|  |
Hanti Vilmos beszéde a 2015. május 7-i, moszkvai antifasiszta konferencián, a Győzelem Napja 70. évfordulóján:
Új ellenállással fogjunk össze az újfajta fasizmusok ellen!
(Moszkva, 2015. május 7.)
Kedves Antifasiszta Barátaink!
A közel 30 országban több mint 60 tagszervezettel működő 64 éves Ellenállók Nemzetközi Szövetsége, a FIR nevében tisztelettel köszöntöm önöket, s gratulálok e rendkívül fontos tanácskozás megszervezéséhez a fasizmus feletti győzelem 70. évfordulóján!
1945. május 8-án, közép-európai idő szerint 23 órától (de Moszkvában az időeltolódás miatt május 9-én 01 órától) érvénybe lépett a náci Németország feltétel nélküli kapitulációjáról szóló nyilatkozat. Ezért május 8-án, illetve 9-én ünnepeljük az európai fasizmus felett aratott győzelmet, a Győzelem napját. Ezzel a nappal befejeződött a borzalom, megnyílt az út Európa demokratikus integrációjához. Nem véletlenül 1985. óta május 9-e az európai egység és a béke ünnepe, Európa-nap is egyben.
A fasizmus fölött aratott nagy győzelem óta eltelt 70 esztendő. Ma még az egykori ellenállók néhányan nagy örömünkre közöttünk vannak. Sajnálatos azonban, hogy az idő múlásával, az egykori ellenállók személyes jelenlétének a csökkenésével az ő példáik egyre kevésbé hatnak a világunkban.
A nagy antifasiszta győzelemért a legnagyobb véráldozatot az egykori Szovjetunió népei hozták, amelyért örök tisztelet illeti meg ezeket a népeket. Az antifasiszta koalíció reguláris hadseregei mellett jelentősek voltak a különféle országokban a lakosság által szervezett partizánegységek fegyveres és politikai ellenállásai, de nem szabad megfeledkeznünk a hátországokról sem, az otthon maradott nőkről, gyerekekről sem, akik segítették a frontkatonákat vagy a helyi partizánokat. Az egykori ellenállóknak, azok utódjainak e nagyszerű ünnepen – ha lehetne – valamennyiüknek személyesen adnám át az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége, a FIR megbecsülését, köszönetét, s kérve őket, legyenek büszkék a hősies tettekre, s a jövőben továbbra is munkálkodjanak azon, hogy a nagyszerű emberi helytállások ne felejtődjenek el, s azok példaként szolgáljanak a jelenre is.
A Hitler-ellenes szövetségben szerte a világon közel 70 ország vett részt, s összesen több mint 73 millió katona és civil halt meg. A II. világháború befejezésének 70. évfordulóján a FIR nevében tisztelettel hajtom meg a fejemet a háborúban elpusztult hősök és áldozatok emléke előtt!
Kedves Barátaim!
Az 1970-es évek közepétől kezdett megerősödni az a neoliberális gazdaságpolitika és az a neokonzervatív társadalomfilozófia, amelyeknek következtében a II. világháború után kialakult jóléti államoknak a viszonylag szélesebb rétegeket érintő kedvező hatásai mára jelentősen leépültek, így drasztikusan, sokszor elviselhetetlenségig megnövekedett a társadalmi egyenlőtlenség.
Látnunk kell, a negyedszázaddal ezelőtti politikai váltások a Kelet-európai országokban és az egykori Szovjetunióból alakult új országokban nem hozták el a sokak által remélt eredményeket. A kialakított demokratikusabb keretek önmagukban még nem jelentették az antifasiszta értékek automatikus fölvállalását. A korábban szunnyadó fasiszta gondolatok az emberek sérülékenységére alapozva a gyenge, immunhiányos új demokráciákban könnyedén újból ki tudtak csírázni, s mára több országban már szárba is szökkentek. A Kelet-európai országokra rászabadult vadkapitalizmus jelentősen erősítette az újfajta fasizmusok kialakulásának pozícióit. De nyugaton is kelettel együtt az újfajta fasizmusok erősödéséhez jelentősen hozzájárult a gazdasági válság okozta elszegényedés, az emberek nagy tömegeinek munkanélkülivé, kiszolgáltatottá válása, miközben a legtöbb helyen az emberek érdekeit védeni hivatott szervezetek, így a szakszervezetek is gyengékké váltak. Az Európai Unió intézményrendszerei bürokratikussá váltak, elidegenedtek az emberektől. Nem képesek kellő hatékonysággal föllépni a jelentősen megerősödött szélsőjobbal szemben.
Egy nagy magyar költő, József Attila úgy írta le, hogy „A Tőke és a Fasizmus jegyesek.” Vagyis a tőke és a fasizmus szerves kapcsolatban állnak egymással, létük egymás erősítésére predesztinált.
