Elhangzott a Radnóti Miklós Antirasszista Díjak átadásán

Kedves Vendégeink!

Köszönöm, hogy ilyen szép számban eljöttek.
 
Amikor 2000-ben a MEASZ elnöksége megalapította a Radnóti Miklós Antirasszista Díjat, tudtuk, hogy szükséges az, tudtuk, hogy olyan kiváló embereket, közösségeket kell a társadalom elé állítanunk példának, akik illetve amelyek a saját lehetőségeik szerint kiállnak és tesznek a rasszizmus ellen, a kirekesztés különböző megnyilvánulásai ellen.
 
Mára sajnálatosan felerősödtek hazánkban a rasszista jelenségek, sőt mi több ezek már nem „csak” jelenségek, hanem markánsan megjelentek a kirekesztések különféle formái. Az embertársaink iránti gyűlölködés „csak” azért mert valaki valamelyik kisebbséghez tartozik, valamilyen kisebbségként született. Növekszik a rasszizmus veszélye, ha egy kormány olyan törvényeket fogad el, amely még inkább növeli a szegénységet, növeli a kilátástalanságot, ezzel a populista szélsőjobbhoz sodorja a védtelenné váló, megtévesztett embereket. Az is aggodalommal tölthet el bennünket, ha ez a politika saját sikertelenségét áthárítja másokra. A bűnbakképzés, ami a náci politika egyik fő eszköze, szintén jelentősen növelheti a rasszista gyűlölködést.
Korábban jól eső érzés volt külföldön magyarnak lenni. Büszkeséggel töltött el engem, ha a legkülönfélébb fórumokon szerepeltem, s bemondták, hogy Magyarországról jöttem. Manapság már a gúzsba kötött sajtóról, a parlamentünkbe bejutott rasszista pártról kérdeznek. Magyarázom a körülményeket, mentegetném a helyzetet, de a következő kérdés már az, hogy ők nem értik: ha van egy kétharmados többségű, az én véleményem szerint a náci eszmékkel nem rokonszenvező párt, akkor, hogy engedheti meg, hogy a magyar bíróság által betiltott, a náci időszakra emlékeztető magyar gárda egyenruhájában a parlament plenáris ülésén valaki tüntetőleg részt vegyen? Miért engedi ezt meg a Magyar Parlament ülését vezető kormányzó párt parlament elnöke? Az igaz válasz ilyenkor lebeg a levegőben, de nem merem kimondani…. Még ma mindig úgy érzem, hogy Magyarországnak egy parlamenti elnöke van, az az enyém is, a miénk is.

A MEASZ-ban is ezt így gondoltuk, amikor szerettük volna díjátadónkat a hagyományaink szerint továbbra is a Magyar Parlamentben, annak elnökével megtartani. Az elutasító válasz sajnálatosan jelzi, hogy a parlament elnöke még a látszatot sem kívánja fenntartani az antirasszizmus vállalása kérdésében. Ez szégyen itthon is külföldön is egyaránt. Nem szabad elfelejtenünk, ha egy párt sorra teszi a gesztusokat a szélsőjobbnak, sorra bevállal a programjaiból, előbb-utóbb odajut, hogy maga is teljesen azonosul vele.

Amikor nyilvánosságra került, hogy mégsem a parlamentben lehet a díjátadó, a Magyar Parlament szocialista alelnöke Újhelyi István, felajánlotta, hogy meghívja dolgozó szobájába a díjazottakat egy köszöntésre. Ez igazán humanista gesztus, antirasszista kiállás a részéről! Annál inkább, mert ez nem egyedi eset. Ugye emlékezünk rá, ő volt az, aki a gárdista parlamenti parádét látva levezető elnökként megszakította a plenáris ülést, s rendőrt hívott.


A rasszizmus terjedésekor a legveszélyeztetettek a cigány emberek. E helyütt már hat éve elmondtam, amit most csak ismétlek, hogy hiányzik egy átfogó munkahelyteremtő és művelődést biztosító cigányprogram amelyet el kellene már végre kezdeni, mert annak látható eredményei évtizedek, netán generációk múlva lesznek csak meg. Amikor már a legtöbb cigánygyerek úgy szocializálódik, úgy nő föl, hogy tapasztalja családjában a dolgozni induló apukát, anyukát, s ő pedig rendszeresen jár iskolába.
Ha ezt az átfogó programot nem kezdi el a kormány azonnal, erősödik az önbíráskodás, a magyar-magyar ember elleni agresszió. A cigánygyűlöletre alapozó, azt szító politikai vállalkozás még eredményesebb lehet. Történelmünk fekete lapjai már sajnos adnak erre példát. A szélsőjobb a legtöbbször valós témákat vet föl, csak az arra adott válaszai kegyetlenek, antihumánusak. Hogy lehet eltűrnie a magyar kormánynak, hogy önbíráskodó militáns gárdista osztagok járjanak falvainkba „rendet csinálni”? A kormányzati nem cselekvéssel, a némasággal mintha még biztatást is kapnának  Mi antirasszisták nem tűrhetjük ezt. Szolidaritásunkat fejezzük ki mindazok mellett, akik a gyöngyöspatai kiéleződött helyzetben a humánumot képviselik.


