Antifasiszta konferencia Caracasban. |  |
Venezuela 52. elnöke, Hugo Chávez elleni sikertelen puccskisérlet 20. évfordulójához kötődően nemzetközi antifasiszta konferenciát szerveztek a héten Caracasban, amelyen Magyarországról Hanti Vilmos vett részt.
Felszólalásában az újfasizmus kérdéskörét európai szemszögből érintette (A felszólalás a tovább gombra kattintva olvasható).
A jelenlegi elnök, Nicolas Maduro az elnöki palotában találkozott a konferencia résztvevőivel.
A 20. évforduló alkalmából hatalmas gyűlést tartottak fergeteges latin amerikai hangulattal. Az elnök több mint egy órát beszélt, amelyben több látványos elem is szerepelt. Ilyen volt, amikor saját kezűleg készített a Tik Tokra videót. Köszöntötte a külföldi vendégeket is. Nem várt módon nagy éljenzést kapót Hanti Vilmos, amikor Magyarországot említette. A kevés szabadidejében bekéredzkedett az egyik lakásba egy családhoz. Két pici helyiségben öten laknak: az anya, a férje, valamelyikük testvére tolószékben, agyi sztrók után és két nagyobb gyerek. Szép rend fogadott. A lakásba a levegő csak a bejárati ajtón és egy keskeny ablakon tud bejönni. Az első pillanatban óvatosan, majd - talán látva őszinte érdeklődésemet irántuk- nagyon barátságosan fogadtak. Szinte mindent meg akartak mutatni. A lakáson belül nem mert fényképezni, mert magyarországi tapasztalata, hogy a fotózást a szegény családok nem igazán szeretik. Búcsúzóul átadott a család minden tagjának egy kis ajándékot, amelyet nagyon köszöntek. A mosolyokból úgy érezte, kellemes emléket hagyott náluk.
Hanti Vilmosnak, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) és az Ellenállók Nemzetközi Szervezete (FIR) elnöke felszólalása Caracasban a Nemzetközi Antifasiszta Találkozón. 2022. április
Kedves Antifasiszta Barátaim!
Magyarországról jöttem, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tagjainak üdvözletét hoztam el nektek ide, a Nemzetközi Antifasiszta találkozóra, amelyet a Hugo Chávez elleni sikertelen puccskísérlet és az alkotmányos rend visszaállításának 20. évfordulója alkalmából rendeztek meg.
Köszönöm a Carlos Ronnak, a Simon Bolivar Intézet elnökének a meghívását.
Szeretném elmondani nektek, hogyan látom Európa egy kis országából, Magyarországról az újfasizmus és a szélsőjobboldal mai erősödésének helyzetét. Mivel az Ellenállók Nemzetközi Szervezetének, a FIR-nek is az elnöke vagyok, amely több mint 36 tagszervezettel rendelkezik Európában és Izraelben, így óhatatlanul az áttekintésem szélesebb körű.
Kedves Barátaim!
Az 1970-es évek közepétől kezdett megerősödni az a neoliberális gazdaságpolitika és az a neokonzervatív társadalomfilozófia, amelyeknek következtében a II. világháború után kialakult jóléti államoknak a viszonylag szélesebb rétegeket érintő kedvező hatásai mára jelentősen leépültek, így drasztikusan, sokszor elviselhetetlenségig megnövekedett a társadalmi egyenlőtlenség.
Látnunk kell, a három évtizeddel ezelőtti politikai váltások a Kelet-európai országokban és az egykori Szovjetunióból alakult új országokban nem hozták el a sokak által remélt eredményeket. A kialakított formális demokratikus keretek önmagukban még nem jelentették az antifasiszta értékek automatikus fölvállalását. A korábban szunnyadó fasiszta gondolatok az emberek sérülékenységére, félelmeire alapozva a gyenge, immunhiányos új demokráciákban könnyedén újból ki tudtak csírázni, s mára több országban már szárba is szökkentek. A Kelet-európai országokra rászabadult vadkapitalizmus jelentősen erősítette az újfajta fasizmusok kialakulásának pozícióit. De Nyugaton is Kelettel együtt az újfajta fasizmusok erősödéséhez jelentősen hozzájárult a gazdasági válság okozta elszegényedés, az emberek nagy tömegeinek munkanélkülivé, kiszolgáltatottá válása, miközben a legtöbb helyen az emberek érdekeit védeni hivatott szervezetek, így a szakszervezetek is meggyengültek. Az Európai Unió intézményrendszerei bürokratikussá váltak, elidegenedtek az emberektől. Nem képesek kellő hatékonysággal föllépni a jelentősen megerősödött szélsőjobbal szemben.
