Debreczenyi Jánossal, Veszprém volt polgármesterével, a MEASZ Radnóti-díjasával készült interjú a galamus.hu-n.

Ságvári Endréről és arról, hogy visszavonul a politikától
Debreczenyi János, Veszprém fideszes polgármestere


Bolgár György: - Polgármester úr! Július végén történt egy esemény Budapesten és nekem feltűnt - másnak is, mert megemlítették -, hogy Ön jelen volt, de aztán nem láttam a dolognak folytatását. Arról volt szó, hogy tartottak egy megemlékezést Ságvári Endre meggyilkolásának 66. évfordulóján, és ezen Ön is részt vett. Márpedig Ságváriról általában a baloldal szokott megemlékezni, jelen esetben például a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tette ezt. Jobboldalról, vagy legalábbis a szélsőjobbról, legyünk igazságosak, rendszeresen támadják az ilyen megemlékezéseket és Ságvárit is természetesen, és az emléktábláját többször meg is rongálták. Ehhez képest kifejezetten feltűnő volt, hogy Ön megjelent ezen a megemlékezésen, és a MEASZ elnöke ezt ki is emelte. Azt mondta ráadásul, hogy az Ön megszólalása annak idején, a kézilabdás Marian Cozma meggyilkolása után nagyon sokat segített abban, hogy ne szabaduljanak el az indulatok Veszprémben és az országban. De engem elsősorban az érdekel, hogy miért ment el Ön erre a Ságvári-megemlékezésre?

Debreczenyi János: - Nagyon sajnálom, hogy az kuriózum, ha egy jobboldali politikus elmegy egy ilyen jeles megemlékezésre. Nagyon remélem, hogy lehetőleg rövid határidőn belül eljut oda a magyar nemzet, hogy megbecsülje a hőseit. Márpedig Ságvári Endrét nem szabad kisajátítani sem az egyik, sem a másik oldalnak, mert egy nagyon jeles fiatalember volt, aki harcolt a háború ellen és harcolt a nácizmus ellen. Példa lett mindannyiunk számára.

- Egy bátor antifasiszta volt, igen. De kommunista is volt, és ez ma sokak szemében a jobboldalon, és még nem is kell hozzá szélsőjobboldalinak lenni, valamiféle elítélendő dolog. Aki kommunista volt, az már nem is lehetett becsületes antifasiszta. Vagy a kettő legalábbis ellentétben áll egymással, úgyhogy Ságvári a mai világban, a mai körülmények között a jobboldaliak számára nem valami tiszteletre méltó hős. Úgyhogy egyetértek Önnel az értékelésben, de mégis azt kell mondanom, hogy jobboldalról bátorság kell ahhoz, hogy valaki ezt személyesen kétségbe vonja és azt mondja, hogy én ott leszek, jelenlétemmel is hangsúlyozom, hogy Ságvári mindannyiunk számára hős volt. Miért tette ezt?

- Mert így tartottam helyesnek. Én úgy gondolom, hogy egy polgármesternek el kell tudni dönteni azt, hogy milyen rendezvényen kíván részt venni és ott milyen szerepet vállal. Egyébként pedig nagyon sajnálatos, vagy több mint sajnálatos, hogy még mindig nem jutottunk előre abban, hogy bárki különböző címkéket ragasztgasson valakire vagy megítéljen embereket csupán azért, mert egyik vagy másik pártnak, vagy bármiféle vonulatnak a tagjai közé tartozik. Mindenkit meg kell becsülni, aki tisztességesen teszi a dolgát. Aki nem, azt nyilván el kell ítélni, vagy aki bűnt követ el, azt a jog ítéli el. A szélsőségekről nem beszélek, mert a szélsőségeket, úgy vélem, mind a jobb, mind a baloldalról el kell ítélni és attól el kell határolódni.

- De látja, hogy még a történelem megítélésében is annyira különbözőek vagyunk, hogy valószínűleg Önön kívül más jobboldali nem volt jelen ezen a rendezvényen. Vagy látott mást?

- Azt hiszem, nem láttam, de lehet, hogy figyelmetlen voltam. De a magyar történelmet már csak azért se hagyjuk szó nélkül, mert annyiféleképpen tanultuk különböző korokban, hogy ember legyen a talpán, mármint hogy magyar ember legyen a talpán, aki igazán tudja, hogy most a magyar történelemben mikor ki volt a hős és ki volt az áldozat, vagy éppenséggel ki volt a bűnöző.

