Somogyi Béla és Bacsó Béla a Népszava újságíróinak meggyilkolásuk 104. évfordulójára emlékeztünk |  |
Varju László országgyűlési képviselő emlékező beszéde.
Tisztelt megjelent Emlékezők!
Az
újpestieknek méltán büszkeségük a Dunapart, amely nemcsak a felhőtlen
szórakozástól, a kirándulástól, pihenéstől, sportolástól
kedvelt.
De
van egy része, amely hírhedtté vált egy súlyos bűncselekmény elkövetése
miatt.
1920. február 17-én két szociáldemokrata újságíró kegyetlen
meggyilkolása is
itt történt.
Ezen
a napon az esti órákban a Népszava szerkesztőségéből távozó újságírókat,
Somogyi Bélát és Bacsó Bélát az Ostenburg-különítmény tisztjei
elrabolták,
autóval Újpestre vitték és valahol itt, a Megyeri Csárda és a Fővárosi
Vízművek
közötti területen mindkettőjüket kivégezték
A mai
meghívónk mottójában Marcel Proust szerint
„Az
idő az embereket átalakítja, de a róluk őrzött képünket
nem”.
Egy
olyan írót idézünk meg akinek munkássága során sokszor emlékezéssel,
részletgazdag leírással mutatta be az eseményeket. Ezért, ha egy percre
lehunyjuk a szemünket és magunk elé képzeljük a dulakodó, kiabáló
embereket… a
száguldó autót… a folyó part nyugalmát… a fegyverek
dörrenését…
Erre
a szomorú és tragikus eseményre emlékezünk ma. Tegyük fel a kérdést: Mit
is
képviseltek ők, miért tették ezt velük?
Mert
kiálltak a munkásosztály szociális helyzetének javítása, munkahelyi
védelme,
mellett?
Vagy
mert kiálltak a munkásság mellett, hogy kulturális és politikai
értelemben is
egyenrangú társadalmi tényezővé válhassanak?
Vagy azért, mert
nem egyéni utakat, hanem közösségi
megoldásokat kerestek?
Mai
szavaimmal adott válaszaim szerint szociáldemokrata voltuk miatt
üldözték őket
A szociáldemokrácia számára
világos, hogy a munkásság, a
dolgozók és a nyugdíjasok helyzetének javításához, egy igazságosabb
társadalmat
kell teremteni. Ezért a szociáldemokrata gondolkodásban a szociális
igazságosság és a demokrácia ügye a jogállam léte egymástól nem
elválasztható.
Ennek igazságát, demokrácia, a jogállam hiányának következményeit száz
év
múltával kell, hogy újra megérjük
Azért történt ez
velük, azért gyaláznak bennünket is mert mai
szemmel nézve állami, önkormányzati intézményekben mindenki számára
hozzáférhető, jó minőségű közszolgáltatásokat akarunk főként az
egészségügyben,
az oktatásban, a szociális ellátásokban vagy éppen a bérlakáspiacon, és
ezeket
- igen, főleg milliárdosoktól beszedett adókból
finanszírozva.
Emlékeznünk
kell, mert a hatalom újra nem tűri a más véleményt, az igazság
kimondását. Egzisztenciális
ellehetetlenítéssel, bírósági döntéssel, vagy akár a be
nem hódoló egyház tönkretételével, zsarolással
gyilkolják ma a
lelkeket.
És
eközben gyermek lelket gyilkolnak, nyomorítanak.
Leírod,
elmondod mindennek az igazságát amire 20 fizetett pártállami bértollnok
válaszol és harsogják hazugságaikat pedig tudják mennyi mindent
állítanak VALÓTLANUL…
Így gyilkolnak,
nyomorítanak lelkeket.
Független,
elhivatott újságírókét, akiket lehallgatnak, elhallgattatnak,
megfélemlítenek,
egzisztenciálisan ellehetetlenítenek.
Emlékezésünk
azért is szól, hogy a mást
gondoló, hatalomtól független újságírók bátorsága reményt
ad!
A
hatalom ellenőrzése közös érdekünk és jogunk, e jogok gyakorlásának
egyik
elengedhetetlen feltétele a független újságírás léte, védelme és
bátorítása.
Ezért
mindenkor és minden évben emlékezni és emlékeztetni kell arra, hogy mi
történt
104 évvel ezelőtt itt a Duna parton.
Ma mindannyiunk
lelkét gyilkolják
szándékosan, előre kitervelten nap mint nap pártállami
propagandával, rádióból, tv-ből, számítógépekből
ömlesztett hazugságokkal.
Ellentétet
és feszültséget szítanak szándékosan, hogy védekeznünk kelljen. Golyó
álló
üvegfalat építenek tv székház védelmére vagy ha kell földre teperik,
kidobják a
nemzet képviselőit annak közintézményeiből, majd utána a jogállam
nélküli
bíróságon kell küzdenünk az igazunkért!
De
meddig képes elmenni a zsarnok, hogy hatalmát megőrizze? Nem csak a mi
történelmünkben, de napjainkban is számos elrettentő példát látunk a
világban.
Az
újpesti Dunaparttól a szlovákiai újságíró meggyilkolásához ugyanaz a
hatalommentő,
demokráciát, jogállamiságot elutasító gondolkodás vezetett
el.
104 évvel
ezelőtt az áldozatok szociáldemokrata újságírók voltak, akik nem
értettek egyet
a rezsim politikájával. Ami történt az e bestiális politikai gyilkosság
volt.
A
korabeli cenzúra és a titkolózás ellenére teljesen nyilvánvaló volt,
hogy a
Népszava szerkesztőjét, Somogyi Bélát és újságíróját, Bacsó Bélát
egészen magas
helyről jött politikai kívánalomra ölték meg fegyveres
különítményesek.
A
nyomozati jelentés részletesen leírta a két újságíró elrablásának
körülményeit,
a gyilkosságban részt vevők számát és közvetlen kapcsolódásukat az
Ostenburg-különítményhez, a fegyveres katonai alakulatot vezető
Ostenburg-Moravek Gyula személyén keresztül pedig magához Horthy Miklós
kormányzóhoz.
A
nyomozati eredmények ellenére az elkövetők számonkérése egyetlen
kivétellel
elmaradt.
Mi,
akik fejet hajtunk a két mártír újságíró előtt, mi, akik kijelentjük,
hogy a
véleménynyilvánítás szabadságát tiszteletben kell tartani, azt kiáltjuk:
pártállami propaganda helyett jogállami
sajtószabadságot akarunk!
Azokra
emlékezünk, akik egykor a hatalom ellenében merték kimondani az
igazságot.
Bátorságuk reményt ad
mindannyiunknak!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
2024. február 19.