Egy nagy magyar költő, József Attila úgy írta le, hogy „A Tőke és a Fasizmus jegyesek.” Vagyis a tőke és a fasizmus szerves kapcsolatban állnak egymással, létük egymás erősítésére predesztinált. Az erre a konferenciára szóló meghívó mottójával teljes mértékben én is osztozom: „A fasizmus a kapitalizmusa torzulása. Felerősíti a kapitalizmusban rejlő imperialista uralkodási tendenciákat.” (Walter Rodney)
Európában mára jelentősen elfordultak a tömegek a baloldali erőktől. Annak gyengeségét egyre eredményesebben használják ki mindazok, akik a társadalmi egyenlőtlenség erősítésében, a gazdasági és társadalmi hatalmuk, a tőkejövedelmük felhalmozásában érdekeltek. Meggyengültek azon pártpolitikai erők is, amelyek egy igazságosabb társadalom megteremtéséért küzdenek. A szociáldemokrata típusú pártok, amelyek a kapitalizmus létezését elfogadják ugyan, de az emberek érdekében annak jelentős korlátozására, „elkorcsosulásának nyírbálására” hivatottak, rendszerint behódoltak a társadalmi egyenlőtlenségeket mélyítő folyamatoknak, a kommunista típusú pártok pedig sok helyen dogmatikussá, tekintélyelvűvé váltak, gyakorlati tevékenységükben nem tudtak meggyőző sikeres gazdasági alternatívát állítani a kapitalista modellekkel szemben.
Azt tapasztaljuk, hogy a társadalmak hatalmi és gazdasági koncentrálásában érdekelt erők antikommunista retorikájukkal komoly sikereket tudnak elérni. Több európai kormány nem zár le a szélsőjobb irányában, hanem együttműködik velük, engedményeket tesz nekik, miközben saját maguk is csökkentik a sajtószabadságot, a demokratikus jogokat, a szociális vívmányokat, kiüresítik, lejáratják a polgárok előtt a parlamenti demokráciát. Különösen a Szovjetunió utódállamai és az egykori szocialista országok egy részében sikerrel kiáltják ki minden rossz okának, a gazdasági válság felelősének a kommunizmus egyébként igazságosságra, egyenlőségre törekvő ideológiáját, egyenlőségjelent tesznek a kommunizmus és a fasizmus közé. Saját hazámban például az április 3-án újabb 4 évre kétharmados többséget kapott magyar kormány egyre több programot valósít meg a szélsőjobb kottájából.
Mára már odajutottunk, hogy több helyen igazán pofátlanul a „kommunisták” nyakába varrják a II. világháborús borzalmakat, feledve, a kommunisták meghatározó szerepét az antifasiszta koalícióban. Történelemhamisítás zajlik, mind a politikai pártok szintjén, a tankönyvekben, a közbeszédekben. Az antifasiszta ellenállás hősiessége, annak történeti múltja, kiváló személyiségei egyre kevesebbszer jelennek meg a közoktatásban, a közbeszédben, amellyel a jelen antifasiszta ellenállásának a lehetőségei is rendkívül nagymértékben csökkentek.
A holokauszt megemlékezések többször a történelmi összefüggések bemutatása nélkül, kizárólag a szenvedések tényeiről szólnak, nem használják ki azt a lehetőséget, hogy azokon leleplezzék a fasizmusnak az emberek elpusztításra hajlamos ideológiáját, emlékeztessenek a szélsőjobbnak a történelemben már tapasztalt embertelenségére. Rendszerint nem mutatják be követendő példaként az antifasiszta ellenállás, az antifasiszta koalíció hősiességét, amely megszüntette a borzalmakat, felszabadította a koncentrációs táborokat, megszüntette a gettókat, békét hozott a világra.
Azok a csoportok, amelyek leginkább fenyegetettek a szélsőjobbtól, s így ezért a mai antifasiszta új ellenállás élharcosai lehetnének, sokszor úgy vélik, hogy a szélsőjobbal való együttműködésük eredményes lehet számukra. Talán igen rövid távon átmeneti sikereket elérhetnek ugyan, de tudomásul kell venni, hogy hosszabb távon a szélsőjobbal való együttműködés senki számára nem hozhat eredményeket.
Mindezek után nem csoda, hogy sok ember az egyre inkább megújuló újfajta fasiszta szervezetek szirupos populizmusánál találnak menedéket.
