Átadtuk az idei Radnóti Miklós antirasszista díjakat Budapesten |  |
Radnóti-díjat kapott Jean Cardoen, a Belga Veterán Intézet emlékezési és kommunikációs igazgatója, Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Gajda Péter (MSZP) XIX. kerületi polgármester, Hajdu László (DK) XV. kerületi polgármester, Halász Judit színművész, Horváth Dezső (független), Kővágóörs polgármestere, Kiss Anikó, a Szociális Csomagküldő Mozgalom alapítója, Molnár György, a MEASZ Baranya megyei szervezetének elnöke, Rédei Éva, a Láng Téka könyvesbolt vezetője, Róna Judit lektor, a MEASZ tagja, Somfai Péter újságíró, Stock Richárd jogtanácsos, Ujhelyi István (MSZP) európai parlamenti képviselő, Vadai Ágnes DK-s politikus, Zsolnai Júlia színművész és menekülteket segítő civilek.
Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke nyitóbeszédében elmondta, hogy a nemzetközi
antirasszista világnaphoz kötődő díj tizenhat éves múltra tekint
vissza, eddig több mint kétszázhetvenen kapták meg azt.
A
szervezet vezetője egyebek mellett annak a véleményének adott hangot,
hogy Magyarország az elmúlt hat évben "szélsőjobbra tolódott", a
jogállam intézményei "kiüresedtek". Úgy fogalmazott: a kormány a
menekültügyben hatalma megtartásáért sok ember lelkében "évtizedekre
elültette a gyűlölködést".
Ujhelyi István azt mondta: európai
demokrataként tudja, hogy nem azok a százezrek vagy néha milliók az
ellenfelek, akik bedőlnek az uszításnak, a "közpénzből kampányoló
migránsgyűlölőknek", hanem azok, akik ebből csinálnak politikát. Zsolnai
Júlia hangsúlyozta: felháborítja, hogy látja feléledni a
Horthy-kultuszt annak összes vállalhatatlan jelszavával, "Hóman
Bálintjaival" együtt.
Forrás: hirado.hu
Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke beszédet mond a Radnóti Miklós költőről elnevezett antirasszista díjak átadási ünnepségén a fővárosi Radnóti Miklós Művelődési Központban 2016. március 21-én. A kitüntetést a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) alapította 2000-ben.
MTI Fotó: Kovács Attila
------------------------------------------------------
Hanti Vilmos a MEASZ és a FIR elnöke nyitóbeszéde, Radnóti-díj átadás, Budapest, 2016. március 21.
Kedves Barátaim!
„A valóság, mint megrepedt cserép, nem tart már formát, és csak arra vár, hogy szétdobhassa rossz szilánkjait” – írta 1944-ben Radnóti Miklós néhány nappal Magyarország náci német megszállása után. Mi, utódok, akár szerencsések is lehetnénk, hiszen tudhatjuk, mennyi borzalom következett később, de sajnos nagyon sokan mégsem okulunk múltunkból.
Három éve a washingtoni kongresszus épületében felszólalhattam egy civil konferencián. Többek között elmondtam, hogy „úgy tűnik, a magyar társadalom összetartó ereje nem elég ahhoz, hogy megakadályozza az átfordulást az autoritárius politikai rendszerbe.
Az erősebb diktatúra bevezetésének még nincs meg a társadalmi elfogadottsága, de az egymással versengő politikai értékek helyett mind több emberben válik egyre természetesebbé az uralkodó véleményhez való elvtelen igazodás. Például a megfélemlített, megvásárolt sajtóban mindinkább erősödik a kormányzati akaratot is túlteljesítő öncenzúrázás.
A polgári demokrácia hívei nem ismerik el sajátjukként a kialakuló tekintélyelvű rendszert. Ebben a szorító helyzetben össze kell fogniuk egymással a politikai bal- és jobboldalhoz tartozó demokrata értelmiségnek, hogy közösen megfelelhessenek társadalmi felelősségüknek és figyelmeztethessenek az erősödő demokráciadeficitre.”