- Valamiféle személyes kötődése, kapcsolata van-e, vagy volt-e Ságvárival? Vagy egyáltalán ki hívta meg erre az eseményre és miért?

- Természetesen nem lehetett már.

- Úgy értem, hogy esetleg családi. Nem személyesre gondoltam.

- Nem értettem a kérdést. Nem lehetett kötődésem, és valóban nem volt családi vagy rokoni kötődésem. Hanti Vilmos elnök úr hívott meg erre a rendezvényre, és én úgy gondoltam, hogy ennek a megtisztelő meghívásnak eleget tudok tenni, mert Ságvári Endre élete és munkássága példaérték lehet, ahogy már az előbb is mondtam, a magyar fiatalemberek előtt.

- Amikor kiderült, hogy Ön megjelenik Pesten ezen az ünnepségen és ez megjelent a sajtóban is, akkor kapott érte kritikát mondjuk a Fidesztől, vagy amikor visszament Veszprémbe? Valaki felhúzta a szemöldökét és azt mondta Önnek, hogy polgármester úr, ezt nem kellett volna? Vagy senkinek fel sem tűnt?

- Nem, ez nem volt szokás sem az előző években, sem napjainkban nem szokás, hogy engedélyt kellene kérni egy Fidesz-KDNP-s polgármesternek arra, hogy milyen rendezvényen kíván részt venni, és ott milyen szerepet vállal. Ezt felelősséggel mindenkinek magának kell eldöntenie. És utólag sem szokás megbírálni egymást. Velem legalábbis ilyesmi nem történt meg soha. Az más kérdés, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy milyen szerepet vállal fel az adott rendezvényeken és min kíván részt venni.

- Valami baja Önnel mégiscsak van a Fidesznek, mert tudtommal nem Önt jelölik a veszprémi önkormányzati, illetve polgármesterválasztáson idén ősszel. Márpedig például a Cozma-gyilkosság ügyében Ön az egész ország nyilvánossága előtt felelős, gondolkodó, mérsékletre intő városvezető volt, aki arra figyelmeztet, mindenki vigyázzon, hogy ne szabaduljanak el az indulatok. Tehát a lehető legjobban lépett fel a nyilvánosság előtt. Talán ezért is dicséretre számíthatott volna a politikában. De tudjuk, hogy a politika nem csak erről szól. Mi az a probléma, ami Ön és a Fidesz között keletkezett az elmúlt években?

- A politika meghatározó egy polgármester munkájában, de azért a legmeghatározóbb mindig a település viszonya a képviseletekkel. Amikor Isten segedelmével nekem sikerült megoldani ezt a nagyon nehéz helyzetet, és lecsillapítani a forrongó indulatokat, egyébként nem voltam egyedül, ezt meg kell mondani, hogy Cozma úr…

-… Marian Cozma édesapja, igen.

- Igen. Nemcsak azért nőtt fölénk, mert egyébként is másfél fejjel magasabb, mint én, hanem azért, mert ő kimondott egy olyan mondatot, amitől még most is megborsódzom. Azt mondta a dobogón, hogy egy fáért ne gyújtsátok fel az erdőt. Olyan emberi nagyságról tett tanúbizonyságot, hogy nem tudom, ha az én fiammal történt volna-e ugyanez, akkor én képes lettem volna-e erre. Egyébként hogy én mit mondtam, az egy dolog. Az ott lévő több ezer embernek volt füle a hallásra és meg akarta érteni annak a tartalmát, amit mondtunk, és nem indult el Veszprémből egy olyan indulathullám, hogy erősebb kifejezést ne használjak, ami Magyarország kárára lett volna. Ez a városunk lakosságát és az ott lévő ezreket dicséri. Úgyhogy azt a kitüntetést, amit én átvehettem, a lakosság érdemli és nem én. Nagy megtiszteltetés volt számomra természetesen, hogy az én ténykedésemet így értékelték. De én azt hiszem, egy polgármesternek azt kell tennie, amit az élet megkíván. Nem szimpatikusnak kell lennie adott esetekben, hanem hasznosnak. Ez elég nagy különbség.

