"Törekedjetek az igazságra" |  |
"A politika sok meglepő fordulattal szolgált az utóbbi időben. Fenyegető turul-szobrok, történelemhamisító arkangyal-szobor, Rongyos Gárda-rehabilitáció... Sorolhatjuk a botrányokat.
Nem tudjuk, legfeljebb sejtjük, mi a történet célja, miért kell tankönyvszinten is megerősíteni ezerszer megcáfolt, alaptalan vádakat. Miért nem követünk inkább egy Jézus nevű názáreti rabbit? Ő azt tanította: "törekedjetek az igazságra, és az igazság szabaddá tesz titeket".
A kereszténység történetének első három évszázada során nem fordult a zsidók ellen, sőt, Szent Pál kifejezetten tisztelettel ír a zsidókról. Mi okozta a változást? A judaizmus etikája, emberközpontú racionalitása hihetetlenül vonzó volt, és elkezdtek eszerint a hit szerint élni, mert tisztességesebbnek, bölcsebbnek, jobbnak tartották, mint a többi vallást. Az eszmei piac felkínálta a klasszikus antik kultuszokon kívül az Ízisz-kultuszt, a Mithrász-kultuszt, valamint a zsidóságot és a kereszténységet. Ki ezt választotta, ki azt.
Kiátkoztak, megégettek
A császár, Nagy Constantin a kereszténységet választotta. Csakhogy a kereszténység akkori formájában még nem volt alkalmas arra, hogy államvallás legyen, mert sokféle változatban létezett. Ezért összehívta a császár az első zsinatot. Meg is jelent a birodalmi főváros, Konstantinápoly mellett ma talán úgy mondanánk: egy üdülőhelyen, Niceában 250 püspök, akik megpróbálták létrehozni az uralkodó által igényelt egységet. Akit eretneknek minősítettek, azt kiátkozták és megégették (ha tudták, mert Egyiptomban az eretnekek győztek, ott ők égették az ortodoxokat), és támadást indítottak a birodalomban veszélyesen népszerű zsidó vallás ellen is.
Ezen a niceai zsinaton kanonizálták az evangéliumokat is. Volt evangélium, amit elvetettek (például a Tamás-evangéliumot), és a korban közkézen forgó szent szöveggyűjtemények többi darabjait is megvitatták, megrostálták, átírták és végül kihozták azt a Újszövetséget, amit most ismerünk. Nem tudjuk, tartalmaztak-e a niceai zsinat előtt keletkezett keresztény szövegek olyan elemet, amely Jézus megfeszítése kapcsán a zsidók felelősségét hangsúlyozta volna, de nincs ilyen jel. Antiochiai Szent Ignác, akit a rómaiak i.u. 110-ben végeztek ki, úgy tűnik, ismerte Máté evangéliumát, de nem idézi a passió-történetnek azt a részét (sőt, még csak nem is utal rá), amely a zsidók felelősségével foglalkozik. A különböző szövegű hitvallások, amelyek már a niceai zsinat előtt is léteztek, és amelyek a kereszténység lényegét foglalták össze, szintén nem szólnak arról, hogy Jézus keresztre feszítésében szerepet játszottak volna a zsidók. "Szenvede Pontius Pilatus alatt" - tanítja az Apostoli hitvallás. Nem tanítja, hogy "szenvede Kajafás főpap alatt".
Van egy szinte kortárs, de legalábbis 1. századi történész, aki viszont az evangéliumokkal harmonizáló módon ír az eseményekről, Josephus Flavius. Az "A zsidók története" című munkájának XVIII. fejezetének 3. részében ezt olvashatjuk: "Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot, és sok zsidót és görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereink följelentésére Pilatus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét. És ugyanebben az időben Rómában az Isis-templom körül felháborító és gyalázatos események történtek. Mielőtt folytatnám a zsidók sorsának elbeszélését, előbb az Isis-templomban történt esetet akarom elmondani. Élt Rómában egy előkelő származású, erényekkel ékes, gazdag és igen szép asszony, Paulina és … Decius Mundus, tekintélyes lovag szerelemre lobbant az asszony iránt, de hiába volt minden igyekezete", stb, stb.
