Hanti Vilmosnak a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, valamint az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) elnökének írása abból az alkalomból, hogy hetven évvel ezelőtt hallgattak el a fegyverek Budapesten, s felszabadult a főváros:
Elárvult felszabadulás (70)
Talán 70 év alatt soha sem kapott olyan csekély politikai figyelmet
Budapest fasizmus alóli fölszabadulására való emlékezés, mint az idén.
Sajnálatosan az aktuálpolitikai szempontoknak rendelődött alá az ünnep,
pedig adhatott volna némi boldogságot is az arra való emlékezés, hogy 70
éve a fővárosban is elhallgattak a fegyverek, s az emberek följöhettek a
pincékből, s kialakulhatott az óvatos reménye az addig szenvedőknek,
hogy ezután jobb életük lesz.
Utólag tudjuk, hogy habár a korábbi feudális viszonyokat az addigi
legfejlettebb plurális demokrácia követte, az nem tarthatott sokáig,
mert a felszabadítóknál, a Szovjetunióban az egyre erőteljesebben
kibontakozó sztálinista berendezkedés Magyarországon is két és fél év
után átvette a hatalmat. De ennek nem szabadna bennünket abban
megakadályoznia, hacsak nem a legyőzöttek oldalán állunk, hogy a
békénkért elpusztultakról kegyelettel emlékezzünk, azokról, akik nélkül
nem nyílhatott volna ki a budapesti gettó ajtaja. Inkább örülnünk
kellene, hogy 70 éve nem volt ezen a földön újabb háború.
A MEASZ idős tagjai, akik megtapasztalták a háború poklát, ők így
tesznek, de a fiatalabb generációt már nem igazán értékeli ezt.
Mégis miért volt ennyire elárvult a 70. évforduló?
Kép a kormányzati agymosásból. Időszalag a Nemzeti Múzeum bejárati |
A Magyar Kormány
Először is – talán ez a legfontosabb- a meglévő, sok tekintetben
szélsőjobbos politikát folytató kormányunk miatt . Ha a szélsőjobbos
irány kell, akkor olyan politikát folytat a gazdasági és a politikai
hatalma megtartása érdekében, de tudjuk, bármikor képes lenne Orbán
Viktor sztalinista zászlók alatt is fölvonulni, ha érdekei azt
igényelnék.
A vizafogói Mártíremlékműnél február 13-án erről így szóltam: „Budapest
felszabadulásának 70. évfordulóját egy rendkívüli veszélyes politikai
helyzetben ünnepeljük. Magyarországon a kormánypolitika jelentősen
szélsőjobbra tolódott. Mellette megerősödött az újnáci jelleget
határozottabban mutató parlamenti párt, a Jobbik, amely bármikor képes a
koalíciókötésre. Jellemző állapotainkra, hogy amíg mi antifasiszták
ezen a napon Budapest felszabadulását ünnepeljük, addig a magyar
kormány a Hitler mellett harcoló magyar katonákat szokta ilyenkor
dicsőíteni. Mára a magyar kormány a demokratikus intézményrendszert
felszámolta.
Korrupt gazdasági hatalmát kiterjesztette. A sajtó- és
véleményszabadságot törvényi, gazdasági eszközökkel, megfélemlítéssel
jelentősen korlátozta. A vele nem kollaboráló civil szervezetek munkáját
ellehetetlenítette. A keresztény kormányzás ígéretével, anyagiakkal meg
tudta nyerni a keresztény vallású emberek, szervezetek jelentős
részének a nyílt vagy hallgatólagos támogatását.
Örvendetes, hogy több keresztényről tudunk, akik
kinyilvánították: amit a mai magyar hivatalos politika a kereszténység
jegyében csinál, az nem a krisztusi út követését jelenti. A kormány a
zsidó emberekhez, a zsidó közösségekhez is hasonló megvásárlási
szándékkal közeledett, de köreikben nem tudott többségi eredményt
elérni.
Ez a terve annak ellenére nem sikerült, hogy igazán sok pénzt
fordított a bűnös Horthy-rendszert felmenteni akaró holokauszt
projektjére. Így a kormány tavaly a holokauszt emlékév méltó
megemlékezése helyett inkább az emlékév holokausztját érte el. Azt
látjuk, hogy a nyugati és keleti hatalmak ezt a mai magyar kormányt
igyekeznek saját céljaikra fölhasználni.
Figyelmen kívül hagyják, hogy a II. világháborúban éppen a mai
magyar kormány által követett horthysta politika Hitler oldalán
föllépett az antifasiszta koalíció ellen, a Vörös Hadsereg ellen.”
Más országokat képviselő nagykövetségek
A korábbi években jelentősebb volt a nagykövetségek érdeklődése. Az
egykori Szovjetuniót követően létrejött új országok képviselői közül
hárman-négyen is el szoktak jönni. A mostani ukrajnai konfliktus miatt
nem tudtak együtt ünnepelni, pedig 70 évvel korábban a népeik közös
hadseregben több millió áldozatot hoztak a békéért.
A 90-es években más országok nagykövetségei a pápai nunciustól kezdve
még 16-18-an is képviseltették magukat, az utóbbi időben már csak
4-6-an. Az idén mindössze az orosz nagykövetség munkatársa koszorúzott,
de megjelent - vélhetően a holland FIR alelnök jelenléte miatt - a
holland nagykövetség misszióvezető helyettese, hasonló okok miatt az
aznapi ellenállási kiállításunk megnyitóján pedig a belga nagykövetség
munkatársa.
