Magyar Ellenállók és Antifaszisták |  |
Százezer bizony, ennyi maradt. Hárommillió pénztártagból ez nagyon kevés, az országnak pedig egy árva százaléka.
Egyiptom egy százaléka nyolcszázezer ember. Kedden körülbelül ennyi vette a fáradságot és felháborodást, hogy utcára menjen Mubarak ellen. Nyilván eszemben sincs párhuzamot vonni, a két vonal szöget zár be, csak ebben az egy pontban találkozik, hogy vajon semmibe lehet-e venni egy százaléknyi nagyon pipa állampolgárt. Úgy tűnik, nem érdemes.A létszám kicsi, de meg kell szorozni a pálya lejtésének négyzetével (zsarolás hatása × a zsarolás miatti felháborodás). Ezek az emberek meghallgatták a szöveget nemzeti együttműködésről, kiiratkozásról, nyugdíjvédelemről és a fenyegetésekről, aztán felcuccoltak, iratokat ellenőrizték, odabumliztak, aláírtak névvel, címmel. És közben az járt az eszükben, hogy a kormány akarata ellenére vállalják ezt a nyűgöt – hiszen pont ezért nehezítették meg. Ráadásul ez nekik személyes döntésük, nem titkos, mint a választás, és nincs meg az esélye, hogy ettől a kormány azonnal megbukik.
Ezek az emberek ellenállók, és jóval elszántabbak, mint a Facebookon lájkolgató casual ellenzékiek. Elszántságuk minden bekövetkező retorzióval növekszik.
Százezer aktív, regisztrált ellenzéki, az nem elhanyagolható tömeg. Ha ennyi valós tagja lenne bármelyik ellenzéki pártnak, akkor az a párt keményen szorongatná a Fideszt, ha ugyan nem helyette kormányozna. A most összeírt lista nyilván kincset érne bárkinek, aki ellenzékszervezésben érdekelt.
Ha ezer emberen vesz erőt a pulykaméreg, az kezelhető; kezelése úgy néz ki, mint ami 2006 őszén történt Budapesten. Tízezer zavargó akkor bemattolta volna a rendőrséget. Százezernél az történne, ami Egyiptomban, leszámítva, hogy a magyar honvédség nem tudna ennyi erőt se mutatni. De még ott sem mernek szembeszállni az egy százaléknyi tüntetővel. Egy százaléknyi makacs ellenállóval nem bír el az egyiptomi együttműködés rendszere, az irányított választások, a szólásszabadság korlátozása és a rendőrterror. Felkelésük gyönyörűsége ellenállhatatlanul lebilincseli a nyugati közvéleményt, és kormányaik félelmük ellenére sem merik felvetni, hogy az erőszakos, zsaroló hatalomnak bármiben igaza lehet.
Inglorious Bastards
Ez a százezer ember, aki most megtartotta a pénzét, abban érdekelt, hogy ez a kormány minél előbb tűnjön el. Anyagilag, a jövőjük biztonsága miatt az az érdekük, hogy a jövőben, de legkésőbb, mire nyugdíjba mennek, Orbán és Matolcsy döntéseinek semmiféle következménye ne legyen. Végképp eltörölni, ez az ő céljuk, ami további áldozatokat is megér.
További kellemetlen, zavarbaejtő fejlemény, hogy a magánnyugdíjpénztárakban maradók legrövidebb gyűjtőneve a polgár. Nagyjából ezt várjuk egy citoyentől: menjen a saját esze után, ragaszkodjon jogos tulajdonához, ne ijedjen meg a kormányok pöffeszkedő arroganciájától, hanem minden pillanatban tudja, hogy ő az erősebb. Megáll a polgár anyagi definíciója is: aki végiggondolta a dolgot, és a maradás mellett döntött, az valószínűleg aktív, viszonylag jól kereső, képzett középosztálybeli. A Fidesz hagyományos, klasszikus célcsoportja - illetve amilyennek azt képzelni szeretik. Ha ezt elvesszük a képből, akkor tényleg csak egy bumfordi utódpárt marad, de a komcsik tapasztalata nélkül.
Mindez elkerülhető lett volna. Az első elszalasztott lehetőség: tiszteletben tartani a magántulajdont. A második: kerülni a zsarolást, a kirekesztést és azt a pofátlanságot, hogy egy guminőt nevezünk ki az ügy biztosává. Ha ez valóban szabad választás lenne, akkor az aláírók nem éreznék az ellenállás és a kockázat izgalmas illatát. Még mindig van egy opció: egy-két hónappal meghosszabbítani a határidőt, ami egyébként az utolsó napok rohama alapján kvázi kutyakötelessége lenne minden demokratának. A zembereknek leesett a tantusz, és rohannának maradni. Adminisztratív eszközökkel épeszű kormány nem akadályozhatja meg őket ebben. Tudniuk kell, hogy ilyen döntéseket jakobinus módszerekkel, egy hónap alatt nem lehet lezavarni. És tudniuk kellene, hogy még a feliratkozottaknál is jobban fogják őket gyűlölni azok, akik a a szűkre szabott idő és az aljas zsarolás miatt maradtak le arról, hogy dönthessenek.
Tóta W. Árpád
2011. február 2.