Kedves Vendégeink!
Nem szoktunk e helyütt pénzügyi kérdésekkel foglalkozni, de most muszáj.
A MEASZ nehéz helyzetben van. Még a tavalyi tartozását a kormány nem fizette ki számunkra, miközben a szélsőjobb médiumai már többször elverték rajtunk a port, hogy miért kaptunk tavaly állami (két el-lel) támogatást. A legszebb gyöngyszemmel az egyik, hírekkel foglalkozó tv-ben találkoztunk, ahol elhangzott, hogy miért nekünk támogatás, mert már régen véget ért a háború.
A Radnóti-díjátadót korábban a Szerencsejáték Rt. támogatta, tavalytól már nem. Azzal, hogy a parlamentből idejöttünk, négyszeres díjat kell fizetnünk. Kérjük, aki teheti támogasson bennünket.


Túl jutva az anyagiak említésén szeretném felhívni figyelmüket az Összefogás a Demokráciáért Felhívásra. Mint már sokszor elmondtuk: a fasizmus előszobája a rasszizmus. Ezért is fontos, hogy a gyűlölködést, a rasszizmus térnyerését visszaszorítsuk. Ez csakis egy erős demokráciában lehetséges. Ha sorra megrendülnek a demokrácia tartóbástyái, melyeknek napjainkban tanúi vagyunk, akkor nagyobb erőre tud kapni gyűlölet. Ezért is tette közzé a MEASZ a körülötte lévő segítő véleményformálókkal az Összefogás a Demokráciáért Felhívását.  Várjuk a jelenlévők csatlakozását is.
A MEASZ elnökségének sajnálatosan ma már csak volt tagja, Ranschburg professzor is az indító aláírók között szerepel.  Megrendültünk halálhíre hallatán. Búcsúzzunk tőle azzal a kis történetével, amely útravalót ad számunkra:
’44 márciusában felemelt karral kellett végigvonulnom a városon. Bámészkodós, magamnak való kölök voltam, lemaradtam a sorból, az öregek, a nők, a gyerekek közül, néztem föl a házakra, próbáltam elkapni az emberek tekintetét, színtiszta kíváncsiságból, nem volt a szememben semmi vád, és az emberek szinte kivétel nélkül elkapták a tekintetüket, és leengedték a redőnyt. Az a hang, a redőnyök hangja rendkívül felzaklatott. Azóta mondogatom magamnak és másoknak is: azt kéne elérni, hogy az emberek ne eresszék le a redőnyt. Amihez gondolkodni kell, agykérget használni. Nem igaz, hogy a demokrata nem fél - én demokratának vallom magam, mégis félek. A demokratát az különbözteti meg a nem demokratától, hogy mérges arra, ami miatt félnie kell, és megpróbálja leküzdeni a félelmét."

Kedves Vendégeink!

Ül itt egy fiatal kétgyermekes asszony. Ő magyar származású nagyapja nevében jött el az Egyesült Államokból átvenni a korábban megszavazott díjat. Szeretett barátunk, Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke már nem érhette meg az akkori díjátadót. Korábban, amikor a Magyar Gárda ellen az elsők között a MEASZ föllépett, itthon még liberális lapokban is az jelent meg, hogy a gárda csak egy törpe minoritás, a MEASZ tagjai olyan japán katonák, akik a bozótban maradtak, s nem veszik észre, hogy már régen véget ért a háború. Tom Lantos, volt az, aki mellénk állt, felismerte a veszélyt, s kijelentette, hogy a Magyar Gárdától el kell határolódniuk a pártoknak, annak tagjait kitiltja az Egyesült Államokból.

Kedves Idei Díjazottak!

Önök leküzdték félelmüket, bizonyították humanista kiállásukat.
Bizonyították, hogy egy demokratát nem béníthat meg a félelem. Azt kívánom, hogy másoknak is példát nyújtva továbbra is igazi humanistaként éljenek.

2011. március 21.

2024. április 28. Vasárnap