A Steiner-Zentai ügy |  |
Bűnrészesség gyilkosságban vagy háborús bűntett? A Simon Wiesenthal Központ és a magyarországi igazságszolgáltatás.
Az ausztrál legfelsőbb bíróság közép-európai időszámítás szerint 2011. december 9-én dönt arról, hogy a Perth-ben (Nyugat-Ausztrália) élő Steiner (alias Zentai) Károlyt, akit háborús bűnök elkövetése miatt a magyarországi igazságszolgáltatás bíróság elé akar állítani, kiadhatják-e a magyar hatóságoknak? Charles Zentai kiadatását még a jelenlegi kormányzatot megelőző szocialista-liberális Gyurcsány-adminisztráció terjesztette a távoli kontinens illetékesei elé, de a kiadatást Zentai ügyvédei különböző jogi trükköket alkalmazva mindeddig megakadályozták. Ha az ausztrál legfelsőbb bíróság – ti. az ausztrál kormány – úgy döntene, hogy nem gördít akadályt a kiadatási kérelem elé, akkor a második világháború után ez lenne az első alkalom, hogy Ausztrália (Commonwealth of Australia) háborús bűntettek elkövetése miatt bármely országnak kiadja állampolgárát…
A Simon Wiesenthal Központ által indított vizsgálatot követően az egykori, zászlósi rangban volt, magyar katona Efraim Zuroff illetve a háborús bűnösöket üldöző nácivadász szervezet vádjaira reagálva – bizonyára ügyvédje tanácsára – úgy nyilatkozott, hogy a terhére rótt kínzás, embertelen bánásmód és gyilkosságban történt részvételében (ti. a 18 éves budafoki lakos, zsidó fiatalember, Balázs Péter halálában) egyebek mellett azért sem lehet bűnös, mert a gyilkosság előtti napon, 1944. november 7-én elhagyta Budapestet és nem tartózkodott a bűntett színhelyén…
Az ausztráliai szövetségi bíróság birtokában lévő állampolgársági kérelem illetve a gyanúsított védekezése között (melyet a Simon Wiesenthal Központ iratanyagában található bíróság előtt tett tanúvallomások és egy, még élő, tanú vallomása is cáfol) nyilvánvaló az ellentmondás.
Az alábbiakban a bűnügy nyilvánosság előtt nem ismert tényeit és a háborús bűntett ügyében elhangzott nyilatkozatokat tárom az olvasók elé.
Budafok, 1944
Az 1921. október 8-án sváb (népi német) családban született Steiner Károly, bár az éppen aktuális politikai kurzusoknak megfelelően a budafoki svábok történetét másként írják le a historikusok, sohasem volt szociáldemokrata, az NSDAP faji ideológiáját vallotta és mindig is katonának készült.
Keresztes-Fischer belügyminiszter, Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt, kétségtelenül a szövetséges Harmadik Birodalom nyomására 1939. április 13.-án hagyta jóvá a magyarországi Volksbund (teljes nevén: Volksbund der Deutschen in Ungarn) 1938-as megalakulását követően a szervezet alapszabályzatát, melyhez az ideológiát a hitleri Németország szállította. - A Deutsche Zeitung így üzent az Ötödik Hadoszlopnak:
„Évszázadok óta mi németek határoztuk meg, vagy befolyásunk által alakítottuk a történelmet ezen a földön, még vérünkkel is emeltük a magyar állam faji értékét.
Azzal, hogy magyar földön élünk, mi biztosítottuk a Nyugatról jövő szellemi kulturáramlat folytonosságát – ekével, fegyverrel és a kultúra fáklyáival megszereztük a jogot arra, hogy az országban az uralkodó nép (Herrenvolk) legyünk…”
1940-ben a Magyarországi Németek Népi Szövetsége (a Volksbund) beköltözött a Tisza Kálmán – jelenlegi nevén Köztársaság – tér 26. és 27. számú házakba, ettől kezdve az épületek Birodalmi Német Házként (Reichsdeutsches Haus) üzemelt illetve vált gyűjtőhelyévé Adolf Hitler magyarországi katonáinak. Basch Ferenc vezetésével a sváb fiatalok fegyveres kiképzését irányító, a Harmadik Birodalom érdekeinek képviselőjeként tevékenykedő szervezet a leventekiképzés szorgalmazásán kívűl jelentős szerepet játszott a Waffen-SS magyarországi toborzásaiban is.