Három és fél oldalon keresztül ecseteli a szerző az erényes Paulina trükkös elcsábításának történetét, miközben arra a vallásos zsidó szemében nyilván aprócska tényre, hogy közben itt járt a Földön a Messiás, mindössze 11 sort szán. Vagyis: ez a híres testimonium Flavianum, "Flavius vallomástétele" utólagos betoldás. Valami volt ezen a helyen, valamit írt a történetíró Jézusról, de hogy mit, azt nem tudjuk, mert a későbbi keresztény másoló ezt a szövegrészt átírta. És ránk csak ez a másolat maradt.
Vérről szó sem lehetett
Hahn István professzornál ezt olvassuk: "Órigenés, a nagy tudományú egyházi író a III. század elején a … megütközik azon, hogy 'Josephus a mi Jézusunkat nem tekintette Krisztusnak'. Ha a tudós egyházatya Josephus általunk ismert szövegét olvasta volna, nem emelhetné Josephus ellen az idézett kifogást."
Vagyis: hamisítottak keresztény egyházatya őseink, ahogy igényük és érdekük kívánta, Josephus szövegét például nagyjából abban az időben, amikor a niceai zsinat zajlott. Miért ne írhatták volna át az evangéliumokat is?
Számos jel árulkodik arról, hogy bizonyos szövegrészek később keletkeztek, későbbi betoldások, mert olyan embertől származnak, aki nem ismerte a kort és a körülményeket. Az evangéliumok érdemben alig tudósítanak arról, hogy letartóztatása után a zsidó főpapok milyen kérdésekről faggatták Jézust, milyen vádakkal vádolták, egyáltalán, mi zajlott a kihallgatásán.
Érthető: a tárgyalásra Jézus híveit nem engedték be, a főpap udvarára belopózó Szent Péternek is rövidesen menekülnie kellett. Nem tudja az evangélium, mi zajlott a viszonylag nagy nyilvánosság előtt lefolytatott tárgyaláson, de azt tudja, miről beszélt egymás között négyszemközt Pilátus és Jézus. Tudja azt is, hogy a főpapok mivel zsarolták meg Pilátust. Honnan tudja?
Olvasható Máté evangéliumában egy jelenet, amelynek az a célja, hogy a felelősséget levegye a rómaiak válláról és a zsidókra terhelje azt. Csakhogy ennek a szerzője aligha lehetett Máté evangélista, mert ő zsidó volt és ismerte a zsidó közeget. Máté tudta, hogy a Tízparancsolatot követő, és a vértől kifejezetten tartózkodó vallásos zsidók egyszerűen nem mondhatták a következőket: "Pilátus pedig … vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől: ti lássátok! És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon." (Máté 27,24.)
Azt persze mondhatták volna a zsidók, hogy vállaljuk a felelősséget a végzetes döntésért, de ezt nem fejezhették ki olyan képpel, amelyik a vérrel volt kapcsolatos. A zsidók, akiknek már Noé törvényeiben, tehát az első törvényadásban, aztán a mózesi törvényekben is tiltva van a vér, hozzá se érhetnek, meg se érinthetik a vért, azt mondják: az ő vére mirajtunk? És ezt mondja "az egész nép"? És vajon hogy kerül bele ebbe a kontextusba a leszármazottak köre (a "mi magzataink")? Talán csak nem azért került be ez a fordulat a szent szövegbe, hogy legyen hivatkozási alap, amikor olyan zsidók ellen kíván az egyház fellépni, akik a korabeli római jog szerint semmiképpen sem lettek volna felelőssé tehetők a három évszázaddal korábbi eseményért? (Az is eléggé meglepő, ahogy a regényes leírás szerint Pilatus viselkedik. A római helytartó nyilvánosan bejelenti, hogy nem ért egyet a saját ítéletével?)
Nyilván, hacsak elő nem kerül valami ősi irat, sose tudjuk meg az igazságot, de hát az ember gyanút fog, ha a szövegben ellentmondást lát. Kivált, ha egyértelmű, hogy a történelemhamisító betoldás milyen politikai-hatalmi célt kívánt szolgálni.
Jézus két sírja
Amikor Izraelben jártam, elmentem Jeruzsálemben Jézus sírjához, többször is, mind a kettőhöz, mégis Pesten találtam meg a harmadikat, amelyikről azt gondolom, ez az igazi.
