Minden évben megemlékeznek a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról.
Hazánkban idén több helyen is megemlékezéseket szerveznek az önkormányzatok, civil és egyházi közösségek, ahová várják a kegyelettel főhajtókat. 2011. január 27-én 15:00 órakor a XIX. kerület, Templom téren Vinczek György alpolgármester és dr. Botos János, a Budapesti Holokauszt Intézet igazgatója mond beszédet, majd lehetőség lesz koszorúk, mécsesek és az emlékezés köveinek elhelyezésére. Vidéken többek között Pápán, az egykori zsinagógába várják a polgárokat 27-én, 17.00 órakor.

Az ENSZ Közgyűlése nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá.

Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, igen nagy többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak. Ott áll 2007 óta az Elveszett Közösségek Tornya is, amelyen 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben az akkori magyar hatóságok (közigazgatás, csendőrség, rendőrség) által hetek alatt erőszakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség.




Történelmi áttekintés

1944 a vészkorszak utolsó fejezete, egyben Magyarország nemzeti tragédiája. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1944 elején még úgy tűnhetett, hogy az ország, és vele a megközelítőleg nyolcszázezres zsidó közösség az elszenvedett súlyos veszteségek ellenére viszonylagos épségben vészelheti át a háborút.

1944. március 19-én azonban a német hadsereg megszállta Magyarországot, hogy az ingadozó szövetséges további háborús szerepvállalását biztosítsa. Horthy Miklós kormányzó az események hatására jóváhagyta az új, nácibarát, antiszemita kabinet kinevezését. Hetek alatt meghozták a zsidókérdéssel kapcsolatos alapvető döntéseket. Más európai országokban hónapokra, évekre volt szükség ahhoz, hogy megszülessenek a zsidók sárga csillaggal való megjelölését, összeírásukat, mozgásuk korlátozását, vagyonuk elkobzását célzó, valamint tömörítésük és deportálásuk menetrendjét meghatározó rendeletek.

A magyarországi holokauszt egyedisége elsősorban annak időzítésében és intenzitásában rejlik. A zsidóság tömeges megsemmisítésére, amelyet a magyar kormányzat el tudott hárítani a német győzelmek tetőpontján, a Harmadik Birodalom totális vereségének árnyékában került sor. Ekkorra már valamennyi németekkel szövetséges államban leállították a maradék zsidóság elleni akciókat. A történelemben példátlan sebességű volt a tömeggyilkosság lebonyolítása is.

Április közepén elkezdték a zsidók elkülönítését gyűjtőtáborokban és gettókban, újabb egy hónap elteltével (május 15.) pedig megkezdődött a tömeges deportálás. Mindössze nyolc hét leforgása alatt mintegy 450.000 embert hurcoltak el, a munkaszolgálatot teljesítő férfiak kivételével a teljes vidéki zsidóságot. Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborában az érkezők 60-80%-át, zömmel öregeket, nőket és gyermekeket néhány órán belül gázkamrákban ölték meg, a többieket rabszolgamunkára vitték. Mindössze 15.000 „szerencsés” került az ausztriai Strasshofba, majd onnan munkatáborokba.

Július 6-án Horthy Miklós kormányzó, feladva addigi passzív álláspontját, leállíttatta a deportálásokat. Döntésében a hadi események, diplomáciai tiltakozások, a nyugat ellenlépéseitől, személyes felelősségre vonástól való félelme mellett szerepet játszott hazai hívei és az egyházak nyomása is. Augusztusban egy személyéhez lojális katonatiszt, Lakatos Géza vezetése alatt új kormányt nevezett ki, amely megkímélte a megmaradt zsidók életét, gazdasági kisemmizésük azonban tovább folyt.



A kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete nyomán, október 15-16-án Szálasi Ferenc nyilaskeresztesei kezébe került a hatalom. A nyilas kormány létrehozta a 20. századi Európa utolsó gettóját a fővárosban. A semleges országok diplomáciai képviseletei által védett házakból ún. nemzetközi gettó is létesült. További tízezrek pusztultak el a halálmenetek során és a nyilas fegyveres csoportok öldöklései következtében, de a teljes zsidó közösség elpusztítására szőtt tervek végül nem valósultak meg. 1944 őszén a nyilasok az uralmuk alatt lévő területekről, elsősorban az Észak-Dunántúlról néhány ezer cigány származású polgárt is deportáltak. A magyar zsidók 30-40%-a túlélte a katasztrófát, de az ország, különösen a vidék Magyarországa demográfiai, társadalmi és szellemi értelemben egyaránt jóvátehetetlen veszteséget szenvedett.



A magyarországi holokauszt és előzményei



1920

Az ellenforradalmi rendszer berendezkedése, Horthy Miklós kormányzó (1920 március-1944. október)

Június 4. – Trianoni békeszerződés

Szeptember – a numerus clausus törvény



1921-1931

Politikai konszolidáció. A numerus clausust hatályon kívül helyezik (1928)



1938

Május – az első zsidótörvény

November 2. – az első bécsi döntés



1939

Március – Kárpátalja megszállása

Honvédelmi törvény, a munkaszolgálat rendszerének megalapozása

Május – a második zsidótörvény



1940

Augusztus 30. – a második bécsi döntés, Észak-Erdély visszacsatolása



1941

Április – magyar részvétel Jugoszlávia megtámadásában, a Muraköz, a Mura-vidék, a Baranyai háromszög és a Bácska annexiója

Június – a Szovjetunió megtámadása

Augusztus – a harmadik zsidótörvény

Augusztus 27-28. – a német Einsatzgruppe C különítményei mintegy 17-18 ezer Magyarországról deportált zsidót gyilkolnak le Kamenyec-Podolszkijnál



1942

Január – a délvidéki tömeggyilkosság. Magyar katonák és csendőrök mintegy 3000 civilt, köztük 700 zsidót ölnek meg

Szeptember – a negyedik zsidótörvény



1942-43

30-40 ezer fegyvertelen zsidó munkaszolgálatos pusztul el a szovjet fronton



1944

Március 19. – Magyarország német megszállása

Március 31. – rendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről (sárga csillag)

Április 7. – bizalmas rendelet a zsidóság összegyűjtéséről és deportálásáról

Április 16. – Kárpátalján megkezdődik a zsidóság tömörítése gettókba és gyűjtőtáborokba

Április 28. – rendelet a gettósításról

Május eleje-közepe – Magyarország egész területén gettók létesülnek

Május 15. – a tömeges deportálások kezdete

Június – megkezdődik a budapesti zsidóság összeköltöztetése (“csillagos házak”)

Július 6. – Horthy Miklós leállítja a deportálásokat

Július 9. – a tömeges deportálások befejezése

Augusztus 29. – új kormány Lakatos Géza vezérezredes vezetésével

Október 15-16. – sikertelen kiugrási kísérlet, nyilas hatalomátvétel

November – zsidó kényszermunkások halálmenetei a nyugati határszélre erődítő munkára illetve a német birodalomba

December – a pesti nagy gettó és az ún. nemzetközi gettó létrehozása, megkezdődik Budapest ostroma, nyilas razziák és tömeggyilkosságok



1945

Január 18.: a szovjet hadsereg elfoglalja Pestet, a gettók felszabadulnak

Január 27. – az auschwitzi haláltábor felszabadítása

Április – az elrabolt zsidó vagyont szállító ún. aranyvonat elhagyja az országot, magyar területen befejeződnek a harcok

Május – a háború vége, a koncentrációs táborok és halálmenetek túlélőinek felszabadulása.

Forrás: sulihalo

2011. január 25.

2024. április 28. Vasárnap