Több szervezet tagjai is megjelentek Budán, a gesztenyéskerti Antifasiszta Emlékműnél az első közösen szervezett emléknapon, július 27-én. Az időpont kiválasztása nem volt véletlen!
A rendezvénynek külön hangsúlyt adott, hogy ezen az első emléknapon megjelent dr. Ulrich Schneider is, az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) főtitkára.

A szervezők hangsúlyozták: terjedőben van a rasszizmus, kirekesztés, nő a szociális érzéketlenség, a gazdaságpolitika egyoldalúan tőkésbarát. Erősödik a társadalmi megosztottság és ezzel párhuzamosan erőt, rendcsinálást hirdető szélsőjobboldali retorikának lehetünk tanúi és mögötte bizonyos revansista nosztalgia is megjelent. Mindez együtt komoly veszélyt jelent. Gátat vetni mindennek csak rendkívül széleskörű, polgári összefogás segítségével lehet. Az antifasiszta hagyományok felvállalása, megtartása jelentheti a kiutat. Túl mindezen, komoly erkölcsi kötelezettség is fennáll, hiszen hatszázezer honfitársunk vált áldozatává a fasiszta terrornak. Emléküket őrizni kell!
Miért ezen a napon? Mert 67 évvel ezelőtt, 1944. július 27-én halt meg Ságvári Endre, nyomozókkal vívott tűzharcban. Vannak, akik azt mondják: rendőri intézkedéssel való fegyveres szembeszegülés során vesztette életét. Ez igaz. Ám a nácik által megszállt országban volt ellenálló, akár csak Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy Kiss János altábornagy.
Az antifasiszta erők összefogásának szükségességéről Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke szólt, akit éppen a közelmúltban választottak meg a FIR elnökének is. Ő is kiemelte: a frissen elfogadott Alkotmány rögzíti, hogy 1944. március 19-től mindenki egy idegen hatalom ellen harcolt, Ságvárit tehát nemzeti hősként tisztelhetjük. Napjainkról szólva megállapította: az antifasiszta nézeteket vallók jelenleg mintha kicsit idegenkednének egymástól. Valóban más-más világnézetű, elképzelésű emberek vannak egy táborban, de közös bennük a fasizmus elvetése. A különféle csoportoknak nem kell szeretniük, de el kell tűrniük egymást. Ez az összefogás jelenti Magyarország humanista jövőjét! Nem szabad az antifasiszta mozgalomból senkit kirekeszteni és ezért örvendetes, hogy erre az emléknapra sok szervezet képviselője jött el. Itt mindenkinek helye van! 
Erdei Éva, a Kohányi Társaság titkára a szélsőjobboldal által támasztott kihívásokra, az antifasiszta örökség aktualitásaira hívta fel a figyelmet. Kohányi Tihamér volt 1891-ben az Amerikai Népszava megalapítója. A Kohányi Társaság amerikai székhelyű magyar szervezet, a világ minden táján élő magyarok tagjai. Az előadó rávilágított: korábban úgy emlékeztünk a fasizmusra és az ellenállókra, mint egy letűnt korszak eseményeinek résztvevőire. Sokan gondolják, hogy ez már a múlt, többé nem ismétlődhet meg. Mára ezek az illúziók elszálltak! A most nálunk kialakuló állam erősen emlékeztet a Gömbös Gyula által importálni kívánt állam jellemzőire. Ezért a még meglévő, demokratikus eszközök felhasználásával ismét antifasiszta ellenállást kell szervezni!
Az antifasiszta célzatú társadalmi ellenállás szükségességéről és lehetőségeiről dr. Vitányi Iván szólt. El kell gondolkodnunk a mai világban –mondta. A 20. század olyan gazdagságot hozott, hogy az akkori társadalom jelentős része tisztességes körülmények közé került. Megteremtette a demokráciát, szélesebb körben, mint korábban bármikor. De megteremtette a világ eddigi legkegyetlenebb rendszerét, a fasizmust és a tömeggyilkosságok sorozatát. Most, a 21. század elején ismét hasonlóval kell szembenézni. Az antifasiszta harc alapvető célja most, hogy harcolni kell a demokráciáért. Nem lehet felülről demokráciát teremteni. Elkezdeni lehet csupán. Nem megy azonnal. Tanulni, dolgozni, küzdeni, szenvedni kell érte – minden erő összefogásával. Ha tanulunk valamit 1944-45-ből és abból, ami mindmáig következett; ezt kell belőle megtanulni!
A fasizmus ellen harcoló nők közül villantott fel néhány nevet Alföldi Andrea, történész. A történelem az emlékezés helye – szögezte le. Fontos, hatalmi kérdéssé válik, hogy ki, mire emlékszik. A mai történelem nem a nők történelme. A tankönyvek egy százaléka szól a nőkről. A magyar történelem nagy alakjainak reprezentatív kötete csak egy fontos nőt ismer a 20. században: Kéthly Annát. A történetírás mindig jelentős szerepet töltött be a nők egyenlőségéért folytatott társadalmi harcban. A nők a magyar történelem lapjain alig láthatóak, pedig tevékenységükkel a történelmet befolyásolták, alakították. A magyar antifasiszta ellenállás résztvevői között is szép számmal voltak nők, akik életüket áldozták az emberiességért, a demokrácia reményéért. Az előadó nevekhez fűződő rövid történeteket ismertetett, majd a megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával ért véget.

2011. július 30.

2024. április 27. Szombat