Mára jelentősen elfordultak a tömegek a baloldali erőktől. Annak gyengeségét egyre eredményesebben használják ki mindazok, akik a társadalmi egyenlőtlenség erősítésében, a gazdasági és társadalmi hatalmuk, a tőkejövedelmük felhalmozásában érdekeltek.
Meggyengültek azon pártpolitikai erők is, amelyek egy igazságosabb társadalom megteremtésében érdekeltek. A szociáldemokrata típusú pártok, amelyek a kapitalizmus létezését elfogadják ugyan, de az emberek érdekében annak jelentős korlátozására, „elkorcsosulásának nyírbálására” hivatottak, rendszerint behódoltak a társadalmi egyenlőtlenségeket mélyítő folyamatoknak, a kommunista típusú pártok pedig sok helyen dogmatikussá, tekintélyelvűvé váltak, gyakorlati tevékenységükben nem tudtak meggyőző sikeres gazdasági alternatívát állítani a kapitalista modellekkel szemben.
Azt tapasztaljuk, hogy a társadalmak hatalmi és gazdasági koncentrálásában érdekelt erők antikommunista retorikájukkal komoly sikereket tudnak elérni. Több európai kormány nem zár le a szélsőjobb irányában, hanem együttműködik velük, engedményeket tesz nekik, miközben saját maguk is csökkentik a sajtószabadságot, a demokratikus jogokat, a szociális vívmányokat, kiüresítik, lejáratják a polgárok előtt a parlamenti demokráciát. Különösen a Szovjetunió utódállamai és az egykori szocialista országok egy részében sikerrel kiáltják ki minden rossz okának, a gazdasági válság felelősének a kommunizmus egyébként igazságosságra, egyenlőségre törekvő ideológiáját, egyenlőségjelent tesznek a kommunizmus és a fasizmus közé. Saját hazámban például a magyar kormány egyre több programot valósít meg a szélsőjobb kottájából, a hitleri Németország mellett harcoló magyar katonákat dicsőíti, megszünteti a II. világháború hőseinek közterületi neveit, tiltja a Vörös Hadsereg, a Felszabadulás utca neveket, egyetlen egy szót sem szól arról, hogy 70 éve Magyarország felszabadult a fasizmus alól. Tavaly a FIR által szervezett rigai ellentüntetése is kevés volt ahhoz, hogy megakadályozza a lettországi hatóságok által is támogatott megemlékezést, amelyet a hitleri Waffen SS háborús bűnszervezettel kollaboráló litvánok dicsőítésére szerveznek évről évre.
Mára már odajutottunk, hogy több helyen igazán pofátlanul a „kommunisták” nyakába varrják a II. világháborús borzalmakat, feledve, a kommunisták meghatározó szerepét az antifasiszta koalícióban. Történelemhamisítás zajlik, mind a politikai pártok szintjén, a tankönyvekben, a közbeszédekben. Az antifasiszta ellenállás hősiessége, annak történeti múltja, kiváló személyiségei egyre kevesebbszer jelennek meg a közoktatásban, a közbeszédben, amellyel a jelen antifasiszta ellenállásának a lehetőségei is rendkívül nagymértékben csökkentek. Az egykori antifasiszta ellenálló hősök nevei, szobrai elkerülnek a közterületekről, jobb esetben helyettük semmi, rosszabb esetekben fasiszta, rasszista, antiszemita szereplők kerülnek a helyükre.
A holokauszt megemlékezések többször légüres térben, a történelmi összefüggések bemutatása nélkül, kizárólag a szenvedések tényeiről szólnak, nem használják ki azt a lehetőséget, hogy azokon leleplezzék a fasizmusnak az emberek elpusztításra hajlamos ideológiáját, emlékeztessenek a szélsőjobbnak a történelemben már tapasztalt embertelenségére. Rendszerint nem mutatják be követendő példaként az antifasiszta ellenállás, az antifasiszta koalíció hősiességét, amely megszüntette a borzalmakat, felszabadította a koncentrációs táborokat, megszüntette a gettókat, békét hozott a világra.
Azok a csoportok, amelyek leginkább fenyegetettek a szélsőjobbtól, s így ezért a mai antifasiszta új ellenállás élharcosai lehetnének, sokszor úgy vélik, hogy a szélsőjobbal való együttműködésük eredményes lehet számukra. Talán igen rövid távon átmeneti sikereket elérhetnek ugyan, de tudomásul kell venni, hogy hosszabb távon a szélsőjobbal való együttműködés senki számára nem hozhat eredményeket.
Mindezek után nem csoda, hogy sok ember az egyre inkább megújuló újfajta fasiszta szervezetek szirupos populizmusánál találnak menedéket.
Napjainkban a fasizmus új módszerekkel, új ruhát öltve próbál teret nyerni. Másképpen mutatkozik a Balti országokban, Ukrajnában, Magyarországon, Moldovában, vagy akár Görögországban, Franciaországban. De egészen más módon jelentkezik az iszlámnak nevezett terrorizmus képében, amelynek visszaszorítása legalább akkora kihívást jelent, mint az egykori Hitler ellenes koalíció megszervezése. Az emberiség, Európa precedens nélküli új kihívások előtt áll, amelyek sikeres kezelése csakis az emberi értékeket, az emberi méltóságot tiszteletben tartó erők összefogásával lehetséges.
