Konferencia a Szép Szóról |  |
A 75 évvel ezelőtt indult Szép Szó című folyóirat a XX. század 30-as éveiben a progresszív, baloldali, antifasiszta eszmék képviselője volt, bár sem a maga korában, még kevésbé 1945 után, épp sokszínűsége, szabad szelleme, liberalizmusa miatt nem találkozott a baloldal egységes támogatásával.(Hogy a jobboldal szemben állt vele, az evidens.)
Irodalmi és társadalomtudományi rangja vitathatatlan: a színvonalat garantálták az egykori szerkesztők és szerzők, köztük Ignotus Pál, József Attila, Fejtő Ferenc. Az utóbbi 2008-ban bekövetkezett haláláig a Népszava tiszteletbeli főszerkesztője volt.A mai konferencián előadást tart többek között Tverdota György, Sándor Klára, Bozóki András, Széchenyi Ágnes, Tamás Gáspár Miklós és Agárdi Péter. Az irodalomtörténész, egyetemi tanár Agárdi Pétert kérdeztük arról, hogy a megemlékezésen túl mi a konferencia célja, "mai üzenete" és A baloldal önismerete című előadásában ő személyesen miről kíván beszélni.
A hét és fél évtizeddel ezelőtt színre lépett Szép Szó mind szépirodalmi, mind társadalomtudományi és közírói tekintetben a magyar progresszió egyik kiemelkedő teljesítménye - mondta az irodalomtörténész. Az ország romló gazdasági helyzetében és a szélsőjobb drámai erősödésének időszakában elmondhatjuk, hogy a tágan értett akkori baloldal mindmáig kikezdhetetlenül hiteles - bár politikai gondolkodásukban és világfelfogásukban egymással is vitatkozó - jeleseit gyűjtötte össze. Ignotus Pál és a kiváló szociáldemokrata esszéista, Fejtő Ferenc mellett a lap súlyát és maradandó nemzeti értékét a szerkesztésben és a publikálásban egyaránt aktív József Attilának köszönheti. Elég, ha annyit mondok, hogy József Attilának 1936 márciusától haláláig, illetve 1939-ig (a lap megszüntetéséig) több mint 75 verse, köztük a magyar költészet olyan remekművei, mint a Hazám, a A Dunánál, a Születésnapomra, a Thomas Mann üdvözlése itt jelent meg - fűzi hozzá az irodalomtörténész.
A Szép Szó elkötelezett szellemi baloldalisága nem jelentett valamifajta eszmei egyöntetűséget - hangsúlyozta Agárdi Péter. Hasábjain a magát határozottan marxistának valló, de korántsem doktriner József Attila éppúgy ott volt, mint a baloldali népiesek, az elkötelezett szocdemek, a progresszív polgári gondolkodásúak, illetve európai polgári liberális eszmék képviselői. Összefűzte őket a bátor antifasizmus és a modern humanizmus - mondta az irodalomtörténész.
A mai konferencán Agárdi Péter a Szép Szó és a szellemi-politikai baloldal viszonyát tekinti át előadásában. A Szép Szó minden eszmei és esztétikai kiválósága ellenére ugyanis sem a maga idejében, sem később nem volt sem a valódi baloldal, sem a később magát baloldalinak hirdető diktatórikus rendszer "kegyeltje". Az szinte természetes, hogy a jobboldal valamennyi szellemi és politikai irányzata élesen szembe állt és áll ma is a lappal.
