Az alábbiakban Hanti Vilmosnak, a MEASZ országos elnökének a Bajcsy-Zsilinszky megemlékezésen elhangzott teljes beszédét adjuk közre.

 

Kedves Emlékezők!

Köszönöm a MEASZ vezetősége nevében, hogy e rendkívüli időpontbon, karácsonyi készülődésben, a zord időjárásban ilyen szép számban eljöttetek. Köszöntöm a hazai antifasiszta mozgalom több jeles tagját, akik saját maguk és szervezeteik nevében is egyre több antifasiszta megemlékezést szerveznek.

Barátaim!

Azért jöttünk ma el erre a helyre megemlékezni, hogy némiképp pótoljuk közoktatásunk illetve közvélekedésünk hiányzó pilléreit. Aki ma tagadja, vagy lekicsinyli a II. világháború alatti magyar antifasiszta ellenállást és tagadja, hogy voltak bátor emberek akik élére álltak az újra és újra vérbefojtott nemzetmentésnek, az vagy nem ismeri e korszak magyar történelmét, vagy tudatosan meghamisítja azt.

A Horthy-rendszerben 20 éven át folytatott soviniszta, revizionista és nacionalista tudatmérgezés természetesen megtette hatását. A Hitler kegyeiből történt „országgyarapítás” még az értelmiség nagy részében sem keltett rossz érzést, nem gondolkoztak azon, hogy mi lesz ennek az ára.  

A nyilasok, de mondhatjuk úgy is, a mai jobbikosok szellemi elődei hatalomra kerülése a már hadszíntérré vált Magyarországon szabad utat nyitott Hitlernek az ország anyagi- és életerőinek teljes kifosztásához.

A kialakult katasztrofális helyzet felismerése ébresztően hatott az emberekre. Megerősödtek a már létező ellenállási csoportok, de újak is létrejöttek a legkülönbözőbb területeken a fasiszták elleni harcra, az üldözöttek mentésére, a nemzeti vagyon megvédésére.

Ez a helyzet vezette a Magyar Frontot a fegyveres felkelés gondolatának elfogadására. November első napjaiban így alakult meg a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével. Kérésére Kiss János altábornagy vállalta a Bizottság Katonai Vezérkarának megszervezését és vezetését. Ez a titkos szervezet gyakorlatilag összefogta a fegyveres felkelés előkészítését és végrehajtását, a különböző társadalmi, politikai és eszmei beállítottságú hazafiakat. Létrejött tehát a magyarországi antifasiszta mozgalom politikai és katonai vezérkara, amely világos és határozott megoldást keresett és készített elő a nemzeti katasztrófa elkerülésére.

Nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült tervüket végrehajtani. Nem sikerült megállítani a hitleristák és a nyilasok ország- és emberpusztítását. Nem sikerült megmenteni gyönyörű hídjainkat, történelmi emlékeinket, Budapestet, nem sikerült megakadályozni a civilek, katonák, fiatalok és idősek elhurcolását és elpusztítását.

Nem sikerült, mert elárulták őket! 1944 november 22-én este fél hétkor a nyilas csendőrök betörtek Tartsay Vilmos Andrássy úti lakásába, ahol a felkelést előkészítők egy csoportja tanácskozott. A csendőrökkel vívott tűzharcban Széchenyi Pál és Messik Lajos tüzérhadnagyok hősi halált haltak. (Csak zárójelbe jegyzendő meg, hogy ha erről az esetről a Legfelsőbb Bíróságunk ma ítéletet mondana, minden valószínűséggel abszurd módon– Ságvári esetéhez hasonlóan - jogkövetőknek a csendőröket tartaná, s bűnösöknek pedig mártírjainkat, mivel a csendőrök az érvényben lévő fasiszta törvények szerint jártak el. )

December 8-án a nyilasok rögtönítélő bírósága Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vilmos tisztet halálra ítélte és két órán belül kivégeztette.

Bajcsy-Zsilinszky védője bejelentésére, hogy védence még az országgyűlés képviselője és mentelmi jog védi, ellene eljárást folytatni nem lehet a hadbíró kénytelen volt Bajcsy ügyét elkülöníteni, de halálra ítélése azonban már eldöntött tény volt és december 24-én Bajcsyt felakasztották.

A sopronkőhidai börtön evangélikus papja azt kérte a hadbírótól, hogy szenteste napján ne legyen kivégzés. A hadbíró azonban így válaszolt: „nyugodtan akarom tölteni a karácsonyt”.-

Bajcsy-Zsilinszky december 23-án este , pontosan ma 65 évvel ezelőtt, arra kérte búcsúzó társait, hogy „ne legyetek hűtlenek ahhoz az eszméhez, amelyért Kiss János és társai életüket áldozták.”

