Egy negyvenhármas cipőt keresnek |  |
Január 23-án agyonvertek egy idős asszonyt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Lakon. A szóbeszédek szerint brutális kegyetlenséggel véghezvitt támadással négy kiskorú cigány gyermeket - 12 és 13 éveseket - gyanúsított meg a rendőrség. Noha egyes bizonyítékok ez ellen szólnak, őket azóta sem engedték ki a miskolci javítóintézetből.
A 81 éves áldozat az "az utolsó magyarok egyike" volt a faluban - legalábbis ezt állítják szomszédai. Mivel a Jobbik csütörtökön demonstrált a faluban, a laki romák rettegnek, hogy "megölik őket", és szomorúak, hogy ismét az egész cigányságot bélyegzik meg az eset miatt. Álmos szürkeségben hasítjuk az utat a mínusz 3 fokos kora februári zimankóban.
Alattunk folyton előtűnő és felbukkanó fehér csíkok, mellettünk végtelenbe terpeszkedő hófödte szántóföldek, amelyek fájdalmas takaróként leplezik a pusztai lét sebeit. Időnként egy-egy egerészölyv fenséges alakja tűnik fel a hatalmas ágakon, ahogy a földeket pásztázva élelem után kutatnak. Hamarosan elfogy az aszfalt és az út fagyott, nehézkes földre vált. Borsod megyében vagyunk; Szikszó irányából haladunk Lak község felé.
Két hete, január 23-án itt vertek agyon egy egyedül élő idős asszonyt, amivel a rendőrség négy cigány - két 12 és két 13 éves - gyermeket gyanúsított meg. December óta ugyanis több olyan eset történt, hogy a gyerekek beugráltak udvarokra és ahol égő lámpákat láttak, ott lecsapták a villanyórákat. A rendőrség szerint a 81 éves Békés Ilona rájuk szólt és ezért agyonverték őt.
A kis községben az előzetes információk alapján alig több mint 600 ember - mondhatnánk "lakos" - él - magyarok és cigányok együtt, vegyesen, de a település végén, elvágva a kanyargós, egyutcás falucska ütőerétől, kis dombtetőn a legszegényebbek cigánysora húzódik. Két fiút a rendőrök innen vittek el.
Azért is ebből az irányból és nem Edelény felől közelítünk, mert a helyiek szerint így gyorsabb, másrészt pedig a Jobbik csütörtök estére tüntetést szervezett, így útlezárásokra, rendőri ellenőrzésekre is számítani lehet.
Noha a 81 éves Békés Ilona halálát a hatóság még nyomozza - így a tényleges elkövetőkről sem tudni semmit -, a "cigánybűnözés" jelszavával a Jobbik kérlelhetetlenül ismét lecsap. A helyi cigányság pedig retteg.
- Ezek az emberek nem is cigányok igazán, hanem még egyszerű paraszt emberek; félnek a médiától, félnek a szélsőségesektől, és attól, hogy ismét az egész cigányság lesz lejáratva egy ilyen szörnyűség miatt. Bizonytalanok, bizalmatlanok - meséli a cigánysor felé menet a települést jól ismerő Siroki László, akinek laki öccse maga is a soron él. - Effektíve éheznek. Gyermekeiknek, hogy ehessenek egy zsíros kenyeret, sokszor 5 kilométert is le kell járnuk a szomszéd faluba, ahol szívesen adnak nekik. Munka nincs, a településen megvetik őket, az eset óta pedig még indulatosabbak irántuk, pedig azt sem tudják, mi történt.
A domboldalon már várnak minket, és ahogy László a helyzetet ismerteti, férfiak és nők aggódó figyelme kíséri, amelyet a szintén körénk gyűlő mosolygó, már-már cserfes kislányok csillogó szeme ellensúlyoz. - El tudja képzelni, hogy egy 12 éves gyerek összetöri egy öregember csontját? Mi nem neveltük ilyenre őket, az én gyerekem ilyet nem csinálhat - fakad ki szomorúan Emese, az egyik meggyanúsított fiú, Lázi Márió nagymamája. Az édesanya ugyanis Szakácsiban él, de Emese mind a 9 unokáját úgy neveli, mintha sajátja lenne.
Mint mondja, Máriót a rendőrség "kis gyilkosként" kezeli; állítja, ütik-verik őt a fegyőrök a miskolci javítóban, ahol jelenleg is fogva tartják három barátjával együtt, pedig egy - szintén roma - házaspárt is meggyanúsítottak azóta a gyilkossággal. A gyerekeket nem engedték ki, a házaspárt viszont már másnap. Azt beszélik: egy rokonuk "dobta fel" őket.
- Volt ez a kultúr-ügy - mondja Emese arra utalva, hogy Márióék a kultúrházban is "lekapcsolták a villanyt". - Amikor viszont bevitték őket, éppen ma egy hete, pénteken, a kis Márió rám nézett és mondta: mama, nem ezért vagyunk itt. Emese szerint ráadásul addig ütötték a gyerekeket, hogy egyikük be is vallotta a gyilkosságot. Pedig aznap este - mondja ő és férje, Márió nagyapja is - a fiú otthon volt velük, ő semmiképp sem lehetett Ica néninél. - A rendőrök ide se jöttek, hogy ezt megkérdezzék. Miért nem? - kérdi kétségbeesve a nő. Emese azt mondja, ahogyan tudja, a nyomozók egyébként is egy negyvenhármas cipőt keresnek.
