Deportált ellenállónak állított emléket a Société Réaliste francia– magyar művészpá |  |
Emlékműállítás és emlékezetpolitikai gesztus magyar közreműködéssel Párizs 10. kerületében. Irigykedjünk vagy tanuljunk?
Második világháborús emlékművet adtak át
pénteken Párizsban. Azon kívül, hogy van némi magyar vonatkozása is az
eseménynek, nem árt megfigyelni, mi a stíl ez ügyben tőlünk nyugatra.
Arra sem árt emlékezni, hogy Magyarországon 2014-ben az úgynevezett
Megszállási emlékművet – amely ellen a terv nyilvánosságra kerülése
utáni első pillanattól tiltakoztak – nem adták át, inkább az éj leple alatt állították fel Budapesten.
Először látható kortárs magyar művész alkotása párizsi köztéren – zengi a hirado.hu, s már ez is némi kiegészítésre szorul.
|
||
Két II. világháborús deportált ellenállónak állított emléket a Société Réaliste
francia–magyar művészpárosa, Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Az
alapvetően konceptuális műveket létrehozó formációt 2004-ben
alapították, politikai dizájnnal, kísérleti gazdasággal, territoriális
ergonómiával és mérnöki tanácsadással foglalkoznak.
Az En attendant le Mo(nu)ment
2014–2045 (Emlékműre/Időre várva 2014–2045) című mű a Fondation de
France alapítvány támogatásával, Párizs 10. kerületének történelmi
emlékezetét ápoló egyesülete megbízásából készült. Az Histoire et Vies
(Történelem és Életek) nevű szervezet két évvel ezelőtt kezdeményezte,
hogy a Jean Moinon – a kerületből 1944-ben elhurcolt, majd munkatáborban
meghalt – ellenállóról 1946-ban elnevezett utcát az önkormányzat
nevezze át (!) Jean et Marie Moinon utcára, megemlékezve a német
megszállás ellen harcoló házaspár másik tagjáról is. Hisz’ Marie Moinon
szintén ellenálló volt, 1945-ben a nácik Ravensbrükben gázosították el. (Nézze meg az emlékműállítás galériáját!)
|
||
Nos, azon túl, hogy irigykedünk a francia emlékmű-állítási gyakorlatra, irigykedünk arra is, hogy a franciáknál a nők – legalábbis ezt a szituatív megmutatkozást nézve – és tetteik épp annyit érnek, mint a férfiak és tetteik, akkor is, ha adott esetben az némi időbe is került. Nem csak átnevezték az utcát, emlékművet is kaptak, ami igazi kortárs esztétikum. Na, ilyen nekünk a Szabadság téren nincs…
Forrás: Magyar Narancs
2014. október 15.
