A Köztársaság ünnepe

Jelképes, hogy a Fidesz éppen abban az évben nem tart október 23-i nagygyűlést, amelyben megsemmisítette a demokratikus alkotmányt és szisztematikusan felszámolta a Harmadik Köztársaság alkotmányos alapjait. A mindig nagyhangú Fidesz most, vezére távollétében nem mer az ország szemébe nézni a nemzeti ünnepen.

A Fidesz számára persze sosem az ünnep volt a fontos, csak az általa kínált alkalom, meg az alkalomra ácsolt dobogó. Sosem a nemzet egységéről, közös hagyományairól szóltak a Fidesz rendezvényei, hanem a nemzet megosztásáról, az ünnep kisajátításáról, a nemzeti szimbólumok lenyúlásáról, a politikai ellenfelek kiátkozásáról.

Minden ünnepnek van köze a mához, minden politikus a mának beszél, mikor a múltra emlékszik. Felelős politikus legalább ilyenkor átérzi, hogy a felelősséget a nemzet egészéért viseli. A nemzetnek azon részéért is, amely nem rá szavazott.

A haza valóban nem lehet ellenzékben, hiszen mi mindannyian vagyunk a haza.

Az idén száz éve született Bibó István, Nagy Imre 1956-os kormányának tagja, a csendes bátorság, a kifinomult és érzékeny okosság mintaképe. A magyar demokráciát elemző 1946-os klasszikus tanulmányában egyaránt óvott az egymás kiszorítására játszó polarizált pártversengéstől, valamint attól, hogy egyetlen mamutpárt gyűrje maga alá az országot. Jó volna ezt a figyelmeztetést ma is meghallani.

1956 valódi forradalmának hősies napjaiban a nemzeti egység és a nemzet minden tagjának szabadsága volt a meghatározó gondolat. Függetlenül attól, ki hogyan képzelte a jövőt, ezekben az alapkérdésekben ritkán látható egyetértés, szinte teljes nézetazonosság uralkodott. A szabadság ellenségei csakis külső hatalom brutális beavatkozása révén kerekedhettek felül. Maguktól nem lett volna esélyük. Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke hosszú, nehéz pályát járt be, amíg olyan demokratává vált, aki népe szabadságáért kész volt meghalni. A mai fülkeforradalmárok pályája ellentétes irányú: rendszerváltó demokratákból lettek a demokrácia felszámolóivá. Nagy Imrére méltán lehet büszke minden magyar, a demokrácia "pályaelhagyóinak" útját viszont a szégyen kíséri.

Ma nem külső hatalom tör a szabadságunkra, hanem azok, akik saját hatalmuk biztosítékának a jogfosztás és a kiszolgáltatottság világának életre hívását látják. Kizárólag a demokraták egységén, cselekvőképességén múlik, meg tudjuk-e védeni szabadságunkat a hatalommegosztás elvont szféráiban és a hétköznapok nagyon is konkrét világában. A széthúzás és a hallgatás a demokrácia, a szabadság végső felmorzsolódásához vezet.

A szocialisták abban érdekeltek, hogy minél többször és többen mondják ki, amit éreznek, látnak, saját bőrükön tapasztalnak, azt, hogy a kormány tudatosan gyűri maga alá az eddig független intézményeket. Teszi ezt azért, hogy a társadalmat elszegényítő lépései ellen ne lehessen sehova se védelemért fordulni. Mi azonban felhívjuk a figyelmet a katasztrofális gazdaságpolitikára, az önző lobbiérdekek nyomulására, a gátlástalan hatalmi mohóságra. A szabadság nem védi meg önmagát: nekünk kell megvédenünk!

Október 23-a 1956 dicső emlékének napja, emellett a még fennálló Köztársaság ünnepe is. Azt javaslom, október 23-a legyen ezentúl a Köztársaság megújulásának ünnepe is, a demokratikus újrakezdés napja! Kívánom magunknak, hogy úgy emlékezhessünk majd 2011. október 23-ra, hogy ez volt az a nap, amikor kiálltunk önmagunkért, egymásért, a szabadságunkért, a hazánkért.

mszp.hu