Humanizmus - tisztelet az embernek

Szép nap volt a hétfő. Nem csak csillogó-villogó napsütés aranyozta be ezt a napot, hanem egy olyan esemény is, ami évente csak egyszer történik. A MEASZ (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) átadta a Radnóti Miklós Antirasszista díjakat. Minden évben 12 ember kapja meg ezt a nagy elismerést, amit azért adományoznak, hogy hangsúlyozzák, mennyire fontos gátat emelni a terjedő szörnyű rémideológiák elé, megállítani áradásukat, és a díj bizonyítja, hogy mindig vannak bátrak, akik megérdemlik.

Idén is különleges emberek ültek a Radnóti Miklós Művelődési Központ színpadán a zsúfolásig megtöltött színházterem közönsége előtt. Nem akarom valamennyi nevet felsorolni, bár mindenki megérdemli, de csak a példa kedvéért díjat kapott Ungvári Tamás, Vitray Tamás, Koncz Zsuzsa, Fischer Ádám, Konrád György, Janisch Attila. Azok közé tartozom, akit szintén megtisztelt már a bírálóbizottság, és néhány évvel ezelőtt átvehettem a Radnóti-díjat. Ezt persze kérem nem dicsekvésnek tekinteni, csupán tényközlésnek, mert így ezt az átadást is belülről láttam.

Mindenki nagykövet, aki humánus

Belülről láttam, mert én is a kitüntetettek közé tartozom, igaz, nem kaptam még egyszer Radnóti-díjat, de másodmagammal, Trom András újságíró kollégámmal számomra oly fontos diplomát kaptam, ahol az indoklásként az szerepel, a rasszizmus elleni munkámért és antifasiszta tevékenységemért, a kiszolgáltatott emberek életének jobbításáért folytatott munkámért a „Humanizmus nagykövete” címét ítélték oda. Azokat a díjakat igazán szeretem, amiket nem csak úgy kapni lehet, hanem talán teljesítményért is hozzá lehet jutni. És talán kedves olvasóim meg fogják érteni, hogy miért bátorkodom személyes élményemről beszámolni, ahol én is szereplő vagyok. Amikor Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke a színpadra szólított, és elmondta, hogy miért adományozzák nekem a Humanizmus nagykövete címet, nagyon röviden a többi között azt mondtam az ünneplő közönségnek: "Miközben megköszönöm ezt a diplomát, inkább egy kicsit pironkodom, mert nem értem, miért jár bármilyen elismerés az embernek, ha ember tud maradni. Mert az emberségnek, az emberi méltóság tiszteletének természetesnek kell lennie. Vagy kellene. Kedvesek lehetünk a szomszédunkkal, és talán akkor ő is kedvesebb lehet az ő szomszédjával. Szerethetjük a többi népet, hogy ők is szeressék a többi népet. A keresztény szeretheti a zsidót, a muszlim szeretheti a keresztényt. És így körbe-körbe érhet a szeretet. Így lesz a humanizmus olyan kincs, ami minden fegyvernél erősebb. Hogy miért jár jutalom azért, ami tulajdonképpen természetes lehet? Talán azért, mert még mindig nem természetes."

Ne törődj bele!

Még azt is el kellett volna mondanom a legalább ezer embernek, akik erre a csodálatos ünnepségre jegyet váltottak, hogy nekik külön-külön, egyenként is járna a Humanizmus nagykövete cím. Mert azzal, hogy napról napra kiállnak a humanizmus nevében a valódi igazságukért, hogy bátran szembefordulnak a rasszistákkal, és legalább megpróbálják őket eltántorítani a vak hittől. Egyenként lehet előrejutni. A párbeszéd nem akármilyen eszköz, s amíg beszélgetünk, talán nem dörögnek a fegyverek. Gyűlöletet gyűlölettel soha nem lehet megszüntetni. Ha egymás mellé teszed a gyűlöletet és a szeretetet, mindig a szeretet fog győzni hosszú távon. Csak ne törődj bele, csak ne mondogasd, hogy ez van, ilyen a világ és kész. Mert akkor te is visszakapod, kapsz két pofont, oszt' jó napot.

Nagy nevek, nagy esemény

Jó volt nézni ezen a hétfői délutánon, ahogy Hegedűs D. Géza, a csodálatos színművész, a szenzációs Gálvölgyi János, az elnyűhetetlen, meggyőző erejű Keres Emil, az örökifjú Bródy János, az ezerarcú Sas József, valamint Bálint András, az okos, szerény és szelíd, de mégis hatalmas erővel rendelkező Kálmán Olga, aki egyetlen szavával, mosolyával többet tud tenni a rasszizmus ellen ezer röpiratnál, mind-mind a jó oldalon állva teremtik a jövőt és a reményt. Jó volt ott lenni, és hogy egy picit az emelkedettségen segítsek, még idebiggyesztem a végére, onnan tudom, hogy Önökkel jószívű, humánus emberekkel együtt teszünk valamit a fasiszta eszmék előretörése, a rasszizmus ellen, hogy ilyenkor megszaporodnak az undok, személyemet is sértő bejegyzések különböző szélsőjobboldali portálokon. Remélem azonban, az ott tevékenykedők pontosan az ilyen eseményekből okulva látják, felesleges a munkájuk, mert bár oly sokan tanítgattak bennünket félni, ez sem a múltban nem működött, és most sem fog. A kinyújtott kezet fogadd el, mert az ember tiszteletre született!

Regös István - 2015. 03. 25.

Fotó: Varga Gábor

2015. március 25.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum

2024. április 24. Szerda