Kertész Péter zsidómagyar író, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, temetőgondnok jelezte, hogy a szentendrei zsidótemető kapujáról immár sokadszor eltüntették a Dávid-csillagot, valamint városképi látvánnyá váltak antiszemita papírtermékek.

Szentendre gárdaavató, rosszabb érzésű közönsége (elődje babusgatta be Szálasi Ferencet a politikába) ekként megkoronázta dicső tevékenységét, amellyel megbecsülte a holokausztjuk (sic! – hiszen mindenhol a helyi közigazgatás, tisztviselői kar, tanári-tanítói apparátus stb. irányításával, illetve részvételével zajlott a gettósítás, s majd a deportálás) során szinte az utolsó szálig kirabolt, legyilkoltatásra elvonatoztatott, az esetleg igen csekély számban élve maradt, de a hazatéréstől eltántorított hajdani zsidóságának történelmi-kulturális hagyatékát, jelesül – például – házait nem jelentéktelen részben a zsidó temetőből kilopkodott sírkövekből építette.

Immár világosan és a nyilvánosság előtt meg kell fogalmaznunk: 1/ mindez (Dávid-csillag sokadik leverése, eltüntetése, zsidózó feliratok, kiírások, szórólapok, újságok stb.) Szentendre város és környékének erkölcsi botránya; 2/ erkölcsi botránya az összes nem zsidó felekezetnek, amennyiben ottani templomaik szószékéről, gyülekezeteik dobogójáról nem ítélik el fenntartás és relativizálás nélkül e – ráadásul ismétlődő – szörnyű tetteket; 3/ az így cselekvő emberek – mert nem tekintik bűnnek, hogy ilyesmiket elkövettek – rettenetlények, bizony azok, hiszen cseppet se szállnak szembe az őket uraló Gonosszal, és amíg ezen állapotuk tart, morálisan nincs helyük semmilyen emberi közösségben. Az efféle emberektől fordítsuk el arcunkat, ne szóljunk hozzájuk, vessük őket civil exkommunikáció (kiközösítés) alá. E megszégyenítés kimondását, szervezését vállalják föl egyházi és világi közösségeink. Mutassuk meg, hogy itthon nem mindenkit némít el a félelem vagy a számítás! Biztassunk mindenkit, hogy az országgyűlési választásokra menjen el szavazni, s hirdessük (akár a „háztetőkről”…), hogy zsidómagyarok ellen uszító pártnak bűn voksot adni! – és ugyanígy tűrhetetlen roma honfitársaink, s bármely más vallási, etnikai kisebbség gyalázóit segíteni. A mai hungaristák megítélésében, hozzájuk való viszonyulásunkban fejezzük be finomkodásunkat, „árnyaltságra igyekvésünket”. Igenünk legyen igen, a nem pedig nemként hagyja el szánkat. Küzdjünk! (Természetesen a hatályos törvények talaján.)

Az ország minden tájáról támogassuk Kertész Péter zsidómagyar írástudó esztendők óta tanúsított bátor kiállását, és saját településünkön mi se maradjunk közömbösek, ha újnácik próbálnak berendezkedni (propagandát kifejteni, helyi közéleti-közhatalmi pozíciókat szerezni).

Helyi (településközösségi) antifasizmust az országos összefogás mellé!

Fekete György mentálpedagógus, történelemtanár – Budapest

2010. április 6.

2024. április 27. Szombat