Barát Tamás: Gondolatok a Demokrácia Akadémia harmadik tanévnyitójára |  |
Amikor a MEASZ Elnöke felkért arra, hogy a Demokrácia Akadémia harmadik tanévnyitóján az akadémia tanárainak nevében szóljak néhány szót magáról az akadémiáról, az oktatásról, az előző évek tapasztalatairól, akkor eltűnődtem azon, hogy milyen útravalót is lehetne adni a következő tanévre hallgatóinknak.
Előtte azonban tisztázzunk két nagyon fontos tényt:
Az első: A huszonegyedik század eleji Magyarországon alapvetően szükségszerű a demokrácia oktatása.
Erről egy nagyon régi vicc poénja jut eszembe:
- Miért olyan szép a fű Angliában?
- Mert négy száz éve locsolják, nyírják, gondozzák.
S, mi ebből a tanulság? A demokráciát is gondozni kell, a demokráciát is tanulni – tanítani kell.
Mit jelent az a kifejezés, hogy tanulni, tanítani?
Tanulni annyi, mint megismerni, magunkévá tenni mindazt, amit az előző korokban élők megtapasztaltak, s tudásként összegyűjtöttek.
Tanítani annyi, mint emberekkel foglalkozni, átadni mindazt a tudást, amit az előző nemzedékek felhalmoztak.
Tanítani annyi, mint felelősséget vállalni a következő nemzedék jövőjéért.
S itt felmerül a kérdés: Mi itt Magyarországon a demokráciát mióta tanuljuk? S mióta gondozzuk? Már Arany János óta tudjuk, hogy a demokrácia nem democsokrácia.
A következő verssorok Arany János az Elveszett Alkotmány c. művéből származnak:
"Férfiak
A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra Benneteket:
komolyan vítatni, mi eszközök által Lenne
a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé?
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség-
Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek.
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb Szót,
a "szabadságot" szólásban, gondolatokban, Testben, lélekben meritek hordozni naponként:
Névvel vagytok azok.
Vallástok képmutatóság;
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs;
Bennetek a kitürés, tartós láng, semmi nagyért, nincs;
Bennetek elszántság nincs áldozatokra:
ezért már Olcsók elveitek;
szavatok nyila mind eltompult,
Semmi hatás nélkül pattan le az érc kebelekről."
Mikor írta le ezeket a gondolatokat Arany János? A válasz: 1845-ben. S ezek után egy költői kérdés? Nem aktuálisak ezek az Arany Jánosi sorok ma, a huszonegyedik század Magyarországán?
S nem aktuális ma Arany János nyelvújító szava is: democsokrácia?
Az előbb azt mondtam, hogy két tényt kell tisztáznunk. Ez volt az első és itt jutottunk el a második tisztázandó tényig:
Nem elég demokratikusan gondolkozni, de gondolataink közlésekor, a kommunikáció során is mindenkinek a demokrácia alapelvei szerint kell megnyilvánulnia.
Itt jutottunk el ahhoz a tantárgyhoz, amiről majd a Demokrácia Akadémia óráin beszélni fogok. Ez a tantárgy a public relations.
Mit is jelent ez a kifejezés? A CERP, az Európai Public Relations Konföderáció, egész Európára vonatkozó ajánlása szerinti meghatározás a következő:
"A public relations a kommunikáció tudatos szervezése. A public relations feladata: elérni a közös megértést, létrehozni a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat a szervezet és a közvéleménye, környezete között, a kétirányú kommunikáció útján."
Belpolitikai életünk pártviszálykodásai, nem „ellenfél”, hanem „ellenség-képe” eredményeként ma már ott tartunk, hogy számos politikusunk összetéveszti a politikai propagandát és a public relationst, azaz szóhasználatukkal élve: píárkodik. Pedig erre korábban volt egy bevált, mindenki által jól értett kifejezés: agitációs propaganda.
Ma, számos politikusunk azt gondolja, hogy ez a kifejezés a szocializmus építésének lejárt lemeze. Szalonképesebb, korszerűbb tehát a „pr” kifejezés használata. S, használják is lépten-nyomon a piár kifejezést, bár nem tudják annak tartalmát.
Erre álljon itt két példa. (S, hogy ne vádoljanak részrehajlással, mindkét oldalról.)
Egyik korábbi vezető politikusunkat egy újságíró megkérdezte egy rádióinterjú során, hogyan dolgozik az általa vezetett intézmény. Sommásan felelte: Jól. A mondat bővítésére irányuló kérdésre, már „nagyon jól” volt a válasz. Mire a riporter nem hagyta annyiban a dolgot ismét rákérdezett, hogy mint állampolgár ezt miért nem veszi észre? Erre a felelet, idézem: „Vegye tudomásul, hogy nekünk nem piárkodni, hanem dolgozni kell.” S, nézzük a másik párt - politikus hozzáállását: a parlamentben, kétperces felszólalásban a következő választ adta: „Vegyék tudomásul, hogy ez pártunknak nem a piárfogása, hanem ezt mi komolyan gondoljuk!”
Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy nem elegendő jó törvényeket alkotni, azokat a Parlamentben, a többség birtokában megszavazni, de el kell fogadtatni a társadalom tagjaival is. Ennek az elfogadtatásnak az első lépése a demokratikus kétirányú kommunikáció.
Nemrégiben volt annak a hatvanadik évfordulója, hogy 1948. december 10.-én az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Sajnos nehéz szívvel, de tudomásul kell vennünk, hogy jó néhány magyar politikus, vezető nem ismeri ezt az egyetemes érvényű dekrétumot.
A Nyilatkozat 19. cikkelye kimondja:
Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.
Van ennek a különben abszolút pozitív gondolatnak korlátja? Igen, van!
A társadalom számos tagjában fel sem merül, hogy mi is a demokrácia határa.
A demokrácia alapja, hogy mindenkinek a véleményét meg kell hallgatni! DE! Ez a véleménynyilvánítás nem mehet másik embertársunk rovására! Senki sem uszíthat másik embertársa ellen.
A huszonegyedik század eleji Magyarországon egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a pártütés szándéka erősödik, s már szándék szinten is eltűnni látszik a magyar társadalomból az igény a kétirányú kommunikációra, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokra, sőt magára a higgadt párbeszédre is.
A mai magyar társadalmi kommunikációban a türelmetlenség, az intolerancia, az áldemokrácia a legkarakterisztikusabb jellemzők.
A public relations szakma megtanítására a Demokrácia Akadémia időkeretében nem lehet vállalkozni. Egy dologra azonban elegendő az idő: egy gondolkodásmód megértésére, amit röviden így lehet megfogalmazni:
A demokratikus pr-szemléletmód alappillérei:
· a közös, kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok kiépítése,
· a kölcsönös megértés létrejötte,
· a bizalom kialakulása és fenntartása
Mindenkinek tudomásul kell venni: A kölcsönös előnyökön és a kölcsönös megértésen alapuló társadalom hatékony működéséhez, a bizalom kialakulásához és fenntartásához nem elegendő demokratikusan gondolkodni, de úgy is kell kommunikálni, ugyanis a public relations feltételezi a demokráciát, a demokrácia feltételezi a public relationst.
2009. november 1.
