„Közös a sorsunk. Közös a sorstalanságunk. Mert akik zsidó honfitársainkat megalázták és halálba küldték, azok a magyar nemzetet is megalázták, egész nemzetünknek okoztak pótolhatatlan veszteséget. Mindegy, hogy náci németként vagy a hitleri ideológiát kiszolgáló magyarként tették, amit tettek. Nincs bocsánat arra, ha egy állam a saját polgárai ellen fordul.” (Áder János köztársasági elnök 2014-ben a Nemzetközi Élet Menetének résztvevőjeként Auschwitz-Birkenauban mondott beszédéből.)
2015. március 6-án a Fővárosi
Törvényszék jogerős döntésében bűncselekmény hiányában, posztumusz
felmentette Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól. Ezután a
székesfehérvári képviselő testület arról döntött, hogy még az idén
felavatják Hóman Bálint szobrát, amit már korábban is szorgalmaztak. A
szobor költségeire az Igazságügyi Minisztérium 15 millió forintot, a
székesfehérvári önkormányzat csaknem 2 millió forintot biztosított. A
közgyűlés indoklása: „ezen döntés nem az egykori történész, akadémikus
politikai nézeteinek támogatásáról szól, hanem a város, különösen a
belváros fejlesztéséért, a ma szeretett és nap, mint nap használt
épített örökségünk kialakításáért végzett munkásságának elismeréseként
támogatjuk az emlékmű létrehozását.” Érdemes idézni Bibó István 1947-ben
írt értékelését: „Ebben a helyzetben egyet lehet csinálni,
megállapítani és elvállalni a felelősség ránk eső részét. …. Szükséges,
hogy mindenki megcsinálja magának ezt a mérleget, s a hangsúlyt ne arra
helyezze, hogy mik az érdemei vagy a mentségei, s ezek hogyan egyenlítik
ki a vétkeit vagy mulasztásait, hanem egyszerűen csak arra, hogy mi
mindenért felelős, vagy mi mindennek a felelősségében részes. Így talán
utóbb mégis kialakul egy tisztább, bátrabb és a felelősséggel inkább
szembenéző együttes nemzeti számvetés is.” Tanulságos és mértékadó
gondolatok.
Vélelmezem, hogy a bíróság csak a
háborús bűntett tényét vizsgálta, de nem tette kritika tárgyává Hóman
Bálint egész politikai tevékenységét. 1932-től 1942. július 3-ig minden
kormányban vallás és közoktatásügyi miniszter volt. Teljesen egyetértett
Hitler és a náci Németország nézeteivel és cselekedeteivel, a II.
világháborúval, és hogy ebben Magyarországnak is részt kell vennie.
Javasolta a zsidótörvények bevezetését, illetve azok szigorítását, faji
alapra helyezését, végezetül pedig a zsidók kitelepítését.
Hóman Bálint tudós, történész,
akadémikus, akinek a véleménye más hasonló elvet képviselő
politikusokkal együtt nagy jelentőséggel bírt. Nézetei és álláspontja
mellett végig kitartott. A Kállay kormányból azért lépett ki, mert a
miniszterelnök megpróbálta Horthy kormányzóval egyetértésben lazítani
Magyarország kapcsolatait a náci Németországgal. Horthy kormányzó 1944.
október 15-i kiugrási kísérletének bukása után változatlanul képviselő
maradt és továbbra is részt vett a parlament munkájában. Hóman Bálintot a
bíróság a háborús bűntett alól felmentette, de hosszú politikai
tevékenysége a fent említett és az alábbiakban ismertetett tények
alapján bűnös, nemzetvesztő politikát folytatott.
Hóman Bálint miniszterként készítette el
az első zsidótörvény legelső vázlatát, ő terjesztette be 1938
februárjában a miniszterelnöknek és a kormánynak. Lázár Andor igazságügy
miniszter jelezte, hogy a zsidótörvényt nem tartja elfogadhatónak, mire
Hóman Lázárt lemondásra szólította fel. Lázár Andor le is mondott
miniszteri tisztségéről. Hóman folyamatosan kiállt a zsidótörvények
újabb és újabb szigorítása mellett. 1939-ben a második zsidótörvény
alkalmazását saját miniszteri hatáskörében tovább szigorította.