Napjainkban a fasizmus új módszerekkel, új ruhát öltve próbál teret nyerni. Másképpen mutatkozik a Balti országokban, Ukrajnában, Magyarországon, Moldovában, vagy akár Görögországban, Franciaországban. De egészen más módon jelentkezik az iszlámnak nevezett terrorizmus képében.
Az emberiség precedens nélküli új kihívások előtt áll, amelyek sikeres kezelése csakis az emberi értékeket, az emberi méltóságot tiszteletben tartó erők összefogásával lehetséges.
Különösen hátráltatja a fasizmus elleni mai föllépést, hogy annak veszélyét sok demokrata nem ismeri föl, nem tesz ellene. Nincsenek a kívánt mértékben olyan átfogó európai és nemzeti programok, amelyek a demokrácia, az antifasiszta, az antirasszista mentalitás erősítését meggyőző eredményességgel szolgálják. Ezekre különösen a közoktatási rendszerekben lenne nagy szükség. Sok demokrata előbbre valónak tekinti például a szólás szabadságát az emberi méltóság szabadságánál.
Az újfasizmus napjainkban leginkább a kirekesztés, az idegengyűlöletet, a burkolt vagy leplezetlen rasszizmus képében jelentkezik, tetézve sok helyen az etnocentrizmussal kevert elvakult szélsőségességgel. Mindezeket a nézeteket a demokratikus közösségeknek karanténba kell zárniuk, el kell szigetelniük, miközben ezen embertelen nézeteket vallókkal szemben folyamatos meggyőző munkával kell élnünk, s számukra minél fiatalabb korukban egy demokratikusabb életút perspektíváját kell nyújtanunk.
A MEASZ-ban, a FIR-ben már rég óta közösen mondjuk: a fasizmus képviselete nem vélemény, hanem bűntett, az emberiség elleni bűntett. A különféle államoknak meg kell védeniük polgáraikat mindenfajta antihumanista, kirekesztő, gyűlölködő eszme korlátlan hirdetésétől. Nem szabad felednünk, először a szavak, utána a tettek következnek.
A háború nem szolgálja az emberek, az emberiség érdekeit, sohasem oldja meg a problémákat. Mi antifasiszták elutasítjuk a háborút! Békét akarunk! De meg kell jegyeznünk, a történelemből azt is jól tudjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor cselekedni és nem meghunyászkodni kell. Rákényszerülhetünk a szükségszerű önvédelmi jellegű háborúra.
A több mint egy hónapja tartó orosz-ukrán háború már sok ember életét oltotta ki, emberek millióinak okozott szenvedést, pusztulást. Van egy olyan vetülete is, amely táptalajt kínál a szélsőséges, nacionalista, neonáci nézetek terjedésének, melyeknek kezelése további kihívást jelent Ukrajna demokratikus fejlődése szempontjából. A MEASZ és a FIR az orosz-ukrán háború azonnali beszüntetésére szólít fel, s a béketárgyalások megkezdését sürgeti.
Kedves Barátaim!
Közös cselekvésre hívlak benneteket! Új ellenállással fogjunk össze az újfajta fasizmusok ellen! Minden, a Földünkért felelősséget érző ember feladata, legyen akár jobboldali vagy baloldali, hívő vagy nem hívő, hogy küzdjön az újfajta fasizmusok erősödése ellen egy igazságosabb, embertársainkkal szolidárisabb világért, ahol egyes emberek a többségi társadalomból nem rekesztődnek ki azért mert más a bőrszínük, más a kultúrájuk, netán más a nemi identitásuk vagy azért mert szegények.
A II. világháború Hitler ellenes antifasiszta koalíciója bebizonyította, hogy különféle világnézetű emberek össze tudnak fogni. Mi antifasiszták azt várjuk a különféle társadalmaktól, különösen a mai nagyhatalmaktól, hogy érdemben lépjenek föl az újfasizmussal szemben, s azt az egykori szövetségesi szellemben tegyék! Egymást ne kijátszani igyekezzenek, gyakran fölhasználva a szélsőjobbot is saját céljaikra. Legyen az antifasizmus olyan minimum a kapcsolataikban, amely felülír minden érdekkonfliktust. Az antifasizmus képviselete lehet az a közös cél, amelynek talaján megtalálhatják a békés kapcsolatokban rejlő érdeleltségüket.
Ma, amikor igen vékony jégen lépdelünk Földünkön, rá kell jönnünk, hogy az újfajta fasizmusokkal szemben szükséges ismét az összefogás!
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket!
2022. április 17.
