Amióta Anna Frank drámai naplója előkerült, mintha divattá lett volna fiatal holokauszt túlélő lányok naplószerű beszámolója a lágeréletről. Ami érthető, legfeljebb megtévesztő egy kicsit – mint a most megjelent Ajándékba kaptam az életem című kötet esetében.
Az alcím szerint: „Egy 16 éves lány
feljegyzései Auscwitzból” Mivel (14 évesen) magam is a haláltábor lakója
voltam, pontosan tudom, hogy nemcsak papírunk, ceruzánk nem lehetett a
naplóíráshoz, de még kanalunk sem a kortyokban mért ebédhez.
Ausch Klára naplószerű
visszaemlékezéseiről Borzák Tíbor a szerkesztő meg is írja az utószóban,
hogy 1945 májusában kezdte leírni az emlékeit, még Németországban, amit
Pesten fejezett be, de a fiók mélyére tette ezután.
Érdemes volt előszedni és kiadni, mert
az amúgy igen gazdag magyar holokauszt-irodalmunkat néhány új,
ismeretlen részlettel gazdagítja. Az első éppen az, hogy a lány a
családjával a második transzporttal érkezett Birkenauba, előttük csak a
kistarcsai internálótábor politikai foglyait szállították ki.
Így az elsők között került ki munkára az
Aushwitz melletti fegyvergyárba. Erről a gyárról eddig senki emlékező
eddig nem tudott beszámolni. Arról sem, hogy a lágerben még élő
foglyokkal hogyan indítottak gyalogmenetet, amikor már egész közel
voltak a szovjet csapatok.
A halottakkal szegélyezett út végén,
majd némi marhavagon utazás után érkeztek meg, Rávensbrückbe, ahol
ugyancsak egy gyárban dolgoztak, egész április közepéig, amikor ismét
gyalogmenetben indították tovább őket, de sok éhezés, halál és gyötrelem
után végül utolérték őket a szovjet katonák.
Borzák Tíbor szerkesztőként azt állítja,
hogy kevés stilisztikai javítást végeztek a kézzel írt szövegen, ami
hihető, mert Ausch Klára intelligens lány volt – Pesten járt
gimnáziumba, és ami sokszor segített rajta: jól beszélt németül -, aki
érzékletesen írta le a körülményeket, és nem sokkal az események után,
hitelesen elevenítette fel lelki élményeit.
Bernáth László / NÉPSZAVA
2014. november 15.