Ormos Mária új könyve szerdán jelenik meg |  |
A katedrától a halálsorig - Ágoston Péter 1874-1925 címmel jelenik meg szerdán Ormos Mária történész új könyve a Napvilág Kiadónál. A 344 oldalas kötetről a szerző az MTI-nek elmondta: Ágoston Péter története a Tanácsköztársaság történetéhez is új adatokkal szolgál.
Ormos Mária kifejtette: korábban előtte is ismeretlen volt Ágoston Péter szerepe; az Ágoston-hagyatékra egy véletlennek köszönhetően bukkant rá a Politikatörténeti Intézetben. "Óriási iratcsomóról van szó. Minél tovább olvastam, annál kíváncsibb lettem" - idézte fel a könyv születését a történész, megjegyezve: először csak egy tanulmányt szeretett volna írni a hagyaték alapján. "Kiderült, a Budapest Főváros Levéltárában is van jelentős mennyiségű anyag, ami viszont már túlnőtt egy tanulmány keretein" - fogalmazott.
Kiemelte: eredetileg a magyar értelmiségről szeretett volna írni, arról, hogy az első világháború végétől kezdve a magyar társadalom hogyan veszítette el saját értelmiségének jelentős részét. "1918-ban kezdődött a folyamat. Sokan emigráltak, másoknak pereket akasztottak a nyakába, majd a zsidó értelmiség ment el és akkor még nem beszéltünk arról, hányan döntöttek a távozás mellett 1945, illetve 1956 után" - idézte fel az előzményeket Ormos Mária, aki szerint Ágoston Péter története ehhez a tanulmányhoz szolgált volna adalékként. "Jogász volt, egyetemi tanár, korábban pedig a nagyváradi katolikus jogi akadémián tanított. Kíváncsi voltam, őt miért távolították el" - magyarázta a történész.
Ormos Mária arról is szólt, hogy a hagyatékban számos izgalmas dokumentumot talált, például egy fényképgyűjteményt. Ezekből néhány kép be is került a kötetbe. "Az anyag legérdekesebb részei azonban a naplóbejegyzések" - emelte ki a kutató. Mint fogalmazott: Ágoston 1914-ben kezdett el naplót írni, amit külügyi népbiztosként is folytatott a Tanácsköztársaság idején. A naplóírást a börtönben sem hagyta abba. "Rendkívül tanulságos az, ami ezekben a bejegyzésekben szerepel. Arról nem is beszélve, hogy milyen ritka, hogy valaki börtönnaplót vezet és azt ki is tudja juttatni észrevétlenül" - tette hozzá.
A történész felidézte, 1922 elején a halálra ítélt Ágostont "kicserélik", így a jogász Moszkvába kerül. Innen származik a dokumentumok másik érdekes csoportja, az a levelezés, amit titokban a feleségével folytatott.
Ormos Mária szerint a népbiztos története számos tanulsággal szolgál, rámutat a a reformpárti szociáldemokraták motivációira, hogy miért vállaltak pozíciót és azzal együtt "felelősséget" a Tanácsköztársaság idején. "Ágoston Péter nem volt kommunista, még csak hithű szociáldemokratának sem mondanám. Őt a szociális érzékenysége vezette" - vélekedett a kutató, aki felidézte, Ágoston már nagyváradi évei alatt sokat tett az elesettekért. "Hitte, hogy a szegényeket, az ostobákat, de még a bosszúszomjasokat is a kultúra révén lehet felemelni. Amihez nem kell forradalom" - méltatta Ágoston kultúraszervező munkásságát Ormos Mária.
A történész rámutatott, hogy Ágoston Péter nevéhez fűződik "a békés átmenet forgatókönyvének" a kidolgozása is, ezért töltötte be ő a külügyminiszteri posztot a Peidl-kormányban. "A kollektív bűnösség elve alapján ítélték el. Ezért mint bűnügy is érdekes az ő története, nemcsak a személyisége miatt. Az ő sorsa érdekes adalék lehet a Tanácsköztársaság születéséhez és leépüléséhez" - tette hozzá.
Az MTI kérdésére arról is beszélt, hogy a reformpárti szociáldemokraták nem meggyőződésből álltak a kommunisták mellé, hanem azért, mert úgy látták, hogy a nemzeti érdek ezt diktálja. "Úgy látták, hogy nyugatról nem várható segítség, csak keletről. Ehhez pedig elfogadták, hogy kell egy közvetítő, amire Kun Béla sokkal alkalmasabb, mint Károlyi Mihály" - magyarázta Ormos Mária, aki szerint elméletét az is alátámasztja, hogy miután kiderült elméletük hibás volta, a reformszárny tagjai közül sokan igyekeztek kihátrálni a kommunistákkal való együttműködésből.
A kötetet november 23-án 17 órakor mutatják be Budapesten, a Politikatörténeti Intézet konferenciatermében.
2011. november 23.