Elrendelte, a 6 százalékos numerus clausus alkalmazását a
középiskolákban is. Utasítást adott arra, hogy négy budapesti
gimnáziumban, ahová még sok zsidó gyerek járt, legyen keresztény és
zsidó osztály. Hóman a parlamentben is világossá tette, hogy elégedetlen
a második zsidótörvény szigorával. Az oktatásban a zsidók teljes
kizárását, a numerus nullust tartaná helyesnek.
Hóman Bálint, 1940 júniusában Teleki Pál
miniszterelnökhöz írt memorandumában így írt: „A zsidókérdésben végre
szakítani kell a kompromisszumok rendszerével. (...) Tudatára kell
ébrednünk végre, hogy a zsidó ellensége kell, hogy legyen a mai
kormányrendszernek.(...) Ebből nyilvánvalóan következik, hogy zsidókat
semminemű hatalmi pozícióban, sem a közigazgatásban, sem a bírói
székben, sem az iskolában nem lehet megtűrni, nekik a gazdasági életben
sem szabad tanácsadói, irányító, vezető szerepet a kezükben hagyni. A
meglévő zsidótörvény rossz. Ezért mielőbb meg kell hozni az új egy-két
szakaszos törvényt, mely faji alapra helyezkedik.”
1944 februárjában, egy hónappal a német
megszállás előtt, Hóman Bálint 29 kormánypárti képviselővel együtt
memorandumot intézet Kállay Miklós miniszterelnökhöz. „A háborúnak
határaink felé való közeledése újból élesen időszerűvé teszi a
zsidókérdést. Aktuálissá válik a kérdés azért, mert egy esetleg
közvetlen német segítséggel önvédelmi harcra felsorakozott országban a
magyar háborús célokkal életérdekeiknél fogva ellentétes törekvésű
nyolc-kilencszázezer főnyi zsidóság szabályozása új hatékony
intézkedéseket igényel. (...) A magyarországi zsidókérdés egyetlen
megoldása a kitelepítés.”
Hóman Bálint a háború végéig hű maradt
nácibarát elveihez. A német megszállás után tagja maradt a parlamentnek,
csatlakozott ahhoz a parlamenti csoporthoz, amely a kiugrás
megakadályozására alakult. Szálasi Ferenc hatalomátvétele után tagja a
nyilas parlamentnek is, ahol többször fel is szólalt. Kormányzati
munkája, minisztersége 1942. július 30-án ért végett, lemondott, a
történészek szerint Kállay Miklós miniszterelnök nem egyértelműen
németbarát hintapolitikája miatt.
Hóman a dualizmus rendszerének
emancipáló politikáját elutasította. A zsidók emancipációját nem
tartotta megvalósíthatónak, mert a zsidóság „a kereszténység eszméjével
szembehelyezkedő szellemiségük, a felforgató mozgalmakban és romboló
eszmeáramlatok terjesztésében vitt szerepük akadályozza”. 1938. május
5-én a Pesti Naplóban és a Népszavában jelent meg 59 keresztény
értelmiségi tiltakozása az első zsidótörvény ellen. Néhány név: gróf
Apponyi György, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Zilahy
Lajos, Csók István, Schöpflin Aladár, Szakasits Árpád.
Hóman Bálint a magyar zsidóságra
vonatkozó értékelése és megállapítása minden alapot nélkülöz. A magyar
zsidóság bizonyította hűségét az 1848-49-es szabadságharcban, és az I.
világháborúban. A magyar zsidóság legjobbjai sok dicsőséget hoztak
hazánknak. Dr. Czeizel Endre orvos, genetikus professzor kutatásai
alapján, könyvei bizonyítják: 15 magyar Nobel díjas közül 9 zsidó, vagy
zsidó származású, 14 magyar matematikus zseni közül 13 zsidó, vagy zsidó
származású.
Érdemes számba venni – a teljesség
igénye nélkül - a Hitlerrel és a náci Németországgal együttműködő
vezetők és kollaboránsok sorsát.
