Döme (Steiner) Piroska: „Március zászlaját mi visszük!"

nyomtatás

"A Történelmi Emlékbizottság nemzetiszínű szalagokkal díszített koszorúkat helyezett el a szobor talapzatán. Az egyforma koszorúk egyik szalagján a következők álltak: „A magyar parasztság”, „A Szabad Szó szerkesztősége” és a „Magyar értelmiség”. Valamennyi koszorú másik szalagján „Petőfinek” felírás volt olvasható. Ezeket Bajcsy-Zsilinszkyék helyezték el —  a rendőrségi jelentés szerint."

"Az ő távozásuk után a rendőrség előtt ismeretlen egyének raktak le kisebb koszorúkat, vörös szalaggal. A szalagokon a következő felírásokkal: „Budapest kültelki munkássága — Petőfi és Táncsics szellemében a szabadságért”, „A függetlenség, szabadság harcosainak — Gyapjúmosó munkásai”, „A független Magyarország” és végül a terézvárosi koszorú. A rendőrség eltávolította a szalagokat a koszorúkról és a főkapitányság politikai osztályára vitték azokat. S a nyomozást megindították, a koszorúzókat keresték.

A lelkes előkészítő munka közben szinte bombaként hatott a szociáldemokrata párt vezetőségének új határozata. Ebben megtiltotta tagjai számára, hogy a koszorúzási ünnepségen részt vegyenek. A letiltás a Népszava március 14-i és 15-i számában megjelent.

Mi (az ifjúsági csoport és a nőbizottság tagjai) mégis csoportosan mentünk ki a Petőfi szoborhoz. Mellünkön ragyogott a Petőfi-jelvény. Elég korán kiértünk és szív-dobogva vártuk, hogy vajon a letiltás visszatartja-e az embereket. Eljönnek-e? Vajon ismét meghiúsulnak reményeink és ez a megmozdulás sem válik igazi tüntetéssé? S a koszorúzási ünnepség is csak néma aktus tesz? Ezt a tömegmozgalmat is sikerül szűk keretek közé szorítania a fennálló hatalomnak?

S ahogy gyűlt a tömeg, úgy éreztünk egyre nagyobb erőt és bátorságot. Voltak csoportok, amelyek külön-külön jöttek és csak a téren tömörültek össze. Kibontották a magukkal hozott feliratokat, magasba emelték a szabadságharc hőseinek képeit. Nagy ováció fogadta azokat a szakszervezeti csoportokat, amelyek színes zászlaik alatt, szakmai jelvényeikkel díszítve masíroztak be a tömeg közé.

CSODÁLATOS látvány volt! A piros, arannyal hímzett szakszervezeti zászlók ott lebegtek a fejünk felett, egyesülve a nemzetiszínű lobogókkal, színes feliratokkal. Valami selymes kék fényesség maradt meg az emlékezetemben.

Ezrek álltak sorfalat a koszorút elhelyezőknek. Ahogy nőtt a tömeg, innen is, onnan is felhangzottak a függetlenségi mozgalom jelszavai. A jelszavakra hangos éljenzés volt a válasz.

A rendőrök már kora délutántól körülfogták a teret és kordont vontak a tömeg köré. Mikor hangosabb lett a tüntetés, elfojtására lassan felénk nyomultak. Ekkor ezrek torkából méltóságteljesen és mégis buzdítóan felhangzik a Himnusz. A rendőrök elbizonytalankodtak, és kényszeredetten vigyázzba merevedtek ők is. Valaki elkiáltotta magát: „Kossuthhoz!” A csoportok sorokba rendeződtek, és nyugodtan megindul a menet a Mária Valéria utcán.

Az emlékképek töredezettek és egy-egy mozzanat az, amely színes áll6képszerűen rögződve merül fel az agy rejtett zugaiból. Valami vita is végig futott közöttünk arról, hogy melyik a legbiztonságosabb útvonal a Kossuth-szobor felé. S közben haladunk. Az előkelő szállodasor ablakaiban ijedt arcok. A magasban háborúellene, németellenes feliratok, Petőfi. Kossuth, Táncsics arcképei és nemzetiszínű zászlók. Hangosan kiáltottuk azokat a követeléseket, amelyekről eddig csak szűk körben, legtöbbször titokban beszélgettünk: „Hozzák haza honvédeinket!”, „Le a háborúval.” „Függetlenség, szabadság!” Ez utóbbi jelszó ütemesen ismétlődik. Mint hatalmas kórus zúg a tömeg.

