A nyilas fegyveresek, a városi rendőrök és csendőrök együttműködve, Pápán 1945. február 2-án tartottak az egész városra kiterjedő kutatást. Körülbelül kétezer gyanús személyt találtak. Ezek között szökevényekre, bujkáló munkaszolgálatosokra, bujkáló zsidó nőkre, zsidó családosokra és szülők, barátok által bújtatott leventékre, katonákra találtak.
Az elfogottakat főként a huszárlaktanyában helyezték el, s akiket elítéltek, kivégeztek.

Emlékezni és emlékeztetni hívta a pápai Honvéd Bajtársi Klub a helyieket szeptember 26-án vasárnap délelőtt a Huszár lakótelepre, az egykori honvéd laktanya helyére. Az 1868-1869-ben épült gyalogsági laktanya a mai lakótelep helyén volt, parancsnoki épülete a Celli útra nézett. A 7. huszárezred törzse és első osztálya 1884. októberében érkezett Pápára és rendezkedett be a laktanyában. Magyarország első ejtőernyős zászlóalja is itt alakult meg, és 1939-1945 között a laktanyában volt elhelyezve.

Soha nem volt annyi zaklatásnak kitéve Pápa lakossága, mint 1944 utolsó és 1945 első hónapjaiban. 1945. február 2-án tartottak az egész városra kiterjedő kutatást a nyilasok. Körülbelül kétezer gyanús személyt találtak. Ezek között lógós katona, szökevény, levente, ejtőernyős, bujkáló munkaszolgálatos, zsidó hitéletű ember egyaránt akadt. Felettük hadbíróság ítélkezett. A pápai anyakönyv számos fiatalember nevét őrzi, akiket a hajdani laktanya parancsnoki épületének közelében, a volt huszárkaszárnya udvarán végeztek ki. Általában hárman álltak fel az elítélttel szemben, akit térdre kényszerítettek, s kett a fejre, egy a szívre célozva lőtt. 

Hogy mennyi volt azoknak a mártíroknak a száma, akiket a huszárkaszárnya udvarán végeztek ki, akik nem kerültek be a halotti anyakönyvbe? Erre a kérdésre nem lehet pontos választ adni ma sem. Mindezen ismert és ismeretlen ellenálló és antifasiszta áldozatra kíván emlékeztetni a volt parancsnoki épület (ma társasház) földszíntjén leleplezésre került márványtábla, akiket az egykori pápai huszár kaszárnya udvarán végeztek ki.

 Az avatási ünnepségen szép számmal megjelent főhajtókat Major Anna nyá. ftörm, klubelnök köszöntötte. Az eseményen a lakosságon kívül tiszteletét tette dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, Kerecsényi Zoltán a MEASZ elnökségének tagja, megyei elnök, a tábla-állítás szorgalmazója, az Önkormányzat képviseletében Bocskay László a körzet képviselője, Grőber Attila önkormányzati képviselő, a pápai Petőfi Asztaltársaság egyik ügyvivője, Gőgös Zoltán országgyűlési képviselő, Huszár János Bél Mátyás-díjas helytörténész, a kivégzések egyik szemtanúja, valamint a honvédség képviseletében Bedők Zsolt őrnagy és Goda Zsolt zászlós.
Petőfi Sándor Az itélet illetve Ady Endre Intés az őrzőkhöz című megindító verseit Kapcsándy Klaudia középiskolai tanuló szavalta el.

Dr. Lomnici Zoltán avatóbeszédében hangsúlyozta, hogy hazánk történelme során rendre tragikus következményekkel járt, ha semmibe vették az emberi méltósághoz való jogot. Az embertelenséghez és a gyilkos eszmékhez a közhangulattól függetlenül határozottan és elutasítólag kell viszonyulnia minden tisztességes embernek, mert csak ez adhat garanciát arra, hogy a történelem szörnyűségei ne ismétlődhessenek meg. A mártírokra kegyelettel emlékezni azért szükséges, mert csak ők tarthatják ébren az utókor lelkiismeretét – mondta a főbíró beszédében. Lomnici 2010. júniusában már járt Pápán, a zsinagógában lévő holokauszt-megemlékezésen, ahol a világ több tájáról érkezett pápai zsidó el- és leszármazott előtt kért bocsánatot a magyarság nevében az elkövetett bűnökért. Most ugyanígy bocsánatot kért a pápai antifasiszta áldozatok emlékére emelt márványtábla avatásán is. 

