Tarlós István és Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet vágta át a szalagot a Nagymező utcában Efrájim Kishon (Kishon Ferenc) emléktáblájának avatásán.

A hat esztendeje, nyolcvanegy esztendős korában elhunyt, Kishon (Hoffmann) Ferenc a második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd koncentrációs táborba került. 1949-ben kivándorolt Izraelbe, ekkor vette fel az Efrájim Kishon (ejtsd: Kison) nevet. Eleinte az Új Kelet című magyar nyelvű újságban publikált, de gyorsan megtanult héberül, és két év elteltével már rendszeresen jelentek meg írásai a Maariv című napilapban. Kis időn belül elkezdtek megjelenni könyvei is, és a 60-as évekre nemzetközi elismertségre tett szert. Talán a legismertebb izraeli író, több, mint 50 könyve összesen 37 nyelven jelent meg. Művei különösen népszerűek Izraelben, Magyarországon és Németországban. Stílusa a jellegzetes pesti zsidó humorra épült, saját bevallása szerint Karinthy Frigyest és Molnár Ferencet tartotta legfőbb elődjeinek.
Tarlós István méltatta az író életpályáját, hangsúlyozva, hogy hosszú évek távolléte után is Kishon ugyanolyan pesti polgár maradt, mint távozása előtt, származására, magyarságára mindig büszke volt.
Aliza Bin-Noun a legismertebb izraeli íróként beszélt Kishonról, aki - bár nem izraelben született - mégis mélyen értette az izraeliek problémáit. Kiemelte, hogy az író a filmjeivel is mély nyomott hagyott Izrael művészetében.
Az avatáson jelen voltak az író gyermekei, Rafi és Renana is. Rafi néhány kevésbé ismert történetet mesélt el édesapjáról, míg Renana egy saját maga által, erre az alkalomra írt verssel emlékezett.

Az ünnepségen résztvevők később az Operett Színházban fogadáson beszélgettek tovább a magyar-izraeli íróról.

Forrás: mix

2011. július 8.

2024. április 27. Szombat