- Ez biztos. És ebben az esetben kimutathatóan és bizonyíthatóan hasznos is volt. Az egész város, sőt az ország érdekében cselekedett, fontos lépést tett. Ezért is csodálkozom, hogy vajon mi lehet az, amit a Fidesz nem értékelt az Ön tevékenységében. Mert nyilvánvalóan nekik sem lett volna jó, ha az indulatok elszabadulnak. Ha Veszprémben például valami nagy nyugtalanság, esetleg erőszakhullám kezdődik, az nem lett volna jó, tehát ezt a tevékenységét mindenképpen értékelhették. Nem tudom, hogy mi volt az, amit esetleg mégsem.

- Veszprémben mi vagyunk a Fidesz. Úgyhogy e tekintetben nem lehet a kettőt, vagy én legalábbis nem tudom a kettőt egymástól elhatárolni és nem is akarom. Nekem egyébként azt mondták egy szűk körű megbeszélésen, hogy fiatalítani szándékoznak, nem a munkámmal elégedetlenek. De ha egyéb információra is szüksége van, szerkesztő úr, akkor a helyi Fidesz-szervezettől kell ezt megkérdezni.

- Hány éves Ön?

- 59.

- 59 éves polgármester már nem elég fiatal? Vagy túl tapasztalt már. Ahogy látom, vagy hallom, Ön is mulat ezen a dolgon, tehát van itt még valami más is. Nem tudom, hogy Ön tudja-e vagy csak nem akarja mondani. Politikai, vagy személyi, vagy anyagi nézeteltérések ezek? Tudjuk, hogy egy polgármesternek rengeteg összetűzése, konfliktusa, egyebe lehet, ami miatt szembe kerülhet ilyen-olyan csoportokkal.

- Igen, ez valóban így van. Azt el kell döntenie egy polgármesternek, hogy milyen mértékben kívánja a várost önállóan vezetni és milyen mértékben fogadja el a pártoknak az iránymutatásait vagy elvárásait, és kétségkívül időnként ebből előfordulnak súrlódások. Azonban azt el kell mondanom, hogy a négy év alatt Navracsics Tibor úr és köztem súrlódás nem volt, leszámítva az első néhány hónapot. 2006 őszén néhány kérdésben egyeztetni kellett a véleményeinket. De az azt követő időszakban nagyon korrekt együttműködés alakult ki kettőnk között. Úgyhogy én erről a témáról többet nem kívánok mondani. Tényleg az a kérésem, mindig is ez volt az elvem és talán Önöknek is, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Ha pedig egy sávon belül politizál, akkor pláne. Úgyhogy én nyilvánvalóan nem fogok szembemenni jobboldali politikusként a jobboldali pártvezetés szándékaival.

- Távozik a politikából?

- Igen.

- De mégis néhány évet eltöltött Veszprém vezetőjeként, ráadásul polgármestersége utolsó időszakában tett egy ilyen szimbolikus gesztust is, hogy Magyarországon pártvonzalmaktól és kötődésektől függetlenül jó volna, ha bal és jobboldaliak meg tudnának egyezni bizonyos értékek tiszteletében. Adott esetben Ságvári Endre tiszteletében. Ezt a politikai tapasztalatát és politikai kiállását a Cozma-ügytől kezdve Ságvári Endréig, nem tudná-e vagy nem akarja-e valamilyen módon érvényesíteni, vagy megismertetni másokkal. Szóval kár volna veszi hagyni, inkább terjeszteni kéne ezt a gyakorlatot. Nem lát erre valamilyen esélyt?

- Endrődi Sándor, kiváló történész, 1870 tájékán írta a Hősök emléke című versében, így kezdődik az első versszak, hogy „Borongó fájdalommal állunk szótlan tetőd előtt, hősök oszlopa. Misére átok űze minket, hogy eggyé forrni nem tudunk soha.” Szóval ez nem egy új magyar probléma, mint a költő szavaiból is kitűnik, ez nagyon hosszú időkre visszanyúló probléma. Úgyhogy nem hiszem, hogy ezt nekem kéne tudni megoldani egy megyeszékhely polgármestereként. De én azt vallom, hogy az ember először legyen emberből, aztán nem baj, ha szakemberből van, nem baj, ha tudja, mi az, szolgálat és alázat. És utána lehet politikus. Pláne vezető politikus, mert különben esetleg nagyon hamar elfelejti, hogy sohasem szabad különbnek hinnie magát azoknál, akik küldték.


Forrás: galamus.hu

2011. január 22.

2024. április 28. Vasárnap