Földes Anna a MEASZ Radnóti-díjasa is volt. Nyugodjék békében!
Hosszú betegség után, életének
87. évében elhunyt Földes Anna újságíró, színikritikus, az
irodalomtudományok kandidátusa, az Irodalmi Újság és a Nők Lapja egykori
munkatársa, a Bálint György Újságíró Iskola volt igazgatója, tanára.
Temetéséről később intézkednek.
Annak a nemzedéknek volt az egyik utolsó tagja, akit az élet alaposan próbára tett. „Szabályos kispolgári életet éltünk, ami 1944-ben összedőlt”, mesélte egy interjúban, és ez mindent elmondott: a munkaszolgálatra behívott édesapáról, a deportálásból soha vissza nem tért mamáról, az elveszett lakásról, a családi békéről. Számára mindig egyetlen mérce volt: a legjobbnak lenni abban, amit csinál, s ez az irodalom, illetve az újságírás volt. Mint akkoriban sok fiatalt őt is magukkal ragadták a „fényes szelek”: a Diákszövetség aktivistájából 1952-ben az Irodalmi Újság munkatársa lett, aztán ’56 novemberében,mint sokan mások, ő is utcára került. Apósa, Horváth Zoltán, a Népszava egykori főszerkesztője, adta élete legfontosabb tanácsát: dolgozzon a Nők Lapjának. Azt gondolta, rövid kitérő lesz csupán - több mint három évtized lett belőle. A csaknem egymillió példányos hetilap rovatvezetőjeként lett a kulturális újságírás „nagyasszonya”. A rendszerváltást követő években vette át az újságíró iskola vezetését, kollégáink nemzedékei kerültek ki a keze alól. A Rózsa Ferenc-díj, a MÚOSZ Aranytoll életmű díja ismerte el munkásságát.
S. P.
( Forrás: http://nepszava.hu/cikk/1127590-bucsu-foldes-annatol-a-tanarnotol )
2017. április 26.