125 éve született ERICH MARIA REMARQUE |  |
125 éve, hogy a németországi Osnabrück-ben megszületett ERICH MARIA REMARQUE német pacifista és antifasiszta író (1898 - 1970)
Élete és munkássága:
Katolikus munkáscsalád gyermeke - apja Peter Franz Remark, anyja Anna Maria Stallknecht.
Munkássága tizenhat évesen kezdett kibontakozni, esszéket, verseket, és egy regényt is elkezdett, amit később fejezett be. Fiatalon alig tizennyolc évesen besorozták katonának, így a nyugati fronton kezét, lábát, nyakát repeszdarabok sebesítették meg katonai kórházba került, s a háború végéig ott is maradt. A háború befejeztével neki való állást kapott, könyvtáros lett, majd tanár és a sajtót is kipróbálta: újságíró, szerkesztő lett. Ez volt neki a siker, mert az üzleti élet nem neki való volt.
Házassága nem volt boldog ezért elvált ám az újbóli sikeres kapcsolatfelvétel 1938-ban házasságá érett.
Sikeres tollforgatásának gyümölcse a háborúellenes műve a Nyugaton a helyzet változatlan - azaz Im Westen nichts Neues - változatlanul elismert napjainkig ami majdnem egy évszázad.
Egy másik háború ellenes műve a Diadalív árnyékában - azaz Arc de Triomphe - mely páratlanul értékes mű, cselekménye 1938 - 1939-ben zajlik a második világháború embertelen légkörében amikor Párizst elözönlik a menekültek. Főhőse Ravic doktor aki a koncentrációs táborból menekült el. A szerző nagyon eredetien tudatja az olvasóval a doktor viszontagságait, életét áthatja a pozitív és negatív történések - tisztesség és gazság, a felszabadultság és a letargia, a humánum és a feljelentgetések sorozatával, az igaz érzelem és a kicsapongás történései - sorozatával.
A könyvei megírásához a személyes tapasztalatok adtak „ihletet”, része volt a legembertelenebb körülményekben, hiszen az éhínség, a legkülönbözőbb betegségek sebek sora nehezítette életét és annak körülményeit a mocsok, a patkányok jelenlétével. Nehéz volt eldönteni a körülmények vagy az ellenség jelentett nagyobb veszélyt, mert semmi se fontosabb, mint a pillanatnyi lét amin úrrá lesz a félelem, az élelem elveszti létfontosságát.
Gondoljuk át, az író már húsz éves, de az élet napos oldalából neki semmi sem jutott, nos ezt a sorsot örökítette meg, így vált a mű világsiker a mai napig is, mert regénye a kor sötét oldalát eleveníti meg amelyben csak az öldöklés, a mától holnapig tartó túlélés reménye hatja át. A kor mindennapjaiba nem fért bele a gyengédség, a nagybetűs szerelem még akkor sem amikor a fiatalság legszebb éveit élték.
Remarque világhírű antifasiszta regényét a hitleri kor veszélyesnek, nemzetellenesnek tartotta és nyilvánosan elégették. Tagadták, hogy átélte volna a háború borzalmait mivel - szerintük - nem vett részt benne, mert zsidó. A rágalom hadjárat odafajult, hogy a szerző neve nem Remarque, hanem ennek fordított olvasata azaz Kramer. Nehéz volt ép ésszel kibírni a náci propaganda embertelen mivoltát.
Remarque műve - ahogy manapság elemezni szoktuk a könyveket - olyan tulajdonsággal bír, hogy „nem lehet letenni”, hiszen az életszerű emberi kapcsolatok, a parttalan szerelmi szálak szövődnek és válnak a cselekmények izgatóvá. Nagyon hűen ábrázolja a mindennapi ember iránti együttérzést és a gazok iránti gyűlöletét, hiszen meggyőzően antifasiszta, sőt antimilitarista az állásfoglalása.
Erich Maria Remarque magánéletét illetően az egyetlen esélye az volt, hogy 35 évesen Svájcba emigrált aminek a következménye a bosszú volt, azaz megvonták a német állampolgárságát.
Mint az értékes emberek általában E.M. Remarque is örökké kereste a helyét. 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ahol kilenc évig bírta és végül 1948-ban visszatért a biztonságos Svájcba élete végéig. Művei örök-értékűvé váltak a szerző tehetségének köszönhetően.
Az évforduló alkalmából tegyünk egy gesztust és emeljük le polcunkról bármely művét és éljük át általa a háború borzalmait amely immár itt zajlanak a határon túl Ukrajnában.
- Nagyváradi Szűcs Mihály -
a MEASZ alelnőke
2023. július 13.
