Budapest felszabadulásának 73. évfordulóján |  |
Tolnai Csaba Léva önkormányzati képviselője beszéde
Budapest felszabadulásának 73. évfordulóján a vizafogói mártíremlékműnél a MEASZ megemlékezésén.
Tisztelt hölgyeim, uraim!
Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem Önöket, s egyben átadjam azon résztvevők üdvözletét, akik Zselízről, Garamkálnáról, Fakóvezekényről, Nagysallóról, Érsekújvárból és Párkányból érkeztek, hogy együtt emlékezzünk azokra, akik értelmetlen háborúban vesztették életüket.
Nincs ugyanis se igazságos, se szent háború, se megnyert vagy elvesztett. Csak „HÁBORÚ” van: pusztító, öldöklő, embertelen és értelmetlen. A háború egyet jelent a halállal, félelemmel, fájdalommal. Sohasem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját egy következőnek.
Budapest felszabadításáért vívott harcok befejezésének 73. évfordulóján, amely pont a mai napon 1945. február 13-án volt jöttünk ma össze. A háborúnak azonban nincs vége akkor, amikor elhallgatnak a fegyverek. Beköltözik az emberek lelkébe, ahol a megtörténtet nem lehet meg nem történtté változtatni.
A II. világháború borzalmai mindenkiben mély nyomokat hagyott. A harcok nem kerülték el a lévai járás falvait sem. Az emberek kimerültek voltak, félelemben éltek, s az egész környék romokban hevert. A felszabadítókat, a békét hozókat mindenki kitörő örömmel és bizalommal fogadta.
A legszebb ajándék ez idő tájt a béke volt, amely az életet, a túlélést jelentette.
Az emberek minden háború után azt mondják – SOHA tÖBBÉ -, mindenáron el kell kerülni, hogy megismétlődjön.
Ezért emlékeznünk kell e háború halottaira, áldozataira, mert a feledés arra kárhoztat bennünket, hogy elkövessük ugyanazokat a hibákat, amelyek a II. világháború kirobbanását okozták. Hisz azért lettünk, hogy teljesítsük küldetésünket, hogy alkossunk, szeressünk és hogy békében éljünk. A háborúban nincs jövő, nincs holnap.
Hajtsunk fejet most azok előtt, aki életüket adták a mi jövőnkért!
Örök dicsőség nekik!
2018. február 13.
