A MEASZ – Összefogás a Demokráciáért az elmúlt évek hagyományait folytatva idén is megemlékezett az antifasiszta koalíció 1945. évi győzelméről, illetve azokról, akik életüket áldozták egy békésebb jövő érdekében.
A Győzelem Napján Európa egész területén büszkén emlékeznek arra, hogy a több évi borzalom után elhallgattak a fegyverek.

Ezért nem feledkezhetünk meg arról, hogy a II. világháborúban közel egymillió magyar bajtársunk veszítette életét, s arról sem, hogy hazánk Európa legtöbbet szenvedett országai közé tartozott. A MEASZ számára az Európai Győzelem Napja külön ünnep.

Büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink között tudhatjuk azokat a bátor honfitársainkat – sajnos egyre kevesebbet -, akik politikai és fegyveres ellenállóként 22 országban szembeszálltak a fasiszta megszállókkal.

Megemlékezésünket az idén két fővárosi helyszínen és időpontban tartottuk: május 7-én a Gellérthegyi Szabadságszobornál, május 9-én pedig a MEASZ I-XII. Szervezete nevében a Gesztenyéskerti Antifasiszta Emlékműnél.

Vidéken is fejet hajtottak az emléknapon. Pápán a bajtársi klub megemlékezésén Kerecsényi Zoltán mondott beszédet a pápai Alsóvárosi temető II. világháborús katonai parcelláinál. A MEASZ elnökségének tagja emlékbeszédében többek között hangsúlyozta, a „halott katona már nem ellenség” jegyében hajtják meg fejüket a pápai temető magyar és idegen nemzetiségű katona-halottjai sírhalmánál, illetve rajtuk kívül fejet hajtanak, emlékeznek és emlékeztetni kívánnak még a második zsidótörvény ellen szavazó, a szélsőségek ellen fellépő, a nyilas hatalomátvétel után bujkálni kényszerülő demokratára, dr. Sulyok Dezsőre, Pápa világháború utáni első polgármesterére, valamint polgármester-elődjére, a nyilasokkal szintén gyakran szembeszegülő városvezetőre, dr. Szőllősy Sándorra, akinek a nyilasok üldözése elől szintén el kellett menekülnie Pápáról, s emlékeznek vitéz Makray Ferenc ejtőernyős századosra is, aki 1945 márciusában kiadta a parancsot az ejtőernyősöknek a város elhagyására, megmentve Pápa városát – e műemlékekben gazdag települést – a pusztulástól. Mert mi lehetett volna, ha a német hadvezetőség ennél a városnál kívánta volna megállítani a szovjet csapatok „bécsi hadművelet” néven ismert offenzíváját, elsősorban a pápai ejtőernyős ezred második zászlóalja segítségével?! Belegondolni is szörnyű! – gondolkodtatott el a szónok, majd rámutatott, egyetértésre kellene jutnia minden magyarnak, hogy egy hosszú, szenvedésteli harc, a hitleri fasizmus brutalitása - bombázások, deportálások, munkaszolgálat, koncentrációs és megsemmisítő táborok, tömegmészárlások - ért véget Európában 1945. május 9.-ével; és nem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy a legnagyobb áldozatot a Szovjetunió hozta több mint 20 millió halottjával.
Végül a megjelentek - köztük az önkormányzat képviselői, közéleti és politikai képviselők - az emlékezés koszorúit, virágait és gyertyáit helyezték el a temető magyar, és idegen nemzetiségű katonasírjainál, valamint a Batthyány utcában Sulyok Dezső antifasiszta politikus-polgármester hajdani lakóházának falán lévő emléktáblánál.

( Az eseményről készített fotóink a Fotóalbumban tekinthetők meg. )

2010. május 9.

2024. április 27. Szombat