75 éve támadta meg Németország Jugoszláviát és Görögországot |  |
1941 áprilisában a német fasizmus katonai agressziója elérte Dél-Európát. Lengyelország lerohanását és az azt követő háborúk Nyugat- és Észak-Európa ellen, megteremtődtek az előfeltételek további expanziók számára, és kísérlet történt a következő lépésben a katonai déli szárnyat biztosítani annak érdekében, hogy a fő csapást a Szovjetunió ellen folytathassák.
Jugoszlávia, a "királyi diktatúra", amelyet 1941. április 6-án a német Wehrmacht az olasz és magyar csapatok támogatásával megtámadott, nem tűnt komoly ellenfélnek. Már április 17-én kapituláltak a reguláris jugoszláv erők.
Az uralom fenntartásának biztosítása végett az országot feldarabolták. Horvátország már április 15-én független Horvát Államnak nyilvánította magát. A Német Birodalom diplomáciailag elismerte az új vazallus államot, amelyet az usztasák irányították.
A dolgok másként történtek Szerbiában: csupán az 1912-es határain belül maradt fenn (Macedónia és Nyugat-Bánát nélkül). Jóllehet volt egy saját kormánya, de az a németektől függött. Az országot a német befolyási övezetbe tartozónak nyilvánították és német katonai közigazgatás alá vonták. Magyarország megszállta Dél-Baranyát és a Bácskát, a bolgárok pedig Macedónia nagy részét.
Már 1940. október 28-án a fasiszta Olaszország megtámadta Görögországot, de hamarosan a görög-olasz háborúban defenzívába szorult és Albánia egy részét fel kellett adnia. 1940 novemberében a német fél már tervet szőtt, hogy az olaszok javára beavatkozzon a Balkánon. Eredetileg a náci rezsim azt remélte, hogy a semleges Jugoszláviát egy szövetség keretében érdekszférájába vonja és így biztosítja a déli szárnyat. Röviddel az után, hogy a jugoszláv kormány aláírta a háromoldalú megállapodást, a 1941. március 27-én végrehajtott puccs egy jugoszláv ellenkormányt juttatott hatalomra, és az újkormány a megállapodást érvénytelennek nyilvánította. Így a német fasizmus késztetést érzett arra, hogy Görögország és Jugoszlávia ellen egyidejűleg lépjen fel.
1941. április 6-án a német hadsereg egységei Bulgária felől megtámadták a görög szárazföldet, egyidejűleg a Luftwaffe gépei támadták a kikötőket, köztük Pireust, valamint a görög hegyekben lévő erődítményeket. Április 9-én a német páncélos egységek már elérték Thesszalonikit. Bár a Görögországban állomásozó brit egységek ellenálltak, de az SS-egységek és a légitámadások odavezettek, hogy egy héttel később a brit expedíciós erők a kiürítést készítették elő. Április 18-án Alexandros Koryzis miniszterelnök öngyilkosságot követett el Athénban.
Miután különböző görög egységek elismerték vereségüket, Görögország 1941. április 23-án kapitulált. Ugyanazon a napon II. György görög király a kormányával együtt kikötött Krétán. Április 27-én a német csapatok bevonultak Athénba. Az olasz csapatok egyidejűleg elfoglalták a Jón-szigeteket. Görögországot a tengelyhatalmak megszállási övezetekre osztották, Olaszország foglalta el a legnagyobb részt. II. György király és kormánya angol száműzetésbe ment.
A balkáni hadjárat legalább hathétig késleltette a Szovjetunió elleni háború kezdetét és megnehezítette a Wehrmacht tervét, hogy villámháborúban a tél beállta előtt bevegyék Moszkvát. Egy további tényező is jelentős volt a háborút illetően: a reguláris erők kapitulációjával nem fejeződött be a fasiszta megszállással szembeni ellenállás.
Jugoszláviában és Görögországban már az első hetekben aktív partizánmozgalom bontakozott ki, amelyet Jugoszláviában Josip Broz Titó és Görögországban a Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) vezetett. Mindkét partizánmozgalom nagyban hozzájárult hazájuk felszabadulásához és a közös antifasiszta harchoz.
U. Schneider
2016. április 13.