Jeruzsálemben Jézusnak két sírja van. Az egyik a Szentsír Bazilikában található, az Óvárosban. A bazilikát többször lerombolták, leégett, földrengést is szenvedett, számtalanszor az újjáépítették. Már az is kérdés, hogy a legelső templomot arra a helyre építették-e, ahol a Bibliában leírt események lezajlottak. Jézust i.u. 30 körül feszítették keresztre, száz évvel később, a Bar-Kochba által vezetett felkelés leverésekor a római légió teljesen lerombolta Jeruzsálemet, helyén egy új várost emeltek Aelia Capitolina néven. Ha megvolt még Jézus sírjából valami, ekkor valószínűleg elpusztult. A Szentsír Bazilikát kétszáz évvel ezután, 326-ban kezdte el építtetni Nagy Konstantin császár. 614-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet, a bazilikát felégették.
A bizánciak később visszafoglalták a várost (újra leégett minden épület), és ismét emeltek egy szentélyt a Golgota fölé, de ezt az épületet Al Hákim egyiptomi kalifa parancsára 1010-ben felgyújtották és baltákkal szétverték. Legközelebb akkor égett le Jeruzsálem, amikor a kereszteslovagok elfoglalták. Később a keresztesek emeltek Jeruzsálemben egy új Szentsír Bazilikát, sajnos azonban ez is leégett. Ez így ment évszázadokon át, legutóbb 1927-ben egy földrengés rongálta meg. 1962-ben megkezdték a bazilika helyreállítását, a XII. századi formáját vették mintának.
A bazilikába belépve jobb felől találjuk a Golgotát, fel lehet rá menni, mécsesekkel, gyertyákkal, arany és ezüst ikonokkal van díszítve, az oltár alá térdelve le lehet nézni egy üveglapon át arra a sziklára, amelyen a kereszt helyét egy repedés mutatja. A Golgotáról leereszkedve azt a márványlapot találjuk, amelyre Jézus testét fektették. (Márványlap a kivégzőhelyen!) Maga a Szent Sír, ahová Jézust temették, és ahonnan a keresztény hagyomány szerint feltámadt, egy kis épület a bazilikán belül. Egyszerre egy ember mehet be, hogy elmondjon egy imát és meggyújtsa az emlékezés gyertyáját, amelyet 20 sékelért lehet megvenni egy oldalt üldögélő görög paptól.
Jézus másik sírja a Damaszkuszi Kaputól nem messze, az arab buszpályaudvar mellett található. Van itt egy kisebb hegy, amelyen barlangok bejárata látható. Ezek a barlang-bejáratok távolabbról nézve csakugyan olyanok, mintha szemet és orrot formáznának, a hatalmas sziklát emberi koponyához teszik hasonlatossá. (A Golgota szó szerinti fordításban: Koponya-hegy.) Már a 19. században felfigyelt erre a hasonlatosságra egy angol katonatiszt, bizonyos Charles Warren kapitány, és ásatásokat végeztetett itt, az általa feltárt kegyhely az úgynevezett Kerti Sír. A Kerti Sír alkalmasabb az elmélyülésre, mint a zsibvásárszerű Szentsír Bazilika, bizonyítékai azonban semmivel sem meggyőzőbbek. Találtak itt egy első századból való félig kész kősírt, valamint borászatra utaló eszközöket. Ez harmonizál János evangéliumával, amely szerint "azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, vala egy kert, és a kertben vala egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust."
Jó meleg van, süt a nap, Fülöp-szigeti vagy amerikai protestánsok zsoltárokat énekelnek, és a Kerti Sír medencéjének a partján teknősbékák mászkálnak. Szép és elmélyülésre alkalmas hely ez. Egyébként is azt tapasztaltam, hogy mind Jeruzsálemben, mind egész Izraelben Jézus iránt lefegyverző tiszteletet tanúsítanak, mert Izrael büszke nagy fiára, a názáreti Jézus nevű reformer rabbira, akinek köszönhetően az egész világon elterjedt a zsidó szeretetvallás. Én is hálával és szeretettel gondoltam rá ezen a helyen, de a történeti igazsághoz egy centiméterrel sem jutottam közelebb.