A Szép Szó nem is két, hanem több pogány közt volt kénytelen helyt állni - kérdezzük az irodalomtörténésztől. Agárdi Péter helyesel. A korabeli szociáldemokraták fő áramlata többé-kevésbé elfogadta és támogatta a Szép Szó sokszínűségét, európaiságát - hangsúlyozza. Ugyancsak helyeselte a lap irányvonalát az illegális kommunista párt néhány képviselője, miközben mások "orroltak rá". Nem igazán mondható, hogy a Szép Szónak barátja lett volna a harmincas évek korábbiakhoz képest már nem annyira radikális Nyugatja, amely - okkal - riválist is látott benne, bár humanizmusuk és európaiságuk közös volt. Mondanom sem kell, hogy Rákosi-korszak és a későbbi évek bürokratikus szűklátókörűsége kitessékelte a progresszióból, s az akkor - hasonlóan a mostani jobboldal kifejezésmódjához - súlyosan elmarasztalónak számító "kozmopolita, polgári liberális" minősítéssel intézte el a folyóiratot -magyarázza Agárdi. Persze voltak tévedései, melléfogásai; de kinek nem? - teszi fel a kérdést.
A Szép Szó jogos elvi-politikai vitában állt a Válasz körül csoportosultakkal és szembekerült azokkal a népiesekkel - köztük Veres Péterrel, Németh Lászlóval - akik egy időre bedőltek Gömbös Gyula "népboldogító" demagógiájának s később a fajelméletnek, a "népies-nemzeti" demagógiáknak. Ugyanakkor a Szép Szó támogatta azokat a bátor kezdeményezéseket, amelyek a (sajnos rövid életű) 1937-es Márciusi Frontot életre hívták s a népi írók szociográfiai mozgalmát is. A Szép Szó három és fél évfolyama eleven cáfolata annak a folyamatos jobboldali vádnak, hogy a magyar baloldal érzéketlen lett volna a nemzeti ügyek, a magyarság sorskérdéseivel szemben. Ez egyszerűen nem igaz! - mondja Agárdi. A Szép Szó 1936-os különszáma, melynek élén József Attila A Dunánál-ja állt, "Mai magyarok régi magyarokról" címmel jelent meg; az 1937-es különszám, amelynek szellemét József Attila egyik legnagyobb verse, a Hazám ihleti, egyenesen a "Mi a magyar most?" címet választotta. A Szép Szót a tudatos gazdasági ellehetetlenítés, az előzetes cenzúra és az ország fasizálódásával növekvő politikai nyomás számolta föl. Mindig legalább kétfelőli támadás között állt helyt: a szektás-doktriner "baloldali" gondolkodás és a rasszista-"nemzeties" jobboldal egyaránt ellenségének tekintette.
Ha azt kérdezi, hogy van-e a mai Szép Szó-konferenciának áthallása a jelenkorunkhoz, akkor azt mondom: célunk egyértelműen a 75 év előtt indult Szép Szó értékeinek és tanulságainak elemzése - magyarázza Agárdi Péter. Arról a bennünket körülvevő történések, a mai politikai küzdelmek kihívásai tehetnek, hogy bizonyára lesznek áthallások; mint ahogy az 1936-39 közti időszaknak is vannak vaskos "áthallásai" a 2010 utáni magyar világra, állami ideológiára, kultúrpolitikára. Aggasztó jel, hogy ma - hogy úgy mondjam - helyettes államtitkárok vindikálják maguknak a jogot arra, hogy átírják történelmünket. Sajnos ilyet a Horthy-időszaktól kezdve Révai Józsefen és a maga történelmi keretei között akár megengedőbbnek is mondható kései Kádár-korszakig már sokat láttunk.
Jellemző napjainkra - és nekem személyesen is fájdalmas, fűzi hozzá az irodalomtörténész -, hogy a kiváló szociáldemokrata ideológust, publicistát, a Népszava és a Szocializmus egykori, mártír főszerkesztőjét, József Attila támogatóját, Mónus Illést (két évtizede könyvet is írtam róla) nemrég harmadszor is "kivégezték". Először megölték fizikailag 1944 telén a nyilasok; aztán megölte a korai államszocializmus időszaka, amikor szinte a nevét sem szabadott kiejteni. Most pedig harmadjára még a nemzeti emlékezetből is eltünteti a fővárosi önkény: azt a XVII. kerületi kis parkot is elvette tőle, amelyik még megmaradt a nevén.
Hamvay Péter / Népszava
2011. május 26.
