Megemlékezés a sátoraljaújhelyi börtönfelkelés és a kitörés 78. évfordulójáról börtön lázadásról |  |
A sátoraljaújhelyi börtönben
fogva tartott 423, különböző nemzetiségű, nemű, korú, világnézetű antifasiszta
elítélt fogoly az 1943–1944. év fordulója táján mérlegelni kezdte, milyen sors
is vár rájuk a front közeledtével. Rájöttek, hogy a Vörös Hadsereg (VH) gyors
előretörésével nem is olyan sokára várható, hogy a környék hadszíntérré válik,
s akkor a sorsuk is tragikussá válhat.
Így megegyeztek, hogy mire „az
erdők kizöldülnek”, előkészíthetnek egy sikeres kitörést, aztán csatlakoznak a
szlovák partizánokhoz, közösen harcolnak a szabadságért és a fasizmus ellen.
Ezzel meggyorsítanák a VH felszabadító harctevékenységét, s együtt közelebb
kerülhetnek a végső győzelemhez.
Számításukba azonban sajnos hiba
csúszott.1944. március 19-én a náci Németország megszállta Magyarországot.
Tapasztalatból tudták, milyen sors vár rájuk. Ezért 1944. március 22-én délután
a fellázadtak, fegyvereket szereztek, majd megkezdték a kitörést.
Elfojtásában a náci német
megszállók, a hazai csatlósokkal karöltve, nagy erőkkel vettek részt. Az
üldözők és az üldözöttek közötti egyenlőtlen küzdelem hat napig tartott. A
nácik ötven embert felkoncoltak, 11-et halálra ítéltek, s az ítéletet
végrehajtották. Többévi börtönbüntetést kapott 158 fogoly. A többiek egy részét
a Dachau és környéki megsemmisítő táborba szállították, néhányukat –
büntetőszázadokba osztva – a frontra vittek.
A kitörésben hősi halált haltak
sírját és emlékművét – mint 78 éve minden esztendőben –, emlékezve az
antifasiszta küzdelemre, megkoszorúztuk, hiszen felejthetetlen, önfeláldozó
tettüket nem elismerésért, pénzért, a győzelem utáni jól fizető állásért vagy
vagyonszerzésért cselekedték, hanem azért, hogy szerényen élő családjuk,
hazájuk, a Kárpát-medence és a világ népei megszabaduljanak a gonosztól, az
elnyomóktól, a megszállóktól, a népeket maga alá gyűrő, nacionalista,
rasszista, fasiszta eszméket képviselő, a világot romba döntő, tömeggyilkos
diktátoroktól. Bíztak erejükben, hogy minden ember számára megteremthetik a
békés, biztos, boldogabb világot.
Ezek a hősök példát mutattak
arra, hogyan lehet a különböző nemzetiségű, világnézetű, eltérő társadalmi
helyzetű embereknek, népeknek összefogni, együttműködni az élhetőbb világért.
Az emlékezést jelképező
koszorúkat helyeztek a szerb, szlovák és ukrán testvérszervezetek, valamint Pozsgai
Ferenc (NÜB) és Pusztai Miklós (MEASZ) alelnökök. A hozzátartozók nevében dr.
Révész Márta és Seregi Judit egy-egy szál vörös szegfűt tett a hősök sírjára.
Ezután a börtön falán lévő, a hősi halottakat név szerint soroló emléktáblánál Lindenberger Lajos börtönparancsnok (embermentő) helyezett el koszorút. Szeretettel meg kell említenünk Pavlo Katić professzor urat, az egyetlen, jelenleg is Nový Sad-on (Újvidéke) élő volt politikai foglyot, aki egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni, ám lélekben ő is emlékezett. Reméljük, a következő esztendőkben egészségesen jelen lesz.
A MEASZ elnöksége nevében ez úton mondok köszönetet minden, velünk együtt érzőnek a Kerényi Jenő által alkotott Partizánemlékmű és az előtte lévő sírkert fennmaradásáért, gondozásáért, a kárpát-medencei Sátoraljaújhelyi Zászlóalj emlékének ápolásáért.
Pusztai Miklós
MEASZ-alelnök
2022. március 22.