Máriót állítólag jövő pénteken kiengedhetik, első körben ugyanis 15 napig tarthatják bent. Igenis tartanak a Jobbiktól, mert "mi van, ha ide jönnek". - Mégis minek jönnek ide? Hogy megöljenek minket? Hogy megöljenek minket? - kérdi hangosabban. - Nekik már az is elég, hogy állítólag cigány a tettes.
- Csak azt vettük észre másnap reggel, hogy a kéménye már nem füstöl Ilonkának. Aztán annyi rendőr jött, ahány még sosem volt itt, rengetegen voltak. Eddig miért nem jöttek? - idézi fel a gyilkosság másnapján történteket már a falu főutcájában, távol a cigánysortól az elhunyt Ilonka szembeszomszédja. Margit hatvanas nő. Az utcát egyébként megdöbbentő csönd uralja, és ahogy szétnézünk, három dolog szembeötlő: rendkívül rendezett, takaros a Kossuth utca, pedig itt is élnek romák, viszont sehol egy névtábla, és mindenütt le vannak húzva a redőnyök. A 62-es számú ház, ahol Békés Ilona élt, tiszta és lélektelen; de mintha csak egy német hegyi faluban állna.
- Minden napunk kész rettegés, meg is fenyegettek minket, ne nyilatkozzunk a tévéknek, a sajtónak. De mi vagyunk itt az utolsó magyarok; mégis mit tegyünk, ha nem is beszélhetünk? - panaszolja. Rákérdezek arra, vajon nála is lecsapták-e a villanyórát, illetve ez valóban megtörtént-e Ilona néni esetében is, mire férje, László válaszol: náluk biztosan nem, de ahogyan tudják, Ilonánál igen. - Pedig minálunk is jártak a gyerekek, karácsonykor. Hangokat hallottunk a teraszról, de hát mondom, ezek nem kiskutyaléptek, mire bekiabáltak, "szabad-e itt istent dicsőíteni?" és elkezdték a "Kiskarácsony, nagykarácsonyt" énekelni. Hát ez nem istentisztelet!
- Nem szabad általánosítani, megint az egész cigányságot bélyegzik meg az eset miatt - jön elő egy másik szomszéd, aki romaként arról beszél, hogy a Jobbik odamegy bárhova, ahogy meghallja a cigány szót. Ő tőlük tart, de a polgármester már délelőtt megnyugtatta őket: ha nem jönnek elő, amíg a tüntetés tart, egészen biztosan nem lehet baj. - Én ugyan ki nem jövök - mondja.
- Biztos, hogy nem lehet baj. A cigány lakosok megígérték, hogy otthon maradnak, nem hagyják provokálni magukat. Ha hagyják, hogy elmenjenek, nem lesz balhé. Tudják, az erőszak nem lehet megoldás - ecseteli nekünk már Garai Bertalan polgármester, aki elmondja: óriási lesz este a rendőri készültség, és le is zárják a cigánysorra vezető utat. Megtudjuk azt is: az elmúlt hetekben két, szintén egyedül élő idős embert vertek agyon a megyében, a csak néhány kilométerre fekvő Kovácsvágáson és Hernádnémetiben. Bár ott nem csaptak le villanyórákat.
Néhány óra múlva kiderül: a polgármester jól beszélt. Azt leszámítva, hogy Kiss Róbert volt gárdafőkapitányt elvitték a Jobbik tüntetéséről és előállították az edelényi rendőrörsön, és a szélsőségesek nekifeszültek a készenlétiseknek, majd halálbüntetést kértek a romákra, a laki cigányokat nem érte baj. Vona Gáborra várt a feketeruhás tömeg, aki azt ígérte embereinek: "tizennegyedikén a parlamentben, a tavaszi ülés első napján én gárdamellényben fogom Pintér Sándornak az arcába mondani, hogy nem számolta fel a közbiztonságot."
A hatalmas, fenyegetőnek ható fekete massza végigvonult ugyan a főutcán "az áldozat emlékéért", ám a cigánysorig nem juthattak: a rohamrendőrök ugyanis elállták az útjukat. Pedig jöttek a tömegből hergelő hangok: "hol a cigánysor?" - kérdezték a rendőröket, majd egy tüntető a vonulás végén elégedetlenül megjegyezte: "itt voltunk, jó volt, de az igazi az lett volna, ha odamehetünk". Molnár Oszkár edelényi polgármester beszéde után - melyet az áldozat Békés Ilona háza előtt mondott el - egy érces "Sieg Heil" kiáltást eresztett a tömegbe, ám szerencsére nem talált társakra. Ahogy voltak, hazamentek dzsipjeiken, mikrobuszaikon, szlovák rendszámú Hummerjeiken.
Az utca végén pedig, a kanyarban, ahol némi fény derengett, három kis bizonytalan alak sziluettje merészkedett elő: ma nyugodtan alhatnak.
Barna L. Norbert / Népszava
2011. február 4.
