Ágoston Vilmos: Az Újkor szobra |  |
Manapság, a magyarországi nemzeti ünnepeken és a hétköznapi sajtóban, egyes tévéműsorokban ismét szalonképessé vált a nyílt antiszemitizmus, nyilvánosan lehet egy szimbolikus, kapedlit viselő bábút felakasztani, majd meggyújtani (2008. márc. 15. Budapest, Blaha Lujza tér), új tömegmozgalmak szónokai (Jobbik, Magyar Gárda, M. Önvédelmi Mozgalom) zsidó és cigányellenes szónoklatokkal igyekeznek híveket szerezni.
Újonnan létrehozott, vagy megvásárolt tévé-, rádió és sajtóorgánumok uszító, „idegen”- ellenes diszkriminatív műsorok-, cikkek megjelentetésével szeretnének minél nagyobb profitra szert tenni, rendkívül figyelemre méltó a magyarországi Országgyűlés legnagyobb ellenzéki pártja (FIDESZ-MPP) támogatását élvező Wass Albert kultusz.Wass Albert (1908. Válaszút – 1998. Astor, Flo., USA), Erdélyből, a hitleri csapatokkal Nyugatra menekült író, a II. világháború idején a magyar hadseregben szolgált, de „híradós tevékenysége” miatt két vaskereszt kitüntetést kapott a németektől. Ennek viselésére vonatkozó magyar engedély nem található a korabeli iratokban. A romániai Népbíróság 1946-ban, távollétében halálra ítélte, amelynek jogosságát mai napig vitatják hívei. Legutóbb előkerült egy, 1940. október 5-én, Czege községben keltezett csendőrségi irat, amelyben két román férfi és két zsidó lány internálását kérte Wass Albert, mint „tanú”. A csendőrségi tanúvallomásból az is kiderül, hogy a két zsidó lány, akit két másik román férfival már korábban elfogtak, és kémgyanússáguk miatt átadtak Czegén a honvéd gyalogezred „K” (kémelhárító) szervének, a község határában „szökést kíséreltek meg és lőfegyverhasználat folytán életüket vesztették”. Ők, Wass Albert tanúvallomása szerint, kémkedtek ellene és feljelentették az írót a czegei román csendőrőrsön, amikor 1939-ben a magyar írók „titkolt megbeszélés címén 16 fős értekezletet tartottak”. Tehát nem véletlenül lett „kémgyanús” a négy személy és az írónak személyes indoka is volt az ellenük szóló tanúvallomásra. Ezekről a későbbiekben Wass Albert igyekezett megfeledkezni. Bár az író később azt állította, hogy ő nem volt otthon a gyilkosságok idején, mégsem egészen érthető, miként vonják le a fenti tanúvallomásból azt a következtetést kultuszának teremtői, hogy Wass ártatlan volt ebben az ügyben.
A vitatható eseményekkel ellentétben bizonyítható, hogy Wass Albert regényeit és verseit nem irodalmi értékük miatt kedvelik, hanem érzelmi és ideológiai tényirodalomként olvassák. Jellemző, hogy korábbi regényét, a Farkasverem című, 1934-ben megjelent könyvét, amelyre 1940-ben Baumgarten díjat kapott, nem népszerűsítik annyira, mint a vészkorszak idején és az emigrációban írt írásait.
Az „Így lett belőlem „antiszemita”[1] című írásában, Wass Albert elmeséli, hogy egy „zsidó gyerek”, Havas Emil elhatározta, hogy „nem gürcöl” tovább a kolozsvári Ellenzék című lapnál, ahova Wass is bejáratos volt, hanem kimegy Amerikába és ott lesz újságíró. „Még aznap délután átment a New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, és szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, és másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárt. Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Times-nál.”
|
Wass Albert |
Továbbá elmondja a szerző, hogy amikor megérkezett Amerikába, felkereste Havas Emil, az „egykori kis zsidó gyerek”, és megfenyegette, hogy „ha nem fogadja el (mármint Wass Albert a) javaslatunkat, egyetlen könyve sem jelenik meg Amerikában! Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió. Amerika azt lát, amit mi akarunk hogy lásson, azt hall, amit mi akarunk, hogy halljon, és azt olvas, amit mi akarunk, hogy olvasson”. Ez a Havas Emil szájába adott idézet tökéletesen megfelel a Wass Albert művekben olvasható „szépírói módszernek”, amikor az ellenfél szájába adja azokat a szavakat, amelyekkel őt vádolni akarja. Közismert antiszemita érv, hogy a média a zsidók kezén van.[2] Mennyire gyenge írói trükk, amelyet gyakran alkalmaz regényeiben is, hogy ezt egy zsidó mondja el, és nem ő maga. Mi több, hogy fenyegetésként hangzik el. Ezt a történetet több szövegkörnyezetben is előadta a szerző, különböző, önmagáról írt vallomásában, de csak ebben a cikkében ismerteti, hogy egy „kis zsidóról” van szó. Ebből az írásából az derül ki, hogy már Amerikába érkezése után eltiltják a közléstől, mert nem volt hajlandó feltétlenül azt írni, amit „ők kívántak”. Kik tiltják el? A zsidók. Az nem derül ki, hogy pontosan mit kívántak tőle, de az igen, hogy emiatt meggátolták az amerikai közlésben. Sőt, amint írja, „antiszemitának” is nevezték a „Kicsi Anna sírkeresztje” című elbeszélése miatt.
