Történelembarátok számára is kevésbé ismert, hogy a Holokauszt több tízezer túlélőjét - akik a háború után Palesztinába akartak jutni - a brit hatóságok elfogták és évekig ciprusi internálótáborokban tartották fogva. A történet jól végződött: Izrael állam megalakulása után az internáltak – köztük számos magyar zsidó - célba értek.
Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ)
elnöke 2014 szeptemberében a ciprusi Larnakában emléktáblát adott át
Sneor Levitinnek, a helyi zsidó hitközség rabbijának. A tábla azokra
emlékeztet, akik a második világháború után Palesztinába akartak
eljutni, ám akiket (mintegy ötvenezer embert) az akkori mandátumterület
brit urai ciprusi internálótáborokba zártak.
A britek már egy 1939-ben kiadott Fehér
Könyvben korlátozták Palesztinába történő bejutásukat. Ez a háború
végeztével sem sokat változott. 1945 után havi 1500 főt engedtek
Palesztinába, holott százezernyi túlélő tengődött hontalan menekültként
szerte Európában. London azért korlátozta a bevándorlást, mert nem
akarta végleg magára haragítani gyarmatainak, köztük palesztin
mandátumterületének arab lakosait, akik persze hevesen ellenezték a
külföldiek letelepülését.
Miután Hanti Vilmos – aki az Ellenállók
Nemzetközi Szövetségének (FIR) elnöke is - átadta az emléktáblát, a
MEASZ és a larnakai zsidó hitközség képviselői arról állapodtak meg,
hogy azt – néhány hónap múlva - ünnepélyesen elhelyezik egy Xilotimbou
nevű, Larnaka közelében fekvő településen, ott, ahol valamikor az egyik
internálótábor állt. A magyarországi Holokauszt hetvenedik
évfordulójához kapcsolódó akciójával a MEASZ a maga részéről is
tisztelegni kívánt a náci népirtás áldozatainak és túlélőinek emléke
előtt.
Forrás: magyaremlek.nolblog.hu
2014. szeptember 22.