Különösen hátráltatja a fasizmus elleni mai föllépést, hogy annak veszélyét sok demokrata nem ismeri föl, nem tesz ellene. Nincsenek a kívánt mértékben olyan átfogó európai és nemzeti programok, amelyek a demokrácia, az antifasiszta, az antirasszista mentalitás erősítését meggyőző eredményességgel szolgálják. Ezekre különösen a közoktatási rendszerekben lenne nagy szükség. Sok demokrata előbbre valónak tekinti például a szólás szabadságát az emberi méltóság szabadságánál. Természetesen ha egy vadállatot ketrecbe zárunk, attól még vadállat marad, hosszas szoktatással, neveléssel lehet csak valamelyest megszelídíteni. Így kell lennünk a fasiszta nézetekkel is, amelyek napjainkban leginkább a kirekesztés, az idegengyűlöletet, a burkolt vagy leplezetlen rasszizmus képében jelentkezik, tetézve sok helyen az etnocentrizmussal kevert elvakult szélsőségességgel. Mindezeket a nézeteket a demokratikus közösségeknek karanténba kell zárniuk, el kell szigetelniük, miközben ezen embertelen nézeteket vallókkal szemben folyamatos meggyőző munkával kell élnünk, s számukra minél fiatalabb korukban egy demokratikusabb életút perspektíváját kell nyújtanunk. Mi a FIR-ben közösen mondjuk: a fasizmus képviselete nem vélemény, hanem bűntett, az emberiség elleni bűntett. A különféle államoknak meg kell védeniük polgáraikat mindenfajta antihumanista, kirekesztő, gyűlölködő eszme korlátlan hirdetésétől. Nem szabad felednünk, először a szavak, utána a tettek következnek.
A háború egy szűk érdekcsoport biznisze, nem szolgálja szélesebb körben az emberek, az emberiség érdekeit. Mi antifasiszták elutasítjuk a háborút! Békét akarunk! De meg kell jegyeznünk, a történelemből azt is jól tudjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor cselekedni és nem meghunyászkodni kell.
Az Ukrajnában folyó fegyveres konfliktus már eddig is sok ember életét oltotta ki. Az ukrán konfliktusnak van egy olyan vetülete is, amely táptalajt kínál a szélsőséges, nacionalista, neonáci nézetek terjedésének, melyeknek kezelése újabb kihívást jelent az ország demokratikus fejlődése szempontjából. Felszólítjuk a feleket a megszületett megállapodások megtartására! Mindezek mellett tudomásul kell venni, hogy Ukrajnában igen sokféle ember él, sokféle kulturális és más identitásbeli kötődéssel. Azt képviseljük, hogy ennek a sokszínűségnek a megőrzésével Ukrajna népe a hazai oligarcháktól és a külső beavatkozóktól függetlenül saját maga dönthesse el, mit szeretne a jövőben.
Kedves Barátaim!
A FIR közös cselekvésre hív a fasizmus fölötti győzelem 70. évfordulóján! A világ jobbik énjéhez fordulunk! Új ellenállással fogjunk össze az újfajta fasizmusok ellen! Minden, a Földünkért felelősséget érző ember feladata, legyen akár jobboldali vagy baloldali, hívő vagy nem hívő, hogy küzdjön az újfajta fasizmusok erősödése ellen egy igazságosabb, embertársainkkal szolidárisabb világért, ahol egyes emberek a többségi társadalomból nem rekesztődnek ki azért mert más a bőrszínük, más a kultúrájuk, netán más a nemi identitásuk vagy azért mert szegények.
A 70 évvel ezelőtt Hitler ellenes antifasiszta koalíció bebizonyította, hogy különféle világnézetű emberek össze tudnak fogni. Mi antifasiszták azt várjuk a különféle társadalmaktól, különösen a mai nagyhatalmaktól, hogy érdemben lépjenek föl az újfasizmussal szemben, s azt az egykori szövetségesi szellemben tegyék! Egymást ne kijátszani igyekezzenek, gyakran fölhasználva a szélsőjobbot is saját céljaikra. Legyen az antifasizmus olyan minimum a kapcsolataikban, amely felülír minden érdekkonfliktust. Az antifasizmus képviselete lehet az a közös cél, amelynek talaján megtalálhatják a békés kapcsolatokban rejlő érdeleltségüket.
Ma, amikor igen vékony jégen lépdelünk Földünkön, rá kell jönnünk, hogy az újfajta fasizmusokkal szemben szükséges ismét az összefogás.
Az egykori antifasiszta ellenállók milliói nem azért áldozták életüket hét évtizeddel ezelőtt, hogy mi utódok a mai fasizmus erősödését tétlenül nézzük.
2015. május 7.
