Rettenthetetlen elszántsággal – Nagy Jenő antifasiszta mártír kivégzésének 77-ik évfordulójára |  |
Rettenthetetlen elszántsággal – Nagy Jenő antifasiszta mártír
Kerületünkben egy utca neve őrzi a második világháború egyik
katonatisztje, Nagy Jenő vezérkari ezredes nevét. Hazaszeretete és a
nemzet iránti hűsége nem engedte meg, hogy kiszolgálja a Magyarországot
megszálló németeket. Megszervezte az ellenállást, ami miatt a nyilasok
elfogták és kivégezték. Érdekes eltöprengeni azon, miként alakulhatott
volna hazánk sorsa, ha Nagy Jenőt és társait nem árulják el.
1942-ben sokan úgy vélték, hogy a világháború a lehető legjobban
alakul. Látszólag sikerült jóvátenni a trianoni békediktátumot. A
háborús propagandának nehezen lehetett ellenállni. A hatóságok azt
sulykolták, hogy a németek legyőzhetetlenek, és előbb vagy utóbb a
keleti fronton is kivívják a végső győzelmet. Komoly retorziókra
számíthatott az, aki ellent mert mondani az uralkodó ideológiának.
Sokan gondolták azt, hogy csak az tekinthető igaz magyarnak, aki
támogatja a háborús erőfeszítéseket és feltételek nélkül kiszolgálja
Adolf Hitlert.
Kijózanító tények
Néhányan azonban tisztában voltak a valós helyzettel. Páran közülük
csak sejtették, mások viszont tudták, hogy a háborús helyzet egyáltalán
nem rózsás, ami miatt hazánkra egy minden korábbinál szörnyűbb
katasztrófa vár. Az egyik ilyen Nagy Jenő, a Kassán állomásozó elit
páncélos hadtest vezérkari főnöke volt. Ha valaki, akkor ő tisztában
lehetett a tényleges helyzettel.
Jól
ismerte a német hadigépezet valós erejét, és felmérte a Wehrmacht
lehetőségeit a keleti arcvonalon. Hibának tartotta a Szovjetunió
megtámadását, és biztosra vette, hogy az 1942-es német megtorpanás az ő
borúlátását igazolja, függetlenül attól, hogy miről harsog a propaganda.
Nem tett lakatot a szájára. A környezetében azonban akadtak besúgók,
akik a főparancsnokságra szaladtak jelenteni, hogy nem hisz Hitler végső
győzelmében. Nem utoljára árulták el saját honfitársai.
Bár a háborús erőfeszítések miatt szükség lett volna a tudására,
megbízhatatlannak nyilvánították és hadbíróság elé állították. Két év
börtönt szabtak ki rá, egyelőre felfüggesztve. Hazaküldték Budapestre,
és a rendőrség állandóan szemmel tartotta. Ráadásul a neve felkerült a
németek és a nyilasok fekete listájára.
Jól képzett és bátor
Nagy Jenő 1898. december 31-én született, Németújvárban. Hamar
nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatal fiút mennyire érdekli a hadi
tudományok és a honvédelem, épp ezért beiratkozott a kőszegi katonai
reáliskolába. Szorgalmas, jó eszű tanuló volt. Iskolai éveire mind
erősebben rányomta a bélyegét, hogy az időközben kirobbanó világháború
milyen hatalmas terheket ró Magyarországra. Az osztrák hadvezetés a
katonai vereségeket egyre erőteljesebb propagandával próbálta
ellensúlyozni.
A veszteségek miatt szükség volt újabb tisztekre, ami megnyitotta a
gyors felemelkedés lehetőségét a fiatal kadétok előtt. A hadapródiskola
elvégzése után Nagy Jenőnek is szembesülnie kellett azzal, hogy a
Monarchia elveszítette a világháborút, és szertefoszlott az a régi
világ, amelyet az osztrák–magyar hadseregnek meg kellett volna védenie.
Katasztrófák sorozata zúdult az országra. Idegen seregek nyomultak
előre szinte ellenállás nélkül, és elűzték területükről az őshonos
magyarokat. Eluralkodott a zűrzavar és a fejetlenség, amihez hasonló
csak a második világháború utolsó hónapjaiban lesz tapasztalható.
Elszántság és becsület
Nagy
Jenő elszántan tovább szolgálta hazáját, az immár független Magyar
Királyságot. A rá jellemző kitartással képezte magát előbb a Ludovika
Akadémián, majd a vezérkari iskolában. Gond nélkül megtehette volna,
hogy jó néhány tiszttársához hasonlóan a karrierje érdekében nem törődik
lelkiismeretével. Ő azonban nem volt hajlandó erre.
A harmincas évek végén egyre nehezebbé vált a tiszta lelkiismeretű
hazafiak sorsa. Komoly elszántságra volt szükség ahhoz, hogy valaki
ellenálljon a háborús propagandának. Rengeteg katonatiszt hitte azt,
hogy csakis Hitler szövetségével lehet jóvá tenni az első világháborút
lezáró szerződések igazságtalanságait. Látszólag minden Berlin szája íze
szerint alakult.
Milliók ünnepelték idehaza, amikor a Führer kegyének köszönhetően a
magyar csapatok visszatérhettek a Felvidékre és Erdély egyes
területeire. A csillogó felszín azonban súlyos nehézségeket rejtett.
Nagy Jenő tisztában volt azzal, hogy a magyar honvédség egyáltalán nem
alkalmas egy korszerű háború megvívására. Kolozsvári és kassai
szolgálata során felmérte a visszacsatolt területek valós helyzetét,
hangulatát. Biztosra vette, hogy a németek feltételek nélküli
kiszolgálása a kárhozatba taszítja a jobb sorsra érdemes magyar
nemzetet. E hitvallása miatt állították bíróság elé.
Halálra szánt hősök
1944 őszén kiderült, hogy neki volt igaza. A németek megszállták
Magyarországot, és megkezdődött a nyilas uralom. Nagy Jenő
bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe, és Bajcsy-Zsilinszky
fegyvertársaként vezető beosztást vállalt a Magyar Nemzeti Felkelés
Felszabadító Bizottságában. Ugyanúgy elárulták, mint két évvel korábban.
Elhurcolták, megkínozták, majd hadbíróság elé állították. December 7-én
halálra ítélték, utána felakasztották. A hazafias katonatisztek nem
tudták megváltoztatni a háború menetét: Magyarország hosszú évtizedekre
szovjet uralom alá került. Az antifasiszta ellenállás mártírjait nagy
tiszteletben tartották, így Nagy Jenőt is vezérezredessé léptették elő a
halála után. A sors iróniája, hogy életben maradt németellenes
bajtársait később Rákosiék végezték ki.
Nagy Jenő egész életútja példás hazaszeretetről, megrendíthetetlen
bátorságról tesz tanúbizonyságot, és példaképül állhat a magyar honvédek
új nemzedékei előtt.
2021. december 15.
