Elhunyt Kemény Éva |  |
Október 9-én, 83 évesen elhunyt Kemény Éva grafikus.
Nevét a férjével, Sós Lászlóval alkotott SO-KY tervezőpáros tagjaként ismerhetik sokan, munkásságuk meghatározó része a hazai grafikatörténelemnek.
A MEASZ központjában sok alkotásuk látható ma is.
,
Kemény Éva 1949-ben textil szakon diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, ahol Miháltz Pál és Molnár Béla voltak a mesterei. Férjéval, a pályáját Irsai István műhelyében, a negyvenes évek elején kezdő Sós Lászlóval az ötvenes évek elején találkozott. Közös művet először az 1956-os országos plakátkiállításon mutattak be, ekkor már a SO-KY művésznevet használva. Erre a munkára figyelt fel az Egyesült Izzó, amellyel állandósult a művészpáros kapcsolata: rengeteg, a gyár számára tervezett munkájuk közül is kiemelkedik a Tungsram máig használt arculatának megtervezése. Emellett számos más nagyvállalatnak dolgoztak, terveztek áru- és kulturális plakátokat, CASCO-, IBUSZ- és BNV-grafikát, ám legjelentősebb tevékenységükké a politikai plakátok tervezése vált.
Sós és Kemény sosem rejtették véka alá politikai meggyőződésüket, ahogy Aradi Nóra művészettörténész fogalmaz, „vállalva az eszmei-anyagi felelősséget és kockázatot”. Az ötvenes években még egyáltalán nem foglalkoztak politikai plakáttal; első ilyen irányú megbízásukat 1967-ben kapták, amikor az általuk képviselt avantgárd stílus már szépen belesimult a Kádár-korszak kultúrpolitikájába. A művészpáros meggyőződéses baloldalisága és a fiatalként átélt háborús élményekből fakadó békepártisága, amely a hatvanas években keményvonalas Amerika-ellenességgel párosult, ettől kezdve meghatározó tényezője lett a hazai grafikai közéletnek, elsősorban számtalan, népművelő jelleggel szervezett vándorkiállításuknak köszönhetően.
Mivel hivatalos megrendelés csak viszonylag ritkán, ünnepek, jubileumok, kongresszusok és pártrendezvények idején adódott, a SO-KY gyakran alkotott politikai plakátot saját tartalommal és mondanivalóval. A szokásos, április 4., május 1., augusztus 20., november 7. évfordulóját, a nemzetközi nőnapot, anyák napját és a gyermeknapot köszöntő falragaszok mellett lényegében az ő nevükhöz köthető a békeplakát műfajának hazai elterjesztése. Rendkívül fantáziadús és hatásos propaganda-eszköztárukból nem hiányzott az erős kép kontraszt (a fejlett nyugati világ szimbólumainak és az éhező afrikai gyerekeknek a szembeállítása), a beszédes képi elemek (a független országok fájára tekeredő CIA-kígyó, vagy az amerikai zászlóba öltözött, szíven lőtt békegalamb), valamint a hatásos tipográfia (NATO felirat, a T betűt keresztté formálva).
A munkásságukat bemutató, 1984-es kiadványban Aradi Nóra, a szocialista művészet nagy teoretikusa örökítette meg Sós és Kemény munkastílusát. A feladat, téma felvetését követően a házaspár az első jegyzeteket, vázlatokat külön készítette; ez tarthatott öt percig, de akár hetekig is. Előfordult az is, hogy egymástól függetlenül hasonló megoldásra találtak rá. Ezt követően közösen „zsűrizték” a vázlatokat, a végső kidolgozás pedig elfoglaltságuktól vagy a határidőtől függően volt közös vagy önálló munka. A végeredményt illetően lehetetlen elkülöníteni kettőjük munkáját, mint ahogy stílusuk is kifejezetten a párosra jellemző.
A SO-KY nemcsak a plakátok, hanem a logótervezés terén is komoly eredményeket tett le az asztalra. A pop- és az op-art jegyeit viselő emblémáik általában alkalmi, nyomtatott dekorációként szolgáltak, de akadtak olyan különösen sikeresek, amelyek kereskedelmi forgalomba is kerültek. Az említett Tungsram-arculat mellett ilyen volt a Budapesti FÜSZÉRT Vállalat, a Képcsarnok, a csepeli Iskola Galéria, a Művészeti Alap, a Luxus Áruház vagy a salgótarjáni Hotel Karancs számára tervezett logók. Egyik legszebb munkájuk az 1975-ös KGST-jelvény, ahol a három karéjban örvénylő, fekete minta képez hatásos, elegáns dekorációt a középre helyezett, szokatlanul apró ötágú csillaghoz.
A reklámgrafika legkevésbé feltárt és kutatott területén, a kiállítások tervezésében is meghatározó volt a SO-KY munkája a hatvanas-hetvenes években. Olyan presztízsmunkákat bíztak rájuk, mint a „60 éves a Szovjetunió”, amely ötven példányban készült és 14 országban mutatták be, a „25 éves a Munkásőrség”, vagy az 1970-ben három tunéziai városban bemutatott nagy Bartók-tárlat. Ők tervezték a budai volt királyi palotába beköltözött Magyar Munkásmozgalmi Múzeum 1979-ben megnyílt állandó kiállítását is.
A SO-KY politikai szerepvállalása és az ezzel járó tömérdek megbízás a rendszerváltás után a házaspár szinte teljes szakmai elszigetelődéséhez vezetett. Ettől függetlenül Kemény Éva az 1967-es Munkácsy-díj és számos szakmai elismerése, például a brnói grafikai biennále bronzérme (1970) vagy az európai politikai plakáttriennále fődíja (1982) mellett 2010-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének polgári tagozatát. Halálával egy termékeny és mind politikatörténeti, mind művészi szempontból figyelemre méltó életmű zárult le.
Cikkünk partnere a Várkonyi Plakátgaléria.
http://hg.hu2011. október 15.