Ebben „szó van egy zsidó boltosról, akit elrejt a falu, s amikor rázúdulnak a muszkák a házakra, szaladnak az emberek a zsidóhoz segítségért, de annak nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban”. Wass méltatlankodásából arra következtetnek olvasói: nem lehet őt antiszemitának nevezni, csak azért, amiért leírja, hogy ilyenek a háládatlan zsidók! Ezek, ilyenek. Ahelyett, hogy jót tettek volna a jótevő magyarokkal, akik megmentették az életüket, elfordulnak tőlük és kommunistaként az ellenség oldalára állnak. Persze, mindez csak irodalom, mondják a szerző hívei. Ez nem antiszemitizmus. Úgy vélik, a szerző regényeiben, elbeszéléseiben megjelenő negatív zsidókép egyrészt ráillik a zsidókra, másrészt „csak regényről” van szó, amelyben a különböző nézetek nyugodtan megjelenhetnek. Arra is hivatkoznak, hogy ez a befogadó néppel szembeni háládatlan „zsidó-kép”, amelyik alapvető jellemzője a Wass-műveknek, nem bizonyítanak semmit, mert nem azonosíthatók az író nézeteivel.
Mivel nem derült ki, mi az, amit nem akart megírni, érdemes elővenni azt, amit megírt. Az 1940-1944 között írt publicisztikáját. Manapság több gyűjteményes kötetében is megjelent az az 1944-ben, a kolozsvári Ellenzékben megjelent cikke, amelynek előzményei a kolozsvári gettó felszámolásához kapcsolódnak. A lapban vastag betűs címben olvasható egy névtelen tudósítás:
„45 elrejtőzött személyt találtak a nagyváradi gettó egy földalatti helyiségében”[3]. Wass Albert azonnal tollat ragad és publicisztikát ír, a Patkányok honfoglalása címmel. Alcíme:Tanulságos mese fiatal magyaroknak. Amint az Ellenzék című újság szövegkörnyezetéből megállapítható (ugyanabban a számban, a túloldalon olvasható, hogy „szerda estig bonyolódik le a fővárosi zsidók összeköltöztetése”), kiderül, hogy ezt az írást a szerző az elhurcolt zsidók ellen írta. Már rég szél fújt át a kolozsvári téglagyári gettóban hátramaradt zsidó holmik fölött, de Wass Albert még mindig attól tartott, hogy elrejtőzött néhány „patkányember” a falakban. „Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott” írja ebben a publicisztikában. A beszivárgó, „ázott patkányok” a jóságos gazda engedékenységéből lakhattak a házban (lásd a Wass Albert regényeiben megjelenő „ázott zsidó kereskedő” leírását), de aztán elszaporodtak és fellázadtak ellene. „Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről – Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. – És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.” Elüldözték a gazdát, uralkodni kezdtek a patkányok, majd amikor mindent felfaltak, „otthagyták a tönkretett birodalmat”. Az ember visszajött, rendbe hozta a házat, és újból madárdal vette körül.
„Azonban” – következik a fabula tanulsága – „elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pincegödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkozott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!”[4]
A patkány metaforához a háború utáni időszakban is vonzódik. A zászlótartó című versében ezt írta 1947 decemberében[5]: „Odúikból görnyedten előmásztak / a patkányemberek és szétcsoszogták / a zászlópompás díszszemlék nyomát.”
Ezek után nem kell keresgélni, hogy kik azok a „patkányemberek”, akik a második világháború után előmásztak odúikból és Münchenben (ott írta a verset!) szétcsoszogták az egykori hitleri díszszemlék nyomát. A válasz: a zsidók.
Nyugodtan állítsanak szobrot az írónak. Beleillik a feltámadó új kórba.
[1] Új Világ (A Magyar Megújulási Mozgalom Lapja), magyar-amerikai hetilap 1993. szeptember 24. Vol. XXVII. 36. szám. 1-2. old. Újraközlés: Kapu, 2005. 06. 07. sz. 81.
[2] Ez a szemlélet megegyezik az antiszemita Új Hídfő című amerikai lap véleményével, amelyiknek munkatársa volt Wass Albert is. Ebben a lapban olvasható többek között: „szinte kivétel nélkül minden kül-és belföldi televíziós hírközleményt csupán három vállalat szerkesztett és filmez: az ABC, a CBS és az NBC (…) Goldenson, Hess, Erlick, Paley, Rosenfield és Fuchs – mind a hatan a választott nép soraiból kerültek ki”. In: Új Hídfő, 1991. július hó. 2. old. Kiadó: Dr. Fabó László, szerk.: Tóth Judit, (San Francisco).
[3] Ellenzék, 1944. június 15.
[4] Ellenzék, 1944. június 17. 5. old.
[5] Wass Albert: Minden verse, i. m. 104. old.
Forrás: http://www.szombat.org/agoston+vilmos+az+ujkor+szobra.html2011. március 26.
Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. április 28. Vasárnap