A hős, akit elfelejtettek |  |
Hogy valakit hősnek tekintünk-e vagy sem, az erősen függ attól, mi magunk mit gondolunk a cselekedetéről. Ha valaki embereket ment meg, azt nagy valószínűséggel hősnek gondoljuk. Akkor hát minek nevezzük azt, akinél a megmentettek száma ötven- és hetvenezer közé tehető?
Carl Lutz svájci diplomata
Pontos
adatuk azoknak sem lesz, akik már látták, vagy akik június 24-én,
kedden este 6 órakor még meg fogják nézni a budapesti Olasz Intézetben a
filmet Carl Lutz svájci diplomatáról. Azoknak sem, akik elmennek június
28-án vagy július 5-én a történelmi helyszínekre vezetett séták egyikére .
A „Vészkorszak” szörnyű történéseinek 70. évfordulóján a Szentszék,
Olaszország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svédország és
Svájc magyarországi Nagykövetségei közösen indítottak programot, hogy
megemlékezzenek a Holokauszt áldozatairól, és tisztelegjenek azon bátor
személyek emléke előtt, akik ellenálltak az embertelenségnek és zsidó
emberek életét mentették meg. Az olasz Giorgio Perlasca, a vatikáni
Angelo Rótta és Gennaro Verolino, a lengyel Henryk Siawik, a portugál
Sampaio Garrido és Teixeira Branquinho, a spanyol Angel Sanz Briz, a
svéd Raoul Wallenberg valamint a svájci CarI Lutz és Friedrich Born és
valamennyi magyar és külföldi segítőik emléke előtt kívánnak
tisztelegni.
A programsorozat két fő eleme a mentési erőfeszítésekkel kapcsolatos,
leginkább a budapesti XIII. kerületben található történelmi
helyszíneket összekötő séta illetve dokumentumfilmek vetítése lesz.
Ha
embermentőkről esik szó, Magyarországon a legtöbben Wallenberg nevét
említik – joggal. Az ő tragikus sorsa hősiességét még élesebb
megvilágításba helyezi. Carl Lutzról minálunk alig tud valaki. Az
életéről készül film világpremierjén, Budapesten, az előzményekről így
szólt a film rendezője, a svájci Daniel von Aarburg: Magyarországon,
Németországban, Izraelben és az USA-ban a svájci Carl Lutz hősnek
számít, rendjelekkel, emlékművekkel és kitüntetésekkel halmozták el.
Svájcban szinte ismeretlen. Ebben én sem voltam kivétel. Évekkel
ezelőtt egy diáklány ajándékozott a feleségemnek egy olasz zsebkönyvet,
melynek címe „La casa di vetro” (Az üvegház). Sokáig a szoba asztalán
hevert, anélkül, hogy felfigyeltem volna rá. A fülszövegből egy szép
napon azt vettem ki nagy ámulatomra, hogy a svájci Carl Lutz állítólag
zsidók tízezreit mentette meg Budapesten a második világháborúban.
Számomra ez felfedezésszámba ment. Aztán végigolvastam a könyvet és
egyre több érdekes részletre bukkantam: ilyen a magyar zsidók
deportálása „rekordidő” alatt, ilyenek Lutz közvetlen és parasztosan
agyafúrt tárgyalásai Adolf Eichmann-nal, vagy a pesti zsidónő, Magda
iránti szerelme és annak Ágnes lánya iránti szeretete, és sok egyéb. A
filmről szólva a rendező még elmondta: különös jelentősége van, hogy a
világon először ott mutatták be, ahol az események történtek. Svájcban
mindhárom nyelven vetíteni fogják, mert a mozifilmnek egy óránál
rövidebb, televíziós változata is van. A díszbemutatót követő,
magyarországi vetítésekről a tárgyalások ugyan megkezdődtek, de –
politikai okból – meg is szakadtak!
