Mégis új nevet kapott |  |
Minden tiltakozás, petíció, tüntetés ellenére mégis új nevet kapott a szegedi Ságvári Endre Gimnázium. Összevonták az iskolát egy másik tanintézménnyel és ez utóbbi nevét vette át.
Szép, mi? A dicsőséges NER működésének egyik mintapéldánya. Lassanként a NER-t már csak gúnyosan lehet említeni, ugyanis minden van benne, csak éppen együttműködés nem. A 2015. május 11-i ülésnap napirend utáni utolsó felszólalója, egy szocialista képviselő, rá is mutatott erre az ellentmondásra. De arra is felhívta a figyelmet, hogy az az érv, amelyre hivatkozva elvették Ságvári nevét, egyszerűen történelemhamisítás, hiszen Ságvári 1944 nyarán halt meg, a kommunista diktatúra kiépítése csak évekkel később vette kezdetét. Vagyis Ságvári semmiképp nem járulhatott hozzá egy önkényuralmi rezsim létrejöttéhez.Aztán elgondolkodtam. A mai urak gyűlölnek mindent, ami kapcsolatos az egyszerű, elnyomott emberek felkarolásával, jogaik biztosításával, életük jobbá tételével. De meddig lehet ezen az úton elmenni? A történelmet nem lehet teljes egészében átírni, híres, érdemdús emberekről megfeledkezni. Az évezredek során számtalan filozófust foglalkoztatott a jó állam gondolata, melyben az állam minden polgárának megvan a feladata, helye a társadalomban, ugyanakkor egyenlő jogokkal rendelkeznek.
Ezen az elven alapult az athéni demokrácia is. Nagy előrelépés volt ez az emberiség fejlődésében, még akkor is, ha csak egy szűk rétegre terjedt ki. Platon, később Mórus Tamás írt Utópia címmel könyvet az általuk elképzelt ideális társadalomról. Ne felejtkezzünk el az utópista szocialistákról sem. Táncsics Mihály sem kaphatna ma utca vagy intézménynevet, mert a maga korában nagyon radikális nézeteket vallott. Sőt, a latin nyelvből is száműzni kellene a kommuna szót. Igaz, a sztálinizmushoz az előbb felsorolt személyeknek nem sok közük volt - nem is lehetett -, de majd derék fideszes történészeink bebizonyítják, hogy igenis volt, oszt' jó napot.
2015. május 20.
