnének vetni a jelenlegi rezsimnek.

Felemelő volt a tömeges tiltakozás, de a jövőben ez már nem lesz elég. A felháborodásnak konkrét irányt kéne szabni. Fel kéne tudni vállalni, hogy a politizálás professzionális tudást is jelent, ami nem nélkülözhető. Nem a politikát, a politikusokat kell elutasítani, hanem az antidemokratikus politizálást. Ez az, ami segít megérteni a közelmúlt történéseit, ami az értékelés alapja lehet, ez adhat erős kohéziót a jövőre nézve. A demokratikus politizálás egyfelől feltételezi a pártokat, másfelől feltételezi a pártok részéről a demokrácia alapértékeinek feltétlen tiszteletben tartását, az állampolgárok részéről pedig a részvételt és az ellenőrzés igényét, ehhez a garanciák biztosítását.

Addig is van olyan közös cél és feladat, amely égetően sürgős. A köztársaságot, sajnos, sikerült kiiktatni az ország nevéből, szellemét is jórészt az alaptörvényből. Ez már faktum, de még előttünk áll a lehetőség, még nem késő megvédeni Európához tartozásunkat.

Vegyük észre, hogy a kormánypárti politikusok szájából és médiumaikból folyik az Európai Unió iránti szkepszis táplálása. Szívesen tüntetik fel valamiféle öncélú bürokratikus intézményként, sőt kifejezetten a szuverenitásunkra törő ellenségként, máskor lejárt szavatosságúnak állítják be alapértékeit és eszméit, avagy az egész unió végét vizionálják. Ne felejtsük el, hogy az alkotmány is előbb csak „nem volt szerethető”, később nem volt tisztelhető, ma meg már a múlté. Itthon sikerülhetett eluralni a nyilvánosságot, de amíg része vagyunk egy szabadságot képviselő nagyobb közösségnek, az ütközés a valóság és a propaganda, az európai normák és az önkény között elkerülhetetlen lesz. Mi mással odázható ez el, mint azzal, ha ezt a nagyobb közösséget is bűnbakká teszik, ellenségként láttatják, és ennek a folyamatnak a vége akár szakítás is lehet. Sokan nem hiszik, hogy ez bekövetkezhet. De hiszen annyi mindenről hittük már ezt! Ahogy nem lesz senki jobb gyöngyösi, miskolci vagy pécsi attól, hogy ezt a hovatartozását a magyarsága fölé helyezi, ugyanúgy nem lesz jobb magyar sem, ha magyarságát szembeállítja azzal, hogy európai. Nem Európa értékei, mércéi változtak meg hirtelen. Ezek a Magyar Köztársaság értékei is voltak. Európai mivoltunkat és magyar mivoltunkat csak a maguk érdekeit mindannyiunk érdekeiként feltüntető rezsimek igyekeznek szembeállítani. Nem kéne reménykedni a józan ész erejében, amely önmaga szab gátat ennek a hangulatkeltésnek. Világossá kell tenni, hogy minél többen értsék, miért uniós tagállami létünk a legnagyobb biztosítéka annak, hogy a köztársasági eszme újraéledhessen, hogy a demokratikus rend visszaálljon. Európaiak vagyunk és magyarok. Európaiként vagyunk magyarok. Nem szabad hagyni, hogy ezt bárki félremagyarázza, szembeállítsa, hogy azt sugallják, nem jó magyar az, aki az európai értékeket sem hagyja elárulni. Nincs idő. Ez napi feladat. Legyünk résen!

(Lánczos Vera)

Forrás:

http://galamus.hu

2012. január 6.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. április 28. Vasárnap