Arról is beszéltem akkor, hogy a magyar rezsim önmagát nemzeti oldalnak nevezve kisajátítja a nemzeti gondolatot, miközben nacionalista politikát folytat. Retorikájában antikapitalistának látszó kifejezéseket használ, miközben semmibe veszi a szegénységben élők millióit. Ez a hangvétel nem áll messze a második világháborút megelőző nemzeti szocialista, fasiszta eszmeiségtől.
Azzal zártam beszédemet 2013-ban Washingtonban, hogy Magyarország a diktatúra, a náci diktatúra kapujában áll. Közös felelősségünk, hogy ne lépjünk be azon a kapun!
Ma, három évvel később, már ki kell jelentenünk: a korábbi jogállam, annak valamennyi intézménye szinte teljesen kiüresedett, a hatalom szinte teljesen maga alá gyűrte a korábbi demokratikus jogállami pilléreket. Magyarország már belépett a náci típusú diktatúra kapuján!
Mi antifasiszták régóta hangsúlyozzuk: a totálissá vált fasizmust (s tekintsük ezt a szót gyűjtőfogalomnak) csak katonailag győztük le ’45-ben. Eszméje újból és újból megjelenik a különböző társadalmakban, az adott viszonyokhoz igazodva más és más formában.
Napjainkban a legtöbb ország vezetése igyekszik fellépni a fasizmus embertelen eszméje ellen. Egy humanista, tisztességes vezetésnek Magyarországon is ezt kellene tenni! Ehelyett azt látjuk, hogy a mai kormány a szélsőjobb kottájából játszik. Ha folyamatosan a szélsőjobb programja valósul meg, az ebből származó gondolatok elöntik az országot, észrevétlenül mételyezik lelkünket. S tudjuk, a gondolatok után a tettek következnek. Hat év alatt Magyarország a szélsőjobbra tolódott! Állami szinten tűrve, sokszor bátorítva már jelen van a fasizmus, s egyre mélyül mindennapjainkban.
Néhány éve jártam az ausztriai Hartheimben, ahol a becslések szerint 30 ezer embert öltek meg a náci eutanáziaprogram keretében. Az áldozatok koncentrációs táborok foglyai voltak, sokan betegek és fogyatékosok. A békés kis településen a totális diktatúrát szolgáló náci kormányzati média elhitette a békésen kapálgatókkal, a lakosság nagy részével, hogy akiket odavittek elpusztítani, azoknak úgy lesz jó.
Itt Magyarországon is elhitetik velünk – szerencsére még nem élet-halál kérdésben –, miközben a szabad, tiszta választás, a szabad, tiszta népszavazás lehetősége nem biztosított, hogy akkor lesz jó világ, ha állami ellenőrzés alá vonják a médiát, ha felszámolják az önkormányzatokat, ha államosítják az iskolákat és a kórházakat, ha központosítják a közösségi közlekedést, a turizmust és mindent, amit csak lehet, miközben a közpénz felhasználását eltitkolják a polgárok elől,
Tudjuk, a diktatúra velejárója a túlzott központosítás. Ebből nem kérünk! Pedagógusként is mondhatom, az az életünk alapja, hogy gondolkodóként felelősséget tudunk vállalni szűkebb-tágabb környezetünkért, közösségünkért. S akkor lehetünk igazán boldogok, ha szabadon kibontakozhatnak emberi képességeink, s az élet naposabb oldalára kerültek segítik a többieket.
Kedves Barátaim!
Régóta mondjuk a MEASZ-ban: a rasszizmus a fasizmus előszobája. Az elmúlt évben a menekültügy kezelésében a magyar kormány hatalma megtartására sok magyar ember lelkében több évtizedre elültette a gyűlölködést, s ennek káros következményeit unokáink is érezni fogják. Tudjuk, hogy a menekültek, a bevándorlók ügye minél hamarabbi, átfogó, érdemi, elsősorban transzatlanti kezelést sürget. A tehetetlenség, a cselekvőképtelenség a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Ha azonban a menekültek már Magyarországra kerültek, segíteni kellett volna őket, ezzel együtt az Európa Uniónál kezdeményezni és támogatni a hatásos, közös fellépést. A magyar kormány ehelyett a legkisebb irgalom nélkül, rémisztő etnocentrizmussal terroristának bélyegezte a szerencsétlen embereket, így velük az ellentéteket – a szélsőjobb érdekeit szolgálva – végzetesen kiélezte. Magyarországon 2016-ban a kormány számottevő menekült nélkül is képes volt kihirdetni a migrációs válsághelyzetet. Mindnyájan tudjuk, a terrorveszélyre hivatkozás az emberekben félelmet kelt, a félelemben élő ember pedig visszahúzódik, képes akár önként lemondani a szabadságjogairól. Ezt nem tűrhetjük!