Annak ellenére, hogy a sem a Volksbund, sem más német organizációk nem helyeselték a német nevek magyarosítását – sőt, követeléseik között az eredeti sváb nevek újbóli használata szerepelt! – Steiner Károly, főleg a középiskolai tanárainak rábeszélésére (az ún. zsidótörvények bevezetése közepette) változtatta a „zsidós hangzású” családi nevét Zentaira, amely döntése később a tiszti iskola vezetői körében is egyöntetű helyeslésre talált. – A Volksbund összejöveteleit gyakran látogató tisztiiskolás, a budafoki leventeoktató 1944 őszén már záslósként szolgált az Aréna út (ma Dózsa György út) 51. alatt lévő I. számú fogatolt vonatosztály állományában. – Ebből a laktanyából indult az a tiszti járőr is, amelyik 1944. november 7-én elfogta és a Vonat Laktanyába hurcolta az akkor 18 éves zsidó fiút, Balázs Pétert.
Mi történik a laktanyában?
„A budafoki illetőségű fiatalembert, aki ruházatán nem viselte a zsidók megkülönböztetésére előírt sárga csillagot, Zentai zászlós ismerte fel egy villamoson, ezt követően vették őrízetbe és kísérték be az Aréna úti laktanyába…” – ezek a sorok olvashatók a 2005-öt követő hazai és külföldi híranyagokban, melyek azonban csak részben fedik az igazságot.
Balázs Péter ugyanis 1944 áprilisában behívót kapott – részben a leventekorú zsidó fiatalok számára előírt 125. 179/eln. 40-1942. sz. rendelet, másrészt a munkaszolgálat végzésére kötelezettek parancsa alapján – melynek nem tett eleget, munkaszolgálat helyett hamis, keresztény személyi iratokkal élt, napközben utazgatott, ismerőseinél tartózkodott.
November 7-én a Vilmos császár (jelenleg Bajcsy-Zsilinszky) úti villamoson a járőrként tevékenykedő honvéd zászlós találkozott vele, aki nem csupán a szintén budafoki illetősége okán ismerte fel a bújkáló Balázs Pétert, de mint egykori iskolatársa, később leventeoktatója tisztában volt azzal, hogy sárga csillag viselésére kötelezett személy. – A munkaszolgálat megtagadásának ténye valamint a hamis igazoló iratok tárgyi bizonyítékai részben a helyszínen, majd a kihallgatása alkalmával tisztázódtak.
A járőr által előállított fiatalembert (a későbbi tanúvallomások alapján) a századiroda mellett lévő szobában hallgatták ki. Ott délután három órától kezdődően Nagy Lajos századparancsnok-helyettes, Máder Béla százados és Zentai Károly felváltva bántalmazták. A kihallgatás estig, kb. 19 óra 30 percig tartott, az őrízetbe vett személy ekkor a sok veréstől már haldoklott. – A kihallgatók ezt követően Mahr Lajos honvéd őrízetére bízták a súlyos állapotban lévő Balázs Pétert, aki javasolta, hogy hívjanak orvost az őrízeteshez. A tisztek megtagadták a katona kérését, viszont hat, a laktanyában lévő zsidó munkaszolgálatost rendeltek a haldokló mellé, akikre ráparancsoltak: mondjanak héber gyászimákat, mondják el a kaddist a haldokló mellett. Ezt követően a tisztek elmentek inni… Balázs Péter még fél óráig élt – mire a kihallgatók visszatértek már halott volt.
Máder, Zentai és Nagy Lajos eleinte azon tanakodtak, hogy a laktanya udvarán ássák el a holttestet, de később megváltoztatták szándékukat, és úgy határoztak, hogy inkább a Dunába dobják.
A történteket Monori József, Nagy Lajos, Máder Béla, Mahr Lajos 1946-os illetve 1948-as bíróság előtt tett vallomásaik is igazolták Máder százados, majd Nagy Lajos 1948 februárjában lezajlott perében. (Máder Bélát 1946. március 21-én életfogytig tartó kényszermunkára ítélték, 1956 szeptemberében szabadult… Nagy Lajos századparancsnok-helyettest 1948. február 26-án halálra ítélték, ítéletét a köztársasági elnök életfogytig tartó kényszermunkára változtatta – ő 1956 végén külföldre távozott.)
Steiner-Zentai, az emigráns
Dr. Balázs Dezső, budafoki ügyvéd, az eltüntként kezelt Balázs Péter apja 1948. április 19-én feljelentést tett a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán – Zentai Károly ellen – a feljelentő Zentait személyesen nem ismerte, sohasem találkozott vele, információit egy ismerőstől kapta.
„Én 20 évén át folytattam Budafokon ügyvédi gyakorlatot, Zentai ismert engem is és a fiamat is. Fiam a Felső Építő Ipariskola téli tagozatának tanulója volt, képesített kőmíves segéd lett. Zentai tudta, hogy a fiam bejár az építőmunkások szakszervezetébe, és részt vesz az ellenállási mozgalomban. Tiszttársai előtt többször kijelentette, hogy szeretné a fiamat elfogni…” – olvasható az apa feljelentésében, de az már rejtély, hogy beadványában miért éppen a Katonapolitikai Osztályhoz fordult?
