A magyar-lengyel hídember

nyomtatás

Sokan vagyunk olyanok, akiknek – ilyen vagy olyan okok miatt – fontos a „lengyel-magyar két jó barát” mondás, valóban érzik értelmét, odafigyelnek a két országbeli történésekre. Néhányan még a magyar fülnek annyira idegen nyelvvel is megpróbálunk megküzdeni, felkapjuk a fejünket a hírekre, egyszóval: jobban odafigyelünk. De közülünk csak kevesen vannak olyanok, akik egész életüket annak szentelik, hogy hidat építsenek a két nép között, olyat, amelynek betonja nem repedezik, s ha igen, megpróbálnak azon rögtön javítani. Ilyen „hídember” Szilágyi Szabolcs újságíró, író, tolmács, műfordító, akit legújabb könyve ürügyén szeretnék Önöknek bemutatni karácsonykor.

Az 1942-ben, Nagyváradon született Szilágyi Szabolcs már Nyíregyházán érettségizett, diplomát könyvtárosként és pszichológusként Debrecenben szerzett. Rövid ideig könyvtárosként dolgozott, majd a Kelet-Magyarország újságírója, később a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának helyettes vezetője. Alapító főszerkesztője a Nyíregyházi Városi TV-nek. Mi akkor ismerkedtünk meg, amikor a hetvenes években a rádió állandó varsói tudósítójaként dolgozott – összesen 8 évig, ebből két évet a Magyar Televíziónak is készítette a tudósításokat. Már akkor irigyeltük. Nemcsak azért, mert olyan nyelv és helyismerete volt, mint egyik magyar kint dolgozó újságírónak sem, hanem mert már akkor olyan dokumentációt állított össze magának, amely még az híres MTI-st is megszégyenítette.


Máig ő az, akihez nyugodt lélekkel fordulhat bárki, ha nem ismeri a lengyel helyzetet, politikust, művészt, pártot – nekem ő a végső segítség, akár nyelvileg is. Jó, lehet mondani, könnyű a dolga: felesége lengyel, nemcsak az egész család, de gyanítom, még háziállatai is kétnyelvűek. Emlékszem egy varsói beszélgetésünkre, a telefonban hallom az egyik állatkát, ezúttal a papagájt, a „papától” magyarul követelte: „Vizecske! Vizecske!”.


A rendszerváltás után a varsói magyar nagykövetség sajtóattaséja volt, majd a lengyel fővárosban telepedett le. Ezután alapító főszerkesztője lett a varsói Metropol című napilapnak, majd az EU-ba való belépés után a BBC magyar szekciójánk tudósítója Varsóból az adások megszűntéig. A Nemzetközi Mosoly Lovagrend alkancellárja hosszú évekig, Nyírbátor és a lengyelországi Rawa Mazowiecka testvérvárosi kapcsolatainak fő építője, rengeteget dolgozott Nyíregyháza és Rzeszów kapcsolatainak fejlesztésén is. A ZLP (lengyel írószövetség) tagjaként a Műfordítói Klub kezdeményező alapítója. Magyar és lengyel kitüntetéseinek felsorolására kevés a hely. Mellesleg amatőr zenész, a Lengyel Blues és Ballada Társaság tiszteletbeli, örökös tagja.


1964 óta 17 könyve jelent meg magyarul és lengyelül: dokumentum-riport kötetek, regények, szatírák, groteszkek, lengyelből számos mű fordítója. Nem véletlenül ilyen korai a dátum: Lengyelországba először magyar fiatalokkal 1957-ben utazott, majd gimnazistaként minden szünidejét lengyel cserkészek táborában töltötte – aztán sokat autóstoppozott, az akkori idők megszokott utazási módja volt ez. Megtanulta a lengyelt – s innentől töretlen az út: a lengyel ügyek egyik specialistája.


Írt könyvet Walesáról, a Szolidaritás születéséről és a hadiállapotról, az első magyar szívátültetésről és még hosszan lehetne sorolni, kedvencem a „Visszapillantó tükör. A történelem, a politika és a hatalom félárnyékában” – ez a három kötetes mű már a mi életünk egy részét is mutatja.