Intésül hadd mondjam el itt is: 1933-ban a német parlamenti képviselők kétharmada elfogadta a felhatalmazási törvényt, amivel átadták hatalmukat Hitler kormányának, amely megígérte, mindenről tájékoztatni fogja a parlamentet. Így törvényes úton szüntették meg az alkotmányt és vezették be a náci diktatúrát.
A menekültek tavalyi megjelenése vízválasztó volt életünkben. Kiderült, ki marad ember az újabb kori embertelenségben. Nagy örömünkre a Magyarországra érkezett menekülteket a becslések szerint több tízezer magyar segítette. Közvetlenül élelemmel, ruhával, szállással látták el őket, gyógyítottak, gyógyszereket adtak, pénztámogatást küldtek, de azok is segítők voltak, akik gyűjtötték, küldték a csomagokat, akik hírt adtak az eseményekről, akik bármilyen támogató akciót szerveztek.
Civilek, civil szervezetek, több ellenzéki párt mutatott példát emberségből. De meg kell említenünk azokat a katolikus és nem katolikus egyháziakat is, akik Ferenc pápa szellemében megnyitották intézményeiket. Így tett a Radnóti-díjas Pannonhalmi Apátság is.
Sok megható történetet hallottam a szívből jövő segítségről, magam is átéltem néhány találkozást a Keleti-pályaudvarnál. Úgy vélem, ezzel mindnyájan nemesebbekké váltunk. Díjban nem tudunk részesíteni külön-külön több tízezer embert, ezért közös elismerésben fogjuk őket részesíteni.
Kedves Barátaim!
Amikor idén 16. alkalommal adja át a MEASZ a Radnóti Miklós Antirasszista Díjat, ismét tudatosítsuk magunkban: mi is mindnyájan hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy csökkenjék hazánkban a gyűlölet és végre békességben tudjunk élni egymással. A Radnóti-díjasok száma mára meghaladja a 270-et. Ezek az emberek, közösségek díjunkkal – a ti segítségetekkel – további helytállásukhoz bátorítást kapnak, s másokat is ösztönöznek hasonló kiállásra. Én is tudok, te is tudsz tenni! Nem vagyunk egymástól elszigetelve! Ez a Radnóti-díj üzenete! Az idei díjazottakra közel száz kiváló javaslat érkezett, amely jelzi a díj elismertségét.
A MEASZ elnöksége idén is hosszas töprengés után hozta meg döntését. A díjazottak között megtalálhatók társadalmi életünk különféle – ismert és kevésbé ismert – szereplői. Tetteikkel bizonyították, hogy a rasszizmus ellen – közvetlenül, de akár közvetve is – mindenki fel tud lépni. Ki-ki a maga lehetősége szerint.
Köszönjük a médiának, hogy nyilvánosságot ad díjátadásunknak. Köszönjük a XIII. kerületi önkormányzatnak, hogy immár ötödik alkalommal támogat bennünket. Megköszönöm az együttműködést a fellépőknek, minden segítőnek. Művészeink, közreműködőink anyagi ellenszolgáltatás nélkül, ügyszeretetből, első szóra ismét vállalták a közreműködést. Nem tudunk nekik elég hálásak lenni ezért. Kérlek benneteket, műsorszámaik után, a taps közben, erre is gondoljatok.
Ez évi meghívónk Radnóti-idézete így szól: „Ó, tarts ki addig, lélek, védekezz!” Én is ezt kívánom mindannyiunknak, minden humanistának azzal a kiegészítéssel, hogy védekezésünk legyen aktív! Antifasiszta ellenállásunk legyen határozott és tevőleges!
Ne feledjük: én is tudok, te is tudsz tenni!
Nem vagyunk egymástól elszigetelve!
2016. március 21.