1948. április 21-én a Budapesti Népügyészség azt indítványozta, hogy „a Népbíróság a távollevő Zentay/Steiner Károly volt zászlós terhelt ellen az 1945. VII. tc. által törvényerőre emelt Nbr. 11. §. 5. pontjába ütköző háborús bűntett miatt a Bp. 475. §-a alapján bocsásson ki elfogatóparancsot Németország amerikai övezetéből…”
És bár az elfogatóparancs Zentai-Steiner pontos németországi lakcímét is feltüntette, az ügyészség súlyos tévedésben volt. A menekülő nem az amerikai zónában tartózkodott mielőtt Olaszországba távozott, hanem a francia megszállási övezetben. – A francia hatóságok pedig, mivel Magyarország nem állt hadban Franciaországgal, csak nagyon ritkán tettek eleget a kiadatási kérelmeknek, később azért sem volt sikeres Zentai bíróság elé állítása, mert az olaszországi (Róma melletti lágerből) Ausztráliába távozott, ez a távoli ország – bár a legutóbbi időkig Magyarország nem kérte a kiadatását – más személyek esetében sem tett eleget a háborús bűntettekért körözött személyek ügyében hozzájuk intézett kéréseknek.
Az apa, dr. Balázs Dezső, sokat tett, hogy fiai gyilkosait bíróság elé állítsák. 1970-ben úgy halt meg, hogy erre csak részben került sor. A „Halló! Itt Péter! Péter beszél” című könyve előszavát Kéthly Anna írta. Az apa hagyatékában maradt iratokat a család még a hetvenes években átadta a Simon Wiesenthal Központ megbízottjának.
A BM III/III-as Csoportfőnökség – bár az ügy nem a belső elhárításhoz tartozott, így kétséges, hogy egyáltalán igaz-e a rájuk történő hivatkozás – 1968-ban megállapította „Zentai esetében a kiadatási eljárás eredménye a meglévő iratokból nem tűnik ki, de javaslatot teszünk a körözés fenntartására”. (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 3.1.9 V-120693, 11-3.)
Magyarország és a háborús bűnösök
Zentai esetét és a hozzáférhető információkat tanulmányozva, nyugodtan állítható, hogy a nyomozó hatóságok és a média hozzáállása katasztrofális.
A Simon Wisenthal Központ – személyesen Efraim Zuroff – állítása szerint Izraelben még élő tanúja van az 1944-es eseményeknek, olyan tanú, melyről a hazai hatóságoknak semmilyen információja sincs, bár a koronatanú 2005-ben Tel Aviv-ból még élő műsorban nyilatkozott egy tv-műsorban.
A magyarországi bűnüldözők, bár az ellenkezőjét állítják, semmiféle nyomozást nem folytattak le az ügyben. Amit tudnak Balázs Péter tragédiájáról, azt mind a meggyilkolt zsidó fiatal édesapja gyűjtötte össze, valamint a második világháború utáni háborús bűnperek irataiból ismerik. Tőle tudták meg azt is, hogy a háborús bűnös édesanyja Ausztráliába vándorolt ki – csak így szerezhettek tudomást Zentai tartózkodási helyéről. Az utóbbi évtizedekben (főleg 1990 után!) semmit sem tettek Steiner-Zentai felkutatására, hasonlóan dr. Képíró Sándor csendőrtiszthez – mindkettőjük ügyében csak a Simon Wiesenthal Központ nyomozott, folytatott kutatómunkát, miközben a demokratikus magyarországi hatóságok ahol csak tudták, ott hátráltatták a háborús bűnösök felkutatására alakult szervezetek tevékenységét.
Jogosan vetődik fel a kérdés: ha az évek óta Budapesten tartózkodó és a szélsőjobboldali szervezetek védelmét élvező csendőrtiszt, dr. Képíró Sándor, ügyében sem történt vádemelés, akkor mit várhatunk a távoli kontinensen élő Zentai Károly esetében?
Olvassuk csak azt képmutató kijelentést az ügyészségi szóvívő részéről, hogy „ha… majd Magyarországon tartózkodik Charles Zentai, azért szükséges letartóztatásba helyezni, hogy a gyilkosságban bűnrészes gyanúsítottat megakadályozzák az Ausztráliába történő hazautazásában”.
Az ügyészség eme nyilatkozatát értelmezni szükséges. Szó sincs ugyanis arról, hogy Steiner-Zentai Károlyt háborús bűnök elkövetésével gyanúsítanák… mindössze csak a hazautazásának a veszélye, az ebből következő kényelmetlen diplomáciai helyzet aggasztja a bűnüldözőket.
Szemenyei-Kiss Tamás
OSZK – Bibliotheca Nationalis Hungariae – Kézirattár, Fond 567 jelzetű gyűjt.
ABTL 3. 1. 9 V-120693, 11-3
Forrás: http://kanadaihirlap.com
2011. december 8.