Bevallom, legutolsó regényébe, a „Halálvölgy”-be nehezen fogtam bele – a háborús téma érzékenyen érint. Meg is írtam neki. Ezt felelte: „ Az első auschwitzi „kirándulásom” (1958 nyarán, 15 évesen) olyan mély hatást tett rám, hogy amikor varsói rádiótudósítóként felkértek a 20 perces dokumentumfilm magyar hangjának szerepére, előbb nem vállaltam. De aludtam rá néhányat, beszélgettem egy francia kollégával, aki az ő nyelvére szinkronizált. Végül megcsináltuk. Nehéz lenne leírni, milyen érzés tépázta lelkünket az aláolvasás közben. A 20 perces filmet majdnem 2 óra alatt csináltuk meg... Akkor fogadtam meg, hogy amivel csak tudom, segítem az antifasiszta harcot. Több zsidó barátommal, sokszor beszéltem erről. Ők is egyetértettek: félre kell tennünk a szubjektumot (tudom, könnyű ezt mondani!) Ismerni kell, tudni kell mindent és terjeszteni kell a legborzasztóbb tényeket s velük a humánus gondolatot. Mindenfajta diktatúra ellen fel kell lépni. Ezért írtam meg a regényemet és azért mondtam le a teljes bevételemről, hogy terjedjen minden úton az ébresztő.... Amíg nem késő.”

A Halálvölgy a II. világháborúban játszódik. Az író szerencséjére talált egy túlélőt, s vele járják végig azt az utat, amely a borzalmak helyszíne volt. Szilágyi itt egy fordulattal a tömegsírból előhívva szembesít egy német és ukrán fiatal katonát, és szembesíti azzal a kérdéssel: itt maradnának-e az általuk át nem élt, globalizációs hetven év után? S a szörnyű kérdés: új felállásban – de globalizálódhat-e a kistérségi világháború?

Hanti Vilmos a regényhez írt utószóban írja: „A fasizmus eszméinek képviselete nem lehet vélemény, hanem bűn...70 évvel ezelőtt az antifasiszta koalíció bebizonyította, hogy a különféle világnézetű emberek össze tudnak fogni egy jó cél érdekében....Legyen az antifasizmus a nemzetközi kapcsolatok olyan minimuma, amely felülír minden érdekkonfliktust, hiszen ismét igen vékony jégen lépdelünk, itt Európában.”
Ajánlom Szilágyi Szabolcs kiváló könyvét mindenkinek, akit érdekel a múlt – és a jelen, és jövőnk is! Nem ígérek könnyű olvasmányt, de különlegeset – és nagyon aktuálisat – igen.

Forrás: lengyelnet


Szilágyi Szabolcs Halálvölgy című könyvéről!

Kedves Szabolcs!

Elolvastam könyvedet. Gratulálok! A nyelvezeted igazán elbűvölő élményt adott. A tartalmára inkább azt mondanám, hogy szívszomorítóan érdekes. Az olvasót megajándékozza azzal, hogy úgy érezheti, maga is részese az eseményeknek, amikor a valóság átitatódik a fikcióval. Igazán hiányt pótló antifasiszta mű a Hitlerrel szemben létrejött ellenállásról, no meg arról, milyen pusztítást végezhet egy háború, amelynek hatását több évtizeddel később is szenvedhetik a lelkükben a védtelen, egyszerű emberek. Sajnálatos, hogy a könyved a mai magyar kormánypolitika hatására nem kapja meg a megérdemelt nyilvánosságot, a kellő elismerést, mert a diktatúrák sajátossága, hogy sok sajtós kolléga igazodni akar, gyakran egy sajátos öncenzúrával a vezér vélt vagy valós elvárásaihoz. Mindenesetre szerencsés lehet az utókor, hogy könyved mindezek ellenére megszületett a 25. (!) órában! Bízhatunk abban, lesznek olyanok, főleg a fiatalabb korosztály tagjai, akik tanulni fognak belőle. Remélem, közösen meg fogjuk érni, amikor írásodból méltó játékfilm fog készülni, s azzal a mondanivalód még inkább eljuthat a közönséghez. Barátsággal üdvözöllek, sikeres, boldog 2016-os esztendőt kívánok neked és szeretteidnek!

Hanti Vilmos a MEASZ elnöke

 

2015. december 26.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum


Évkönyv

Alapszabály

Beszámoló- közhasznúsági melléklettel,
elfogadta a MEASZ közgyűlése 2014 május 27-én


Az antifasizmus nem jobb-, vagy baloldaliság kérdése
Demokrata.info
Demokrata.info
FIR hírlevelek

Tüntetés az Új Színházért (videó)

Demokrácia Akadémia
FIR





emasa

Kurucwanted

BPI

Mix Online

FacebookÖsszefogás a demokráciáért

FacebookAntifasiszta.hu a Facebookon

Twitter
Összefogás a Demokráciáért a Twitteren
Demcall @OFDMEASZ


2017. június 27