Ion Antonescu, tábornok, Románia diktátora.
Románia hű szövetségese volt a náci Németországnak. Részt vettek a
Szovjetunió elleni háborúban, megkapták Besszarábiát és Bukovinát, ahol
240 ezer zsidót irtottak ki. 1943-ban Antonescu Hitler követelésére már
nem volt hajlandó Havasalföld és Dél- Erdély zsidóságát kiszolgáltatni.
1944. augusztus 23-án Mihály román király által irányított eredményes
felkelés után a király parancsára Antonescut bíróság elé állították,
halálra ítélték és az ítéletet végrehajtották.
Phillipe Petain,Franciaország marsallja, az I. világháború hőse.
1940 júliusában reménytelennek látta az ellenállást a náci
Németországgal szemben és fegyverszünetet kötött. 1940.június 16-án új,
Hitlerrel együttműködő kormányt alakított. 1945-ben bíróság elé
állították, hazaárulásért halálra ítélték. De Gaulle tábornok az
ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta.
Vidkun Quisling, norvég katonatiszt. 1931-33 között honvédelmi miniszter Norvégiában.
1933-ban Nemzeti Egység néven fasiszta pártot alapított. 1940
áprilisában lelkesen üdvözölte a hazájára támadó német csapatokat.
Hitler támogatására, a háború alatt norvég náci katonai egységeket
szervezett. A háború után bíróság elé állították, halálraítélték és
kivégezték.
Josef Tiso, katolikus pap, szlovák államelnök.
Hitlerhez fordult az önálló Szlovákia létrehozásáért. 1939. október
26-tól, mint államelnök jóváhagyta Szlovákia csatlakozását a
Háromhatalmi Egyezményhez, és részt vett a Szovjetuniót elleni
háborúban. 1942-ben a szlovákiai zsidóság nagy részét deportáltatta és
ezért még fejpénzt fizetett a németeknek. 1945 tavaszán elmenekült
Pozsonyból, elfogták, átadták a csehszlovák hatóságoknak. Bíróság elé
állították, 1946 decemberében hazaárulásért halálraítélték, és
kivégezték.
A felszabadulás után a magyar
igazságszolgáltatás bíróság elé állította Bárdossy László
miniszterelnököt, Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor
belügyminisztert, Baky László és Endre László államtitkárokat, Szálasi
Ferenc nemzetvezetőt, Hóman Bálint vallás és közoktatás minisztert Jány
Gusztáv vezérezredest, a 2. magyar hadsereg parancsnokát, a II.
világháborúba való belépésünkért, a magyar zsidóság deportálásáért, a
polgári és baloldali személyek elhurcolásáért és megölésükért.
Tevékenységük kimerítette a hazaárulás fogalmát. Nincs mód arra, hogy a
bíróság elé állított személyek teljes körét bemutassam.
Horthy kormányzót súlyos felelősség
terheli a II. világháborúba való belépésért és a magyar zsidóság
deportálásáért. Horthy kormányzó 1942-ben, Kállay Miklós miniszterelnök
kinevezésével megkísérelte a náci Németországgal való kapcsolatot
lazítani. 1942-43-ban nem tett eleget Hitler követelésének, hogy a
magyar zsidóságot deportálják. 1944. március 19-i német megszállást
követően a Hitler hívő, mélységesen antiszemita Sztójay Dömét nevezte ki
miniszterelnöknek és szabad kezet adott a zsidókérdés megoldására,
ennek eredményeként 6 hét alatt zsidótlanították a magyar vidéket. A
nyilas hatalomátvétel után a kormányzó Szálasi Ferencet
miniszterelnöknek, nemzetvezetőnek nevezte ki, továbbra is a náci
Németország mellett folytattuk a háborút.
Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Miniszter úr!
Önök egyetértenek és támogatják Hóman
Bálint szobrának székesfehérvári felállítását. Úgy vélem, hogy hazánk
meghatározó személyiségeinek nyilatkozatai közvetve ennek határozottan
ellent mondanak.