Nagyon furcsa érzés volt. A rémült arcú úriemberek talán 1919 óta nem láttak itt együtt ennyi embert és főként nem egyszerű munkásembereket. A rendőrök kissé tanácstalanul jöttek mellettünk. „Békét! Kenyeret!”, „Egy katonát sem Hitlernek!”. A rendőrgyűrű szorul. Fenyegetően nyomulnak felénk. Erre egy félreérthetetlenül gúnyos kiáltás hangzik: „Éljen Horthy!”

Horthy nevének hallatára a rendőrök visszakoznak, meg torpannak.

Aztán újra és újra: „Éljen a független Magyarország!”

OLYAN ÉRZÉS kerít hatalmába, mintha mély földalatti börtönből hirtelen a vakító napfényre rohannánk. Szinte lélegzeni sem merek. A csodálkozás szorítja a torkomat, itt, a Mária Valéria utcában a függetlenségi mozgalom, a kommunista párt jel szavai!

Virágosan, színesen menetelünk. Lépteink egyre biztosabbak. Mindenre elszántuk magunkat és reméljük, hogy kiáltásaink ébreszteni fogták a népet, Petőfi és Kossuth népét, Elsöpörjük a háborút, a nyomort, a gyilkosokat. Kilépünk a térre, a Lánchíd előtt kell elmennünk. „Kossuthhoz!” hangzik fel ismét a kiáltás. De ezt a hangot már elnyeli a támadó rendőrosztagok ordítása.

Sombor-Schweinitzer főkapitány-helyettes a tüntetésről írott jelentésében úgy fogalmazott, hogy a tömeg: „Éljen Horthy! Éljen Horthy!” kiáltással érkezett a Ferenc József térre, majd a karhatalom felhívására szétoszlott.”

Nem hallottunk mi semmiféle felhívást. Ahogy a térre kiértünk, a főkapitányság épülete felől és a mellékutcákból gyalogos és lovas rendőrosztagok rohantak ránk és kardlappal verték szét a tüntetőket.

A rendőrkard elől menekülők és a megsebzettek kiáltásai töltik meg a teret. A rendőrök vadászatot rendeznek, és akit elérnek, azt behurcolják a főkapitányságra, A főkapitány-helyettes jelentése szerint „kilencven főt” állított elő a vezénylő tiszt.

A mi ‘csoportunkból Deák Líviát, Galambos Jolánt, Galgóczi Piroskát fogták el. Deák Máriát egy kapu alatt ejtette foglyul az őt üldöző rendőr, és bűnjelként lefoglalta Petőfi arcképét, amelyet a fiatal lány kabátja alatt rejtegetett.

A kerületi párthelyiségben késő estig vártuk, hogy a letartóztatottakat szabadon engedik-e. Voltak szociáldemokrata vezetők, akik interveniáltak a párttagok letartóztatása miatt.

Az előállítottakat igazoltatták, kihallgatták és „priorálták”. Éjfél tálban 87-et elengedtek a főkapitányságról. Hármat különböző ürügyekkel továbbra is őrizetben tartottak, és mind a kilencven ellen eljárást indítottak.

A három őrizetben tartott egyén körül az egyik beismerte, hogy ő is kiabálta: „Békét és kenyeret!”. „Le a háborúval!”. A másik is „Békét és kenyeret!” kiáltott és a felhívás ellenére sem távozott el a helyszínről. A harmadik semmit nem ismert be, de már büntetve volt az 1921. évi III. törvénycikk alapján. Kommunista szervezkedéssel vádoltakat ítéltek el ezen a címen.

A KOSSUTH SZOBORHOZ a tüntetőknek csak nagyon kis része jutott el. Szétverték a tüntető menetet. A Petőfi tiszteletére készült vörös szalagokat bűnjelként vitték a rendőrkapitányságra, és a letartóztatottak nagy részét csak néhány hétre engedték szabadon. Májusban elkezdődtek azok a nagyméretű letartóztatások, amelyek során a függetlenségi mozgalom, a Történelmi Emlékbizottság és a március 15-i tüntetés szervezőinek nagy részét hurcolták a vezérkari főnökség külön kínzókamráiba, az Andrássy laktanyába.

Elindítottak egy olyan terrorhadjáratot, amelynek az volt a célja, hogy megbénítsák a nép cselekvőképességét. Meg akarták akadályozni, hogy még egyszer találkozhassanak a magyar tömegek azokkal, akik a nemzetet kivezethették volna a háborúból, a fasizmus szörnyű megpróbáltatásaiból."


A Pátzay-féle Petőfi-jelvény 1942-ből.
A MEASZ hivatalos, jogvédett logója.


Döme (Steiner) Piroska, a MEASZ örökös tagja

2015. március 13.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. március 28. Csötörtök