December 24-én reggel az 58 éves Bajcsy-Zsilinszky Endrét és a budapesti antifasiszta ifjúsági mozgalom 3 harcosát: a 30 éves Pataky Istvánt, a 24 éves Pesti Barnabást és a 21 éves Kreutz Róbertet felakasztották.

(Jellemző a rendszerváltás utáni közállapotainkra, hogy konzervatív, liberális és szocialista politikusok Kreutz Róbert antifasiszta mártír emléktábláját is a budai szobortemetőbe száműzték, sugallva a társadalomnak: az antifasiszta ellenállás emléke is nem kívánatos, bűnös dolog az új demokráciában. Nézzünk ma körül! Ennek a gondolkodásnak meg is lett ennek az eredménye!)

Bajcsy-Zsilinszky Endre politikailag messziről, a szélőjobbról érkezett az antifasizmus vállalásáig: Tiszta ember volt, őszintén és cselekvően szerette hazáját. Hajlíthatatlan igazságérzetéért sokan gyűlölték, de ez nem tartotta vissza az igazság kimondásától. Tiltakozott a hitleri Németországgal való szövetség ellen. Előre megjósolta, hogy az Magyarország pusztulásához fog vezetni. Szót emelt a bűnös politika által Szovjetunió megtámadásával idegen országba küldött magyar katonák értelmetlen pusztulásáért. Élesen fogalmazva hallatta véleményét az ország sorsát érintő problémákról és mindent megtett a nemzeti lelkiismeret felrázására.

A fegyveres felkelés előkészítésének folyamán lassan feloldódott benne a baloldal iránti idegenkedése. Elfogadta és egyetértett Kiss Jánossal, hogy a tervezett felkelés reális hőereje és biztosítéka a felfegyverzett budapesti munkásság legyen. Ő, aki hosszú ideig nem értette a baloldali mozgalom illegalitását, a német megszállás, 1944. március 19-e után rádöbbent a rejtőzködés életmentő fontosságára és átélte a kirekesztettség fájdalmas állapotát.

Tisztelt Emlékezők!

Az utókor tiszteletével és alázatával hajtsunk fejet Bajcsy és mártírtársai emléke előtt.

Bajcsy-Zsilinszky Endre, valamint kivégzett mártír- és bebörtönzött társai a magyar történelem kiemelkedő alakjai. Bajcsy sorsa is útmutató lehet korának nosztalgia és illúziómentes elemzéséhez: De Bajcsy-Zsilinszky Endre életútja példa lehet a mai szélsőségesek számára is.

A Magyar Gárdában, a Jobbikban is vannak tisztességes emberek, akiket populista vezetőik kihasználnak, megtévesztenek. Ezeknek az embereknek az életét a gazdasági válság nincstelensége sokszor kilátástalanná teszi, amelynek megváltoztatásához a demokratikus értéket vallóktól nem kapnak hiteles megszólító, hívó szavakat. A demokrácia tudatos erősítéséhez az elmúlt 20 évben sem közoktatásunk, sem a közvélemény formálói, sem a napjainkra igen gyenge szintre került politikai elit sem tudott eredményesen hozzájárulni.

Kedves Antifasiszta Barátaim!

Karácsony a béke, a születés üzenetét jelenti nem csak a keresztény világban. Karácsony este – szent este ajándékot adunk egymásnak, hogy örömöt szerezzünk, a keresztények-keresztyének várják Jézus Krisztus, a Megváltó megszületését…

Napjainkban a Jobbik cinikus módon – sokszor egyházi áldással - fakereszteket állít országunkban. Keresztényinek akarnak látszani, miközben szítják a békétlenséget, az emberek közötti gyűlöletet. A legalantasabb ösztönöket igyekeznek előhívni. Ne feledjük: 65 évvel ezelőtt a haláltáborok vonatjaihoz a nem kívánatosnak megbélyegzett embertársainkat nem a német nácik, hanem magyarok, sokszor a szomszédok, az ismerősök terelték oda! 

A Jobbik akarata ellenére leleplezi magát a keresztjeivel, a sajátos bitóval, ahol a Megváltó is végezte… A 65 évvel ezelőtti szélsőjobbikosok Magyarország vérzivataros időszakában cinikus módon, karácsony szent békeünnepén számoltak le politikai ellenfeleikkel. A legparányibb emberiességet is nélkülözték ezzel az időzítéssel. Ez nem csak bűn, hanem gyalázat!

Mi antifasiszták, nem hagyhatjuk, hogy újból a nyilasönkény legyen az úr szeretett hazánkban! Emlékezzünk a 65 évvel ezelőtti barbár gyilkosságokra, s emlékezésünk legyen figyelmeztetés is egyben, szóljon a mának is!

2009. december 23.

2024. április 28. Vasárnap