Mint 1990 óta minden évben idén is megemlékeztek augusztus 2-án romák és nem romák együtt a lengyelországi Auschwitz-Birkenau-i egykori koncentrációs tábor helyszínén a Roma Holocaust áldozatairól. Megemlékeztek arra a több mint hétszázezer romára, akiket a nácik gyilkoltak meg a II. Világháború idején.

Tömegsír. Gázkamrák. Deportálás. Zsidók. Cigányok. Auschwitz. Tényleg csak ennyi lenne a Holocaust?

A helyszínen volt a ternYpe ifjúsági szervezet is, akik a halottjaink iránti tiszteletadás, az individuális tapasztalat és gyökereink felkutatása mellett a roma történelem fontosságát is hangsúlyozták. Több mint hatvan év telt el immár a II. Világháború befejezése óta, de a kollektív emlékezetünknek még mindig nem része a Roma Holocaust azaz „samudaripen”.

Nyolc ország - albán, bolgár, lengyel, német, magyar olasz, spanyol és szlovák - roma és nem roma ifjúsága vett részt az eseményen közösen. Küldetéstudat avagy személyes érzelmek vezénylik-e ezeket a fiatalokat, akik együtt énekeltek, imát mondtak és beszédet tartottak a helyszínen? Az egyikük elmesélte nagyapja történetét is, akit négy évesen vittek el a németek az egyik táborukba, ahol romák voltak. A foglyul ejtettek akkor már négy napja nem ettek, mikor a tisztek ledobtak két szelet kenyeret a földre. A kisfiú akkor már napok óta éhezett… De a roma vezető azt mondta, senki ne merjen az ételért nyúlni, így ő sem tette. A kisfiú, aki most egy név lehetne a falon, ki tudja aztán mikor evett újra, míg szabad nem lett.

Ilyen és ehhez hasonló történeteket meséltek el egy közel egyhetes krakkói szemináriumon egymásnak a fiatalok a Holocaustról. Azért, hogy megértsék mi is történt a múltban, ami aztán elkerülhető lehet a jövőben. Azért, hogy a Holocaust ne csak „tömegsír, gázkamrák, deportálás, romák és zsidók nevei legyenek egy falon.”

HM

Fotóalbumunkban Balogh Máté fotóriporter - a MEASZ fotósa - felvételeit tekinthetik meg Auschwitzból.

2011. augusztus 17.

2024. április 28. Vasárnap