Ez a ház a magyar történelem része... |  |
A MEASz DA hallgatói november 5-én fakultatív program keretében a Nagy Imre Emlékházat látogatták meg, ahol, Feith Bence igazgató kalauzolta az érdeklődőket.
Nagy Imre tragikus sorsú miniszterelnökünk a magyar antifasiszta mozgalom harcosa is volt, hiszen a II. világháború idején, Moszkvában 46 évesen önként jelentkezett ejtőernyősnek a nácik ellen.
Az építkezés 1932 és 1933 között zajlott, a felépült villa értéke akkori 1300 angol fontnak felelt meg.
A letisztult egyszerű kocka épület híven tükrözte a korszakban oly népszerű Bauhaus irányzatot, mely a második kerületben számos más épületre is jellemző. (Pl.: Hermann Ottó u.10, Napraforgó u. 6-8.)
A villát dr. Gellért Áron ügyvéd és családja építtette. Az épületben három generáció élt együtt, Gellért Áron és felesége, (született: Pollatschek Jolán), lányuk, Gellért (későbbiekben Forgács) Magdolna, valamint Gellért Áronné testvére, Pogány Margit festőművésznő, illetve Gellért Magdolna férje, Forgács Mátyás, valamint gyermekeik, András és Éva.
A kétszintes villában gáz, központi fűtés és telefon is megtalálható volt, illetve az alagsorban külön házmesterlakást rendeztek be.
A két világháború közötti antiszemita hangulat, valamint a háború kitörése egyre nehezítette a mindennapi életet a zsidó származású család számára.
Forgács Mátyás 1939-ben Londonba távozott és többé már nem tért vissza Magyarország területére. Felesége a két gyerekkel 1940. május 27-én követte, feltehetőleg az utolsó Európából induló kereskedelmi repülőgéppel Ausztráliába.
A Gellért házaspár Raoul Wallenbergtől kapott hamis iratok segítségével vészelte át a háborút és 1945-ben Pogány Margittal együtt visszatért az Orsó utcai villába, ekkor azonban már egy odaköltöztetett bombakárosult családdal is meg kellett osztaniuk lakhelyüket.
Végül Gellért Áron és felesége 1946-ban, Pogány Margit 1948-ban hagyta el Magyarország területét (mindannyian szabályos iratokkal) és telepedtek le Ausztráliában.
Nagy Imre feleségével 1949-ben költözött be az Orsó utcai villába. Az államosításra azonban csak később, 1952-ben került sor.
Az épület helyiségei nagyjából megőrizték eredeti funkcióikat. Jelentősebb változtatást a földszinti cselédszoba gardróbbá alakítása jelentett.
Nagy Imrénét (született: Égető Mária) egy idősebb házaspár segítette a ház körüli teendők elvégzésében, akik az alagsori házmesterlakban kaptak helyet.
Az ingatlanon állt ekkor még egy kisebb házikó, ahova Nagy Imre édesanyja (szül. Szabó Rozália) költözött be.
A villa használatáért Nagy Imre ott tartózkodása végéig lakbért fizetett.
A szomszédos, Orsó utca 41. sz. alatti épületbe 1951-ben költözött be a Jánosi család.
Az Orsó utca ekkoriban még rendkívül csendes és kietlen volt, a gyerekeket alig zavarta kocsi forgalom, így örömmel mentek át a szomszédba nagyszüleikhez beszélgetni, játszani.
A családi fészek mellett azonban az Orsó utcai villa más szempontból is jelentőssé vált. Ide jártak Nagy Imréhez látogatóba eszmecserét folytatni az ellenzéki értelmiségiek, akiket később a hivatalos propaganda csak a Nagy Imre-csoport tagjaiként aposztrofált.
A legjelentősebb „összejövetelnek” Nagy Imre hatvanadik születésnapja alkalmából rendezett ünnepség tekinthető.
Ezen rendezvényre 1956. június 7-én került sor, amikor is legkevesebb 66 barátja kereste és köszöntötte fel, ahogyan sokan emlegették, az Öreget.
Az ünnepség tárgya ugyan Nagy Imre születésnapját képezte, mégsem lehet lebecsülni az esemény politikai jelentőségét, annál is inkább, mivel jobboldali flottatüntetésként emlegetve párthatározatban ítélték el.
Az 1956-os forradalmat követően az Orsó utcai villa lezárásra került.
1958-ban Nagy Imréné és Nagy Erzsébet felügyelet alatt még egyszer visszatérhetett a villába és elhozhatott pár személyes tárgyat. Ekkor menekítették ki a ma is a kiállításban szereplő fotelágyat és látcsövet, fényképezőgépet, számos fényképet, könyvet és csempészték ki a fentebb említett születésnapi összejövetel alkalmából a Mézes Mackó cukrászdából rendelt szendvicsek, sütemények számláját.
Ezt követően a család már csak a rendszerváltást követően tért vissza a villába.
A köztes időszakban a diplomáciai testület tagjai számára tartották fenn az épületet, legutoljára az osztrák katonai attasénak utalták ki.
Időközben az eredeti tulajdonos Forgács család (akik ekkor még mit sem tudtak a későbbi lakókról) kártérítési igénnyel léptek fel. Ezt azonban elutasították.
1975-ben Forgács András látogatást tett feleségével Budapesten és felkeresték az Orsó utcai villát is. Az osztrák attasé ekkor igen szívélyesen fogadta őket, de lehallgatástól tartva beszélni csak a verandán mert velük. Maga is érdeklődött, hogy Forgács ismer-e olyan rejtekhelyet a villában, ahova Nagy Imre esetlegesen eldughatott iratokat, naplót. Ebben azonban nem tudott segíteni, de a későbbi átalakítások folyamán kiderült, hogy nem is volt ilyen zug a villában.