Orbán Viktor miniszterelnök 2015.
januárjában beszédet mondott a Kozma utcai zsidó temető I.
világháborúban elesett zsidó hősök parcellájánál: „ S bár itt most az I.
világháború hősi halottai előtt tisztelgünk, nem mehetünk el szó nélkül
a II. világháború koncentrációs táborainak magyar zsidó áldozatainak
emléke mellett sem.(…) Az I. világháborúban még a hadseregünk
származásra való tekintet nélkül biztosította katonáink előmenetelét,
két és fél évtized múlva szeretet nélküliek és közömbösek voltunk,
amikor segíteni kellett volna, és sokan nagyon sokan voltak azok a
magyarok, akik a rosszat választották a jó helyett, a szégyenteljeset a
becsületes helyett. (…) Ha a Kárpátokban kialakított védelmi vonal
1914-15-ben elesik Budapest ostromlott várossá vált volna. Mindez azért
nem történt meg akkor, mert volt egy kiemelkedő honvédelmi miniszterünk,
báró Hazai Samu (zsidó származású), aki szinte a semmiből előteremtve
egy 70 ezer fős erősítést küldött az északi front megsegítésére, majd
egy szerencsés vagy inkább ihletet pillanatában úgy döntött, hogy
Szurmay Sándor tábornokot állítja az új hadseregcsoport élére. (…) 100
évvel ezelőtt 20 fokos hidegben, 3 napos csatát követően sikerült
visszafoglalniuk az oroszoktól az ország kapuját, az Uzsoki-hágót.”
Lázár János miniszter 2015. júniusában
így beszélt a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség magyar
elnökségének első plenáris ülésén: „A holokauszt nem csak
keresztényietlen és embertelen tett, de hazaárulás is volt. (…) A
kirekesztés ezért a magyarok számára öncsonkítás. A magyar zsidók ott
voltak és kivették részüket a nemzeti történelem minden fontos
küzdelméből. (…) Csak őmellettük nem volt senki 70 éve, kivéve azt a
maréknyi bátor, valódi hazafit, akiknek az esze és a szíve a nehéz
időkben is a helyén volt, és akik megmentették, de legalábbis védték a
nemzet becsületét is. (…) 70 évvel ezelőtt a magyar nemzet
hatszázezerszer halt meg a marhavagonokban, a koncentrációs táborokban
és a Duna parton és nem is születhet újjá egészen addig, amíg nem
tettünk meg mindent, hogy mind a hatszázezer honfitársunk történetét
feltárjuk, vagy legalább a nevüket felírjuk az Emánuel emlékfa egy
levelére vagy a Páva utcai emlékközpont emlékfalára.”
S még egy idézet Márai Sándor 1945-ben
írt Naplójából: "Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen,
megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből
a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő,
mint „keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban tehetség és
tudás nélkül. (…) Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek
szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”
Horthy kormányzó és a magyar vezetők meg
sem kísérelték, hogy hazánk semleges ország maradjon. Hitler hívása
nélkül, önként vettünk részt a II. világháborúban, neves személyiségek
semlegességi javaslatait semmibe vették. A végeredmény a katona és civil
állampolgárok milliókban mérhető pusztulása. Ma már a szélsőjobb
megkérdőjelezi a szövetségesek igazságos és jogos győzelmét. Tagadják a
magyar holokausztot. A múlttal való szembenézés helyett a nácibarát
árulók tömjénezése folyik. Nem követjük Németország elismerésre méltó
példáját. A zsidókra szórt rágalom egyike, a keresztény ellenesség.
XIII. János, II. János Pál, Ferenc pápa a zsidóságot idősebb testvérének
tartja. Ferenc pápa mondta: „Minden keresztényben lakik egy zsidó.
Senki sem lehet igaz keresztény, ha nem ismeri el zsidó gyökereit!”
Hogy lehet, hogy Hóman Bálint, a neves
történész, akadémikus még 1944-ben sem látta, hogy a náci Németország és
szövetségesei elvesztették a II. világháborút?
A fenti tények alapján kérem Polgármester urat és Miniszter urat, hogy ne támogassák Hóman Bálint szobrának felállítását.
Budapest, 2015. augusztus
dr. Lebovits Imre, MEASZ-alelnök
Forrás: Népszava
2015. augusztus 13.