Budapest III. ker. Bécsi út 134. szám alatti középiskola előtti parkban, az egykori óbudai téglagyár helyén gránit emlékmű őrzi a deportálások emlékét.
1944. év utolsó két hónapjában a Szálasi rezsim ötvenezernél több magyar
állampolgárt adott az SS kezére, az osztrák határ erődítési munkáihoz. A
csillagos házakból „honvédelmi szolgálatra” bevonultatott, illetve
deportálandó zsidók ezreit, valamint a kiterjedt razziákon összeszedett
minden olyan egyént, akit a nyilas fegyveresek az országból
„eltávolítandónak” tartottak. Jelentős részüket az egykori
Nagybátony-Újlaki Téglagyár óbudai telepére vitték, melyet fő
koncentrációs központként vettek igénybe. Innen indították útnak őket
gyalogmenetben (fussmarsch) Ausztria felé.
Az óbudai téglagyárban a Nemzetközi Vöröskereszt egykorú jelentése
szerint egy időben 5000-6000 ember zsúfolódott össze. Részben a szabad
ég alatt, étlen-szomjan két-három napig várták „árokásó századokba” való
szervezésüket, és vezénylésüket; közben a nyilasok kifosztották és
bántalmazták őket.
Az első menetoszlopok november 6-án indultak el a bécsi országúton. Egy
hét alatt 27 000 foglyot hajtottak el a Piliscsaba-Dorog-Szőny-Győr
útvonalon Zurányba (Zurndorf). Naponta 20-30 km-t tettek meg. A
kegyetlenkedések az út során is folytatódtak, ezért a gyalogmenetek
hamar halálmenetekké váltak.
Ennek emlékére megemlékezést tartott a MEASZ III. kerületi szervezete február 14. én hétfőn 14 óra 30 perckor a volt téglagyár helyén lévő emlékműnél.
A megjelenteket Mészáros György a MEASZ III. kerületi szervezet vezetője köszöntötte. Nagyváradi Szűcs Mihály a MEASZ alelnöke versben idézte fel az eseményeket.
A rendezvényünk színvonalát emelte Droppa György és Farkas Ervin vissza emlékezései.
2022. február 14.