Emlékmű egy humanista hazafinak

Történelmünkben egymást követték a véres események, amikor különféle eszmék nevében emberek millióit gyilkolták le. Ezek között különleges helyet foglal el borzalmaival a holokauszt, amikor közel hatmillió zsidót irtottak ki módszeresen, köztük másfél millió gyermeket. De mindig akadtak olyanok, akik az emberibb világért, az elnyomottakért készek voltak tenni szóval és cselekedettel is. 

Kora „antifasisztájaként” is aposztrofálhatjuk Pap Gábor dunántúli református püspököt, hiszen az 1882-es oroszországi zsidóüldözés ellen is felemelte szavát, a Komáromi Lapokban „Komárom város emberségesen érző polgáraihoz” - címmel megjelent felhívásában adakozásra hívta fel a lakosságot, ő maga példával járt elöl a zsidó menekültek megsegítése érdekében. Felhívása a német nyelvű sajtóban is megjelent, s hatására mindenfelől érkeztek az adományok. Országgyűlési képviselőként, a főrendiház tagjaként már az 1875-78-as ciklusban javaslatot tett a zsidó vallás egyenlősítésére; ekkoriban a református egyház 1892– 1895 között erőteljesen támogatta a zsidó vallás egyenjogúsításának ügyét. Pap Gábor már nagybetegen vett részt 1895-ben a törvényjavaslat megtárgyalásán, de ennek ellenére megvárta a szavazást is. „Igen-je történelmi jelentőségűvé vált. A törvényjavaslatot 107 főrend elveti, ugyancsak 107 főrend törvénnyé emelni javasolta. Tehát szavazategyenlőség állott elő. A házszabály értelmében az elnök igenlő szavazata döntött. A recepció bekerült a magyar törvénytárba. Ha Pap Gábor nem adja le szavazatát, éppen az ő szavazat híján a javaslat elbukik” - írta Schweitzer József egyik tanulmányában. Példaértékű volt Pap Gábor dunántúli református püspök és Schnitzer Ármin (1835–1914) komáromi főrabbi barátsága és egymás iránti kölcsönös tisztelete, megbecsülése is. 

„Pap Gábor jó kapcsolatokat ápolt más felekezetekkel, s minden vitás kérdésben a kompromisszum lehetőségét kereste.” - mondta méltató beszédében dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke azon az emlékülésen és emlékműavatáson, melyre Malomsok községben és a szomszédos Ihász-pusztán került sor 2011. október 8-án. 

Pap Gábor hajdani dunántúli református püspök, honvéd százados, költő 1849. június 27-én az Ihászi-csatában küzdött a szabadságért Kmety György alakulatában; a csata előtt pedig itt vetette papírra „Kelet faja” című ismert költeményét is. 

Dr. Lomnici Zoltán avatóbeszédében Pap Gábor mellett megemlékezett mindazokról is, akik a történelem folyamán zajlott háborúkban hősiességükkel védték az országot, vagy életüket is adták annak megóvásáért. Kiemelte a hit és a hazaszeretet fontosságát is, a főbíró szerint hit és hazaszeretet nélkül nem maradhatott volna fenn Magyarország.

Az emlékmű kitalálója, felállításának kezdeményezője a MEASZ alelnöke, Kerecsényi Zoltán volt, aki a rendezvényen hangsúlyozta, hogy Pap Gábor azon kevesek közé tartozik, akinek versei végigkísérnek bennünket a fontosabb ütközetek színhelyein, ugyanis Pap Petőfihez hasonlóan fegyverrel és tollal is szolgálta nemzetét.

Szekeres István nyá. dandártábornok, a BEOSZ és a MEASZ elnökségének képviseletében példaként állította Pap Gábort a jelen magyarjai elé, aki „emberségről példát, vitézségről formát” adott – mondta.

Az ünnepségen szavaló diákok, a helyi kisiskola énekkara működött közre Pap Gábor verseiből és szép énekekből összeállított műsorral.