Forgácsék végül 1993-ban az ausztrál újságokból értesültek róla, hogy a magyar kormány kártérítést fizet a kommunista időkben államosítást elszenvedett javakért. Ekkor ők is éltek a lehetőséggel, de a villa értékének csak a töredékét (10 000 dollár), kapták meg kárpótlási jegy formájában egy igen bonyolult és hosszú procedúrát követően.
Az Emlékház megnyitása után Forgácsék kétszer tettek látogatást, megtekintve mind a két kiállítást. A legutóbbi itt tartózkodásuk alkalmával volt szerencsém találkozni Forgács Andrással és feleségével, ami szakmailag és érzelmileg is nagy hatással volt rám. Az egykori tulajdonosok, miután megismerték a villa történelmi jelentőségét, büszkén járták végig a kiállítást a legnagyobb hódolattal és tisztelettel adózva Nagy Imre személyének és ’56-nak. A személyes jó kapcsolat kialakításának hála számos eddig nem ismert érdekes információ jutott tudomásunkra a ház korai történetével kapcsolatban, melynek jelentősebb momentumait fentebb ismertettem.
A rendszerváltást követően a Nagy Imre Emlékház megvalósításának gondolatát először Méray Tibor vetette fel a párizsi Irodalmi újság 1989. 3. számában. „1953 és 56 között Magyarország szíve egy szerény budai házban dobogott…Ez a ház – a magyar történelem része. A haladás, a függetlenség, a megpróbáltatások, az igazi eszmék és eszmékhez hű emberek legyőzhetetlenségének szimbóluma.”
A kezdeményezést Nagy Erzsébet és barátai felkarolták, akik ugyanez év nyarán létrehozták a Nagy Imre Alapítványt.
Az 1992-ben megalapított Nagy Imre Társaság ugyancsak a szervezeti feltételeket szolgálta.
A 2168/1997-es kormányhatározattal az ingatlan használati joga a Magyar Tudományos Akadémiához került és megkezdődhettek az Emlékház létrehozásával kapcsolatos munkálatok.
Az Emlékház kialakításában, az első kiállítás megszervezésében Nagy Erzsébet támasza és segítője volt második férje, Vészi János.
Vészi funkcionális terveiben az Emlékház Nagy Imre életének bemutatásán és hagyatékának gondozásán túl, mint kutatóhely és továbbképzési központ is szerepelt.
A nagyközönség felé nyitásig azonban a Nagy Imre Emlékház elsősorban a Nagy Imre Alapítvány, és Társaság székhelyeként, valamint a szervezésükben megtartott rendezvények helyszínéül szolgált. Ebben az időszakban azonban az Orsó utcában sétáló emberek még nem tudták Nagy Imre egykori lakhelyét megtekinteni. Talán nem is sejtették, micsoda háttérmunka zajlott az épület belsejében, amíg végül 2002-ben megnyílt a nagyközönség számára is.
Vészi János halálát követően az Emlékház vezetését 2003-ban Feith Bence vette át.
Javaslataiban Nagy Imre életének, politikai tevékenységének bemutatásán, a tudományos gyűjtő és feldolgozó munkán túl célul tűzte ki az Emlékház közösségi életének felpezsdítését. A szakmai és tudományos programok mellett helyet kívánt biztosítani közéleti eseményeknek is. A ház minél szélesebb köztudatba való eljuttatása, egyfajta szellemi központ, fórum kialakítása szerepelt elképzelései között.
Az új állandó kiállítás megnyitása 2008. október 23-án még inkább lehetőséget kínált ezen elképzelések megvalósítására.
2007-ben Jánosi Katalin új koncepciót dolgozott ki a mártír miniszterelnök életének történelmi keretbe ágyazott bemutatására
Az új állandó kiállítás interaktív része már túlmutat az emlékház jellegen. A legmodernebb technikát felhasználva, több mint négyszáz kép, fotó, dokumentum és megközelítőleg hatvan filmrészlet segítségével mutatja be Nagy Imre életén keresztül az egész történelmi korszakot.
Az emeleti korhűen berendezett dolgozószoba pedig jól érzékelteti a kor szellemét.
A kiállítás látványterveit Rajk László építész készítette, Mink András történész pedig a történelmi forgatókönyvét írta. A kiállítás azonban nem valósulhatott volna meg Jánosi Katalin odaadó munkája nélkül.
A XXI. századi technikai lehetőségeket felhasználva nem is volt nehéz új célcsoportként a középiskolai tanulók felé nyitni. Számukra a kiállítás megtekintése egy komplex vezetéssel párosul, amely a történelem órát is adott esetben helyettesítheti.
2009-ben 1000 körüli tehető azok száma, akik látogatást tettek a Nagy Imre Emlékházba, és 2010 végére is legalább ekkora látogatottság várható.
Az Emlékház azonban nemcsak a tanulók felé nyitott, hanem múzeumi szakmai vonalon is egyre inkább a köztudatba került. Elsősorban szakmai napok, konferenciák nyitott múzeumi rendezvények segítségével, ami ugyancsak a látogatói szám növekedését vonta maga után.
Ma a Nagy Imre Emlékház a kiállítás megtekintésén túl egyéb programokkal, koncertekkel, felolvasó estekkel, beszélgetésekkel, előadásokkal is várja az érdeklődőket.
Forrás: nagyimreemlekhaz.hu
2010. november 5.