Nyilvánvaló volt, hogy a nagykövetségek, de a magyar demokratikus
sajtó nagy része is inkább távol tartották maguk Putyin látogatása előtt
a mi „oroszgyanús” megemlékezésünkről, mint sem félreérthető szerepet
vállaljanak jelenlétükkel azon.
Pedig a 70 évvel ezelőtti eseményekre is igaz, amelyet minap Ewa
Kopacz lengyel miniszterelnök mondott Orbán Viktornak, vagyis a magyar
és a lengyel nemzet „külső segítségnek köszönhetően” nyerte el
függetlenségét a rendszerváltás idején, ezért a két országnak
„becsületbeli kötelessége van”. Így vagyunk mi is antifasiszták azokkal
szemben, akik véget vetettek a II. világháborúnak, megszüntették a
haláltáborok borzalmát.
A MEASZ korábban a szovjet felszabadítók mellett tisztelegni szokott
más országok halottai előtt is. Így el szoktunk zarándokolni a solymári
brit katonai temetőtől kezdve a román katonák sírjaihoz is. Idén az
egykori amerikai katonai temetőbe jutottunk el. Nem nagyon ismert, hogy
az amerikai hadseregben harcoló magyar katonák több mint 10 ezren
voltak.
Heller Ágnes megkapóan szólt arról, hogy az amerikaiak úgy segítették
nálunk a fölszabadítást, hogy cserébe nem akarták befolyásukat
Magyarországra ráerőltetni. Ide is elhívtuk az amerikai nagykövetség
képviselőjét, azt a választ kaptuk, hogy nagykövet asszonynak más
lekötött programja van.
A szomszédunk, Ukrajna területén erősödő „Nyugat”-„Kelet”
konfliktusában a MEASZ középutas véleményt képvisel. Saját magam
tapasztaltam a kijevi Majdanon a fegyveres szélsőjobb, újnáci erők
meghatározó jelenlétét. Befolyása növelése miatt a Nyugat nem szégyell
erre az erőre is támaszkodni, őket anyagilag jelentősen támogatni. De
ugyanúgy nem fogadható el számunkra, ha az oroszok az európai
szélsőjobbot, Orbán Viktort pénzelik saját pozíciójuk erősítése miatt.
Ezek mindkét oldalon sajnos a későbbiekben nagyon vissza fognak ütni.
Tudomásul kell venni, hogy Ukrajnában igen sokféle ember él, sokféle
kulturális és más kötődéssel.
A MEASZ azt képviseli, hogy ennek a sokszínűségnek a megőrzésével
Ukrajna népe a hazai oligarcháktól és a külső beavatkozóktól függetlenül
saját maga dönthesse el, mit szeretne a jövőben.
„Meggyőződésünk, hogy a humanizmust is magában foglaló
antifasizmus képviselete lehet az a közös cél, amelynek talaján nyugat
és kelet megtalálhatja a békés kapcsolatokban rejlő érdeleltségét…A
háború egy szűk érdekcsoport biznisze, nem szolgálja szélesebb körben az
emberek, az emberiség érdekeit. Mi antifasiszták elutasítjuk a háborút! Békét akarunk!
Az Ukrajnában folyó fegyveres konfliktus egyre több emberi életet
olt ki. Felszólítjuk a feleket, azonnal fejezzék be a fegyveres
összecsapásokat, az annak befejezésére tett tárgyalásos erőfeszítéseket
messzemenőkig üdvözöljük! A megállapodások megtartását elvárjuk
mindegyik féltől!” (Hanti Vilmos, 2013. 02.13.)
Főváros, kerületek
Korábban a főváros, több kerület képviselői is eljöttek. Most
kizárólag a Budapest, XIII. kerülete polgármesterét és
képviselőtestületének nagy részét köszönthettük.
Civil szervezetek, pártok
A tavalyi választási fiaskó miatt még mindig inkább az egymásra
mutogatás, mint az összefogás történik a civilek és a pártok világában.
Ezért is köszönettel tartozunk azoknak, akik eljöttek. Külön öröm volt
számunkra a Nagy Imre Alapítvány képviseletében Jánosi Katalin által
hozott koszorú, az MSZP és a Magyar Liberális Párt koszorúzása.
Hogyan tovább?
Ismét a vizafogói beszédemből idézek: „Az emberiség új kihívások
előtt áll, amelyek sikeres kezelése csakis az emberi értékeket, az
emberi méltóságot tiszteletben tartó erők összefogásával lehetséges.
Látni kell, 70 év után a fasizmus új módszerekkel, új ruhát öltve próbál
teret nyerni. Másképpen mutatkozik a Balti országokban, Ukrajnában,
Magyarországon, Moldovában, vagy akár Görögországban, Franciaországban.
De egészen más módon jelentkezik az iszlámnak nevezett terrorizmus
képében, amelynek visszaszorítása legalább akkora kihívást jelent, mint
az egykori Hitler ellenes koalíció megszervezése…
Ma, amikor igen vékony jégen lépdelünk itt Európában, rá kell
jönnünk, hogy a fasizmussal szemben szükséges ismét az összefogás. Az
egykori antifasiszta ellenállók milliói nem azért áldozták életüket hét
évtizeddel ezelőtt, hogy mi utódok a mai fasizmus erősödését tétlenül
nézzük.”
2015. február 22.