A legfőbb bíró szavait követve Kerecsényi Zoltán mondott beszédet. „Az életben való eligazodáshoz a múlt ismerete és üzenete segítséget ad.” Idézte Kerecsényi a napokban 85 esztendős korában elhunyt Kövy Zsoltot, Pápa város egykori alpolgármesterét. Az élet szomorú históriáiról, háborúról, hadifogságról, sok-sok elvetemültségről, de ugyanakkor bátor és tiszta szívű emberekről való emlékezésünkre a II. világháborút megjárt Kövy Zsolt gondolata üzenet értékű lehet a mai napra. Üzenet, mert csökken azok száma, akik maguk is átélték a több mint hat évtizeddel ezelőtti szörnyű eseményeket, s egyre inkább a hiteles közvetítőkre, az „őrzőkre” marad az antifasizmus további aktív képviselete, akik hitelesen szólnak arról, hogy mit jelentett Magyarország számára 1944-1945 – emelte ki Kerecsényi, majd úgy folytatta, ahhoz, hogy igazán az életben való eligazodáshoz a múlt ismerete és üzenete segítséget adjon a számunkra, és helyt tudjunk állni, válasszuk antifasiszta hőseinket példának, ők adjanak erőt hétköznapjaink tetteihez. Legyen előttünk: ha össze tudunk fogni, elkerülhetjük a történelmünk viharaiból már sajnálatosan jól ismert szörnyűségeket. Mert az evangélium szavaival élve: „Boldogok a békességszerzők…” ! – hangsúlyozta Kerecsényi Zoltán. 

Pápa város az európai harctereken, hadifogoly- és megsemmisítő táborokban közel háromezer polgárát vesztette el, katona és polgári lakosát gyászolja.
A háború utolsó hónapjaiban a magyar katonák közül sokan felismerték, hogy a háború folytatásának nincs értelme. Ezért, ha alkalom volt rá vagy átálltak a Vörös Hadsereg oldalára, vagy egy irreguláris katonai alakulat tagjaiként próbáltak harcolni, vagy megpróbáltak „kivárni”. Vállalták a szökésért, a bujkálásért a haditörvényszék elé állítás, a fölkoncolás veszélyét.

A nyilas fegyveresek, a városi rendőrök és csendőrök együttműködve, Pápán 1945. február 2-án tartottak az egész városra kiterjedő kutatást. Körülbelül kétezer gyanús személyt találtak. Ezek között szökevényekre, bujkáló munkaszolgálatosokra, bujkáló zsidó nőkre, zsidó családosokra és szülők, barátok által bújtatott leventékre, katonákra találtak.
Az elfogottakat főként itt, a huszárlaktanyában helyezték el, s akiket elítéltek, itt végezték ki.
A hadbíróság 1945 február és márciusban 11 katonát ítélt itt halálra, köztük két munkaszolgálatost és egy ejtőernyőst. A pápai anyakönyv számos fiatalember nevét őrzi, akiket a volt huszárkaszárnya udvarán végeztek ki. Általában hárman álltak fel az elítélttel szemben, akit térdre kényszerítettek, s kettő a fejre, egy a szívre célozva lőtt.

1945. február 9-én Turi József ejtőernyős őrvezető hanyatlott véresen a fehér hóra a pápai kaszárnya udvarán. Február 17-én hárman álltak ugyanott, s rogytak össze a gyilkos golyóktól: Becsváradi Sándor, Faulvetter Ernő és Szeibert László. Közülük a legidősebb mindössze 26 éves volt. Március 2-án Balázs Antal, Gecse Károly, Háhn István és Pál J. Andor nézett szembe a puskacsövekkel. Március 16-án Pitzer József honvéddel együtt két munkaszolgálatost is kivégeztek: Bachrach Adolfot és Mandler Sándort.

Még ma is emlegetik a pápaiak olyan polgári személyek, férfiak és nők nevét, akiket a nyilasok annak idején elhurcoltak, s azóta nyomuk veszett. Mindezen ismert és ismeretlen ellenálló, antifasiszta áldozat: honvéd, ejtőernyős, munkaszolgálatos, zsidó honfitársunkra kíván emlékeztetni ez a leplezésre került márványtábla. Az emléktáblát Bocskay László és Grőber Attila önkormányzati képviselők leplezték le.

A Honvéd Bajtársi Klub-Pápa tábla elhelyezését sokan támogatták: a Honvédelmi Minisztérium, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület, a MEASZ Veszprém megyei Szervezete, a Pápai Petőfi Asztaltársaság és az épület lakóközössége is. A kegyeletteljes ünnepély Ortutay Gábor lelkész Káin és Ábel tragikus testvérgyilkosságának példájára felfűzött rövid beszédével, imájával, majd koszorúzással, mécsesgyújtással és a Szózat közös eléneklésével zárult.

- tudósítónktól -

2010. szeptember 26.

2024. április 28. Vasárnap