Jean-François Paroz, Svájc magyarországi nagykövete
Jean-François
Paroz, Svájc magyarországi nagykövete úgy látja: kiváltságos helyzetben
vagyunk, mert túlélőkkel és szemtanúkkal beszélhetünk. Ez egyben a film
fő értéke is. Nem a pillanatnyi őrület, hanem a gondosan megtervezett,
évekig tartó politika eredménye volt a budapesti holocaust. A magyar
bürokratikus apparátus igénybe vette és a „halálipar” rendelkezésére
bocsátotta kora minden technikai lehetőségét. A kormány mindenben
együttműködött a nácikkal. Carl Lutz szembeszállt a bürokráciával és
ebben a véletlen is a kezére játszott. Bár Budapesten kezdetben csak
alacsony beosztású alkonzul volt, az „Idegen Érdekek Képviseletének”
főnökeként tizenkét, a náci Németországgal és szövetségesével,
Magyarországgal hadban álló szövetséges állam érdekképviseletét látta
el. Hirtelen az ország egyik legfontosabb diplomatája lett. A német
megszálláskor az egyébként félénk, de mélyen vallásos ember megküzdött a
gyilkosokkal és a zsidók megmentőjévé vált.
Regénybe
illő módon szerzett engedélyt a németektől, mely alapján svájci
védleveleket állíthatott ki. Többszörösen túllépte a kialkudott
kontingest, irodájában száz önkéntes több műszakban gyártotta a
leveleket. Összesen 72 belvárosi házat helyezett a Svájci Nagykövetség
oltalma alá, 17 ezren húzódtak meg bennük. Előfordult, hogy amikor a
rablógyilkos nyilas söpredék megtámadott egy ilyen védett házat, a német
katonaságot hívta segítségül a nyilas csürhe ellen – eredménnyel!
Ügyesség, pimaszság és bátorság révén sikerül elérni, hogy a svájci
védleveleket és védett házakat többé-kevésbé egészen a háború végéig
respektálták a nácik, ily módon sikerült megmenteni mintegy 50-70 ezer
embert a deportálástól és megsemmisítéstől. Valódi számot sohasem fogunk
tudni, mert a védleveleket – szándékosan – nem könyvelték pontosan.
Izrael Állam nagykövete, Ilan Mor
Izrael
Állam nagykövete, Ilan Mor azt hangsúlyozta: sok diplomata vett részt
tevékenyen Budapesten az embermentésben. Rájuk mindmáig nagyon büszkének
kell lennünk! A holocaust után hetven évvel is mindent meg kell
tennünk, hogy az emlékük ne halványuljon el. Akkor, néhány hónap alatt
mintegy hatszázezer ember gyilkoltak le tervszerűen, ipari körülmények
között. A megmentők nélkül ez a szám sokkal nagyobb lett volna.
Mindazok, akik részt vállaltak a mentésben tudták, bármelyik
pillanatban az életüket kockáztatják. Ma már senki sem tagadhatja, hogy a
magyar kormány készségesen együttműködött a deportálókkal. Nézeteiknek
már 1944 előtt is voltak félreismerhetetlen jelei. Ma, a 70. évfordulón
végre szembe kell nézni a múlttal és fel kell ismerni, hogy ugyanazok a
jelek most ismét láthatók!
Agnes Hirschi, Carl Lutz magyar származású nevelt lánya
Jelen
volt a film díszbemutatóján Agnes Hirschi, Carl Lutz magyar származású
nevelt lánya is. Bár 1944-ben még csak hétéves volt, nagyon sok
részletre pontosan emlékszik és a forgatócsoporttal maga is bejárta az
eredeti helyszíneket. Visszaemlékezései – a filmben megszólaltatott
többi túlélővel együtt – hitelesen mutatják be a kort „melyben az ember
úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra”. Mellette
több szemtanú is szót kap még a filmben, többek között Konrád György,
Heller Ágnes, Schweitzer József és Paul Lendvai. Budapesten az egyik
helyszín, a Vadász utcai „üvegház” ma is látogatható.
Forrás: Révay András / Demokrata.Info
2014. június 23.