...és a harmadik
Hol van tehát igazából Jézus sírja? Jézus sírja a google-on van, mégpedig ezen a helyen: http://www.google.com/culturalinstitute/asset-viewer/ossuary-of-jesus-son-of-joseph/QQGO9ALGp36F4Q?projectId=art-project
Ez a magyarázat nem fog tetszeni azoknak, akik a szép befejezésekben szeretnének hinni.
Arról van szó, hogy az első századi zsidók, természetesen a tehetősebbek, családi sírokat építettek maguknak. Ezek sziklába vájt üregek voltak, amelyekben kőpadot véstek a falba, és erre a kőpadra fektették a bebalzsamozott, lepelbe csavart holttestet. Egy idő után, amikor már a test teljesen összeszáradt, a csontokat összetörték, betették egy kőládába (osszárium) és abban őrizték ettől kezdve. Egy sírban tehát végül több ember földi maradványai is elfértek. A kőládára rávéstek egy olyan díszítést, amely emlékeztetett az elhunytra és rákarcolták a nevét. Megmaradt például az Újszövetségben oly nagy szerepet játszó Kajafás osszáriuma is.
Osszáriumot tehát csak olyan személynek készítettek, aki hónapok óta halott volt, akinek a holtteste hónapokon át feküdt a sírban. Ha rákattint valaki az idézett linkre a Google Art Project-ben, egy olyan, az Izrael Múzeumban őrzött, első századból való osszáriumot nézhet meg, amelybe a következő nevet karcolták: Jesua ben Joszéf.
És még valami. Kapernaum a helyi kiírás
szerint: Jézus városa - "the town of Jesus", ugyan, miért lenne az,
dehát mindenesetre a Biblia szerint itt tette a legtöbb csodát. Meg
lehet tekinteni itt Szent Péter anyósa házának romjait, továbbá Jézus
zsinagógáját. Pontosabban ennek a fehér oszlopcsarnoknak a helyén
állhatott az a fából épült tanház, ahol Jézus tanított. Van viszont
egy-két kőfaragvány, amelyek vélhetően valóban Jézus kortársai. Ezeken
menóra látható, szőlőfürt látható és az egyiken egy hatágú virág vagy
csillag, az élet jelképe, mondták a helyiek.
Hát ez a szimbólum van Jesua ben Joszéf osszáriumára vésve.
Ez nekem bizonyíték.
Vettem egy aranygyűrűt és
belegravíroztattam. Zsidó jelkép, az élet szeretetének a jelképe, az
életöröm jelképe és arra a rabbira emlékeztet, aki igaz ember volt, és
akit ártatlanul kivégeztek a rómaiak. A többi mese, hamisítás, betoldás,
rágalom. Időnként nagyon véres rágalom.
Valahányszor ránézek a
gyűrűre, a gyűrű tiltakozik, mert az igazságot mondja egy kétezer éve
halott zsidóról, aki meg akarta váltani a világot.
Torzító szándékkal
Nézegetem tankönyveinket. Ezek az
evangéliumok tudósítását történelmi ténynek tekintik. Én nem vagyok
történész, hanem újságíró vagyok, de a mi szakmánkban alapkövetelmény,
hogy az a hír nem hír, amit legalább két független forrás nem igazol.
Üzenem
a tankönyvíróknak: a vallási hagyomány és az evangélium ingatag forrás.
Annál világosabban látszik viszont a torzító szándék. Lehet, hogy most
azt várják el tőlük feletteseik, ennek a torzító szándéknak megfelelően
tálalják a diákoknak a passió-történet eseményeit. Hogy miért? Ők
tudják. A politika sok meglepő fordulattal szolgált az utóbbi időben.
Fenyegető turul-szobrok, történelemhamisító arkangyal-szobor, Rongyos
Gárda-rehabilitáció... Sorolhatjuk a botrányokat.
Nem tudjuk,
legfeljebb sejtjük, mi a történet célja, miért kell tankönyvszinten is
megerősíteni ezerszer megcáfolt, alaptalan vádakat. Miért nem követünk
inkább egy Jézus nevű názáreti rabbit? Ő azt tanította: "törekedjetek az
igazságra, és az igazság szabaddá tesz titeket".
Talán éppen ezért.
Szunyogh Szabolcs / NÉPSZAVA
2014. szeptember 20.
