Egyre több jel mutat arra, hogy valóban holokausztáldozatok maradványait találhatták meg júniusban a Duna budapesti szakaszán, a Margit híd felújítása közben.

A Népszava információja szerint nem a korábban feltételezett hét, hanem mintegy 20-21 ember maradványait találták meg, és egy részüknél a csontokon golyónyomokat találtak. A rendőrség egyelőre nem kommentálta értesülésünket, későbbre ígértek választ.

Golyónyomokat találtak azokon a csontvázmaradványokon, amelyeket a Margit híd felújításakor találtak a meder tisztítását végző búvárok - értesült lapunk. A neve elhallgatását kérő informátorunk szerint a vizsgálatok során kiderült, mintegy húsz, huszonegy ember maradványairól lehet szó. (A korábbi feltételezések "csak" hét áldozatról szóltak). Mint elmondta, 5-7 áldozatnál golyónyomokat találtak a koponyán, a lapockán, illetve a medencecsonton, de mivel a csontvázak csak részlegesen maradtak meg, elképzelhető, hogy a többi áldozatot is lelőtték.

A maradványok kora és a megtalált ruhák alapján az 1940-es évek elejéről-közepéről származnak, így egyre valószínűbb, hogy a holokauszt alatt kivégzett zsidókról lehet szó. A BRFK sajtóügyeletén lapunk megkeresésére azt válaszolták, hogy egyelőre nincs hivatalos eredménye a vizsgálatnak, így későbbre ígértek tájékoztatást.

Ahogy azt már korábban megírtuk, június végén csontmaradványokat és ruhadarabokat találtak a Margit híd pesti oldalán, az 1-es hídfőnél. Akkor még úgy tűnt, "csak" hét áldozat csontjaira bukkantak. A második világháború során megrongálódott hídelemeket annak idején, a híd újjáépítésének kezdetekor - megfelelő gépek híján - egyszerűen a Dunába dobták. Ezek kiemelése során bukkantak a Hídépítő Speciál Kft. (HSP) búvárai az emberi maradványokra.

Hivatalos információk híján egyelőre csak feltételezések vannak arról, hogyan és mikor kerülhettek a Dunába. A háború alatt aláaknázták a hidat, 1944. november 4-én, a déli csúcsforgalom idején a töltetek váratlanul felrobbantak. A balesetben negyven, a robbanófejek beszerelésén dolgozó német utász, és száz civil halt meg, tehát az ő maradványaikról is szó lehet. Viszont az sem zárható ki, hogy a testek már a híd felrobbanása előtt kerültek a vízbe, és akadtak fent.

A második világháború alatt a nácik és a nyilasok rendszeresen tereltek zsidókat, őket bújtató civileket vagy más "gyanús elemeket" a Duna partjára. Ott aztán meztelenre vetkőztették, majd a folyóba lőtték őket. Időnként azonban, ha éppen ilyenkor szólalt meg a légvédelmi sziréna, nem vesződtek a vetkőztetéssel, azonnal kivégezték az áldozatokat és ruhástul a folyóba dobták őket.

A bejelentés nyomán Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója is a helyszínre érkezett, és engedélyt kapott, hogy megnézze a csontokat, de a vizsgálatok lezárásáig nem tudott semmi biztosat mondani. Szerettük volna megkérdezni őt is az új információkkal kapcsolatban, de nem tudtuk elérni. Mindkét verziót lehetségesnek tartotta Varga László történész is, de azt nyilatkozta, hogy amíg nem tudjuk a maradványok életkorát és a halál okát, addig legfeljebb csak találgatásokba lehet bocsátkozni.

D. Kovács Ildikó / Népszava

2011. szeptember 3.

2024